Új kutatócsoport alakult a Nevtudban
Mi motivált arra Titeket, hogy megalapítsátok a DiTO kutatócsoportot? Honnan jött az ötlet és mikor dőlt el, hogy belevágtok?
Laci: Tulajdonképpen a kutatócsoport megalapítása egy logikus és praktikus következő lépés volt a szakmai fejlődésünkben, és az intézeti portfólióba is jól illeszkedik. A nyár folyamán kezdtünk el rajta gondolkozni, amikor összeraktam a habilitációs anyagokat. Ez egy jó lehetőség volt, hogy átgondoljam és rendszerezzem az elmúlt évek tapasztalatait, kutatási irányait. Sikerült egy izgalmas, átfogó elméleti keretet találnom, amellyel egy ernyő alatt tudom értelmezni az elmúlt évek kutatásait. Ez a szocio-technikai rendszerelmélet, ami azt vizsgálja, hogyan kapcsolódnak össze és hatnak egymásra a társadalmi (emberi, szervezeti) és technikai (eszközök, rendszerek) elemek egy szervezeten belül. A technológiai integráció sikere nem csupán az új eszközök bevezetésén múlik, hanem azon is, hogy a pedagógiai gyakorlatokat, szervezeti kultúrát és az érintettek (tanárok, tanulók) készségeit hogyan igazítják ezekhez. Ebből következik a kutatócsoport átfogó fókusza: érdeklődésünk középpontjában azok a rendszer-, szervezet- és egyéni szintű alkalmazkodási és tanulási mintázatok állnak, amelyek segítségével megragadható, hogyan reagál az oktatási szektor a digitális transzformáció, különös tekintettel a mesterséges intelligencia kihívásaira.
A kutatásainknak kontinuitást és fontos elméleti és pénzügyi keretet ad a 2020-2023 között megvalósult OTKA-PD projekt, ami az oktatási szektor alkalmazkodását vizsgálta a digitális transzformáció kihívásaihoz, illetve a 2024-2028 között megvalósuló OTKA-FK kutatás, ami pedig célzottan a mesterséges intelligencia felsőoktatási használatára irányul.
Korábbi kutatásainkban számos ponton működtünk együtt Helgával, így logikus volt, hogy közösen vágjunk bele a kutatócsoport alapításába. Konkrét kutatási projekt keretében kapcsolódik még hozzánk Czirfusz Dóra doktorandusz hallgató, aki szintén több projektünkben közreműködött, illetve doktori hallgatóm, Ami Dahmani, aki a mesterséges intelligenciára fókuszál.
Helga: Lacihoz hasonlóan számomra is a szakmai életút egy következő lépcsőfokát jelenti a kutatócsoport megalakulása. Nagy lépésként élem meg, ugyanis fiatal PhD hallgató koromtól kezdve a Pedagógusok, Pedagógus Szakmai Közösségek, Pedagógusképzés Kutatócsoport (és előd tanszékének) tagjaként voltam jelen az Intézet működésében, és olyan csodálatos kollégákkal, mentorokkal dolgoztam együtt és tanulhattam, mint Vámos Ágnes, Szivák Judit, Rapos Nóra, Lénárd Sándor. Rengeteget köszönhetek nekik, köztük azt a bátorságot és szakmai magabiztosságot, ami a DiTO-t végül idén ősszel elindította.
Mindemellett Lacival több mint tíz éve dolgozom együtt különböző projekteken, az elméleti kutatásoktól kezdve a pedagógusoknak tartott gyakorlati workshopokon át oxfordi konferenciákig rengeteg közös szakmai élményünk van. Úgy érzem, hogy értjük és megértjük egymás gondolkodásmódját, amit kifejezetten fontos sikerfaktornak tartok egy kutatócsoport hatékonysága kapcsán.
Mi a kutatócsoport fő fókusza és miért pont ezt a területet választottátok a neveléstudomány területén?
Helga: A kutatócsoportunk nem kizárólag egy területre fókuszál: mivel (szerencsére) korábbi tapasztalataink, kompetenciáink sokszínűbbek annál, minthogy egy területre fókuszáljunk, így habár kutatócsoportunk fő fókusza - ahogy Laci fentebb részletesebben bemutatta - az oktatási szektor alkalmazkodása a digitális transzformációhoz, különös tekintettel a mesterséges intelligencia által támasztott kihívásokra, az MI fókusz mellett a digitális technológiával támogatott tanulás és tanítás, a hatékony technológiai integráció feltételeinek hazai és nemzetközi gyakorlatának vizsgálatát is fontos területként határoztuk meg, ez a téma is megjelenik a jelenlegi és jövőbeni kutatásainkban.
Emellett fontosnak tartjuk nyomon követni és kutatásainkba integrálni az online tanulásszervezés témakörét, specializáltan a különböző tanulástámogató e-learning keretrendszerek lehetőségkínálatának és gyakorlati használatának vizsgálatát.
Figyelmet fordítunk továbbá az oktatásmarketing szerepére is, amely a köznevelésben és a felsőoktatásban egyaránt kulcsfontosságú. Az intézmények ma már szórólapok helyett (mellett) sokkal inkább digitális platformokat és adatvezérelt eszközöket, vagy éppen MI chatbotokat integrálnak a marketingstratégiájukba, ami egy új kutatási irányt határoz meg a területen belül, s szorosan kapcsolódik a kutatócsoport profiljához.
A fenti témák nemcsak kapcsolódnak egymáshoz, de hozzájárulnak ahhoz, hogy a kutatócsoportunk olyan átfogó képet nyújtson, amely nemcsak az oktatási szektor technológiával kapcsolatos jellemzőit és átalakulását segíti megérteni, hanem a különböző szinteken jelentkező gyakorlati kihívásokra is választ adhat.
Milyen célkitűzéseitek vannak a megalakulástól számított 3-5 évben? Milyen projekteken, kutatásokon fogtok dolgozni?
Laci: Számomra fontos, hogy a kutatócsoport egy kellemes, egymást támogató szakmai közösség legyen. Az első időszakot így biztosan az fogja jellemezni, hogy kialakítjuk a kutatócsoport profiljának, kutatási portfóliójának részletesebb programját. Megnézzük, hogyan építhetők be az egyéni kutatási érdeklődéseink, hogyan tudjuk összehangolni egyéb oktatási, fejlesztési tevékenységeinkkel.
A következő 3-4 évben az említett OTKA kutatás konkrét kereteket ad, abban számos lehetőség rejlik, hogy megvalósítsuk a kutatócsoport célkitűzéseit. Most futó projektjeink keretében vizsgáljuk a közoktatási és felsőoktatási oktatók MI-műveltségét és MI-használatát, elemezzük különböző országok nemzeti MI szakpolitikáit, később pedig a pedagógiailag tudatos MI-használatra fókuszálunk majd.
Az interjút Lőkös Laura készítette.