A Pedagógiai Antropológia Kutatócsoport nem egyenes folytatója valamely tanszék munkájának a Neveléstudományi Intézetben, de épít arra a gazdag hagyományra, amely az intézetben az antropológiai perspektívát a kutatásokban és az oktatásban erőteljesen megjelenítette eddig is. Az emberre mint a nevelés alanyára vonatkozó általános kutatások többféle megközelítésben jelen voltak az intézethez kötődő projektekben, publikációkban. A kutatócsoport ezt az irányt szeretné tovább vinni, az antropológiai szempont még hangsúlyosabb megjelenítésével együttműködve más kutatócsoportokkal, különösen szoros együttműködésben a Történeti, Elméleti és Összehasonlító Pedagógiai Kutatócsoporttal. 
Pedagógiai antropológián egy olyan széles kutatási témakört értünk, amely az emberi szubjektumot, mint a nevelés-oktatás alanyát ragadja meg annak minél több dimenziójában: filozófiai, társadalmi, kulturális, stb. mindig a fejlődés-fejlesztés kitüntetett keretébe integrálva az előbbieket. A nevelés alanyába beleértjük az inkább fejlesztő (hagyományosan a pedagógus) és az inkább fejlesztendő (hagyományosan a növendék, nevelt, tanuló) szerepben lévő személyeket is, a dichotómia helyett e szétválasztást dinamikus, változó és összetett tényezőként értelmezve. A pedagógia egyik alapvető kérdése, ki az a szubjektum, aki a fejlesztés főszereplője (mind elsősorban formálóként, mint a formálásban résztvevőként), milyen attribútumokkal rendelkezik, és milyen módon fejleszthető, illetve fejleszt, mi az az emberkép, ami a fejlesztés alapját illetve embereszmény, ami a fejlesztés célját jelenti. A nevelés tudománya nincs meg az alapvető antropológiai kérdésfeltevés, és az emberi valóság többrétegű kutatása nélkül. Bár a posztmodern gondolkodásban megjelenik a szubjektum halála és a nevelés dekonstruálása is, ugyanakkor a valóságban társadalmi tényként folyamatosan végbemenő nevelés alanyának kérdése nem kikerülhető, akkor sem, ha a posztmodern kihívásokat a hagyományos antropológia felé komolyan vesszük. 
A kutatócsoport célja egyrészt elméletileg gyarapítani a hazai pedagógiában az emberre mint a nevelés alanyára vonatkozó tudást számba véve a hazai előzményeket, felhasználva más diszciplínák antropológiai meglátásait, másrészt empirikus kutatásokkal feltárni az emberi szubjektum társadalmi, morális, kulturális, lélektani perspektíváit és formálását. Kutatásaink tehát szükségképpen interdiszciplinárisak, és együttműködést keresünk más tudományos diszciplínák művelőivel.  A pedagógia tárgyát szélesen értelmezzük beleértve a társadalmi-kulturális formálás legkülönbözőbb útjait, az emberi valóságot a maga sokféleségében vizsgáljuk.  
Kutatásaink kitüntetett, nagyobb témakörei:  

• pedagógiai emberképek a társadalomban

• az emberi szubjektum identitáskonstrukciói és identitásfejlődése

• az ember mint morális szubjektum, erkölcsi nevelése, formálása

• az emberi mint társadalmi szubjektum: különösen az osztály, nem, etnicitás kategóriái mentén; közösségiség, társadalmi tudatosság, kritikai pedagógia

• az ember (sokféle) kulturális valósága és enkulturációja, kulturális politika és pedagógia a társadalomban

• a nevelődés és tanulás nem formális keretek között

• az emberi szubjektum a gender és szexualitás perspektívájában

• a tanárképzésben megjelenő emberkép, gyermekkép és pedagóguskép

A témaköröket nem elszigetelten értelmezzük, hanem eltérő hangsúlyokkal, de egyszerre tekintünk a kutatásaink során az emberre, a nevelés alanyára mint társadalmi, kulturális, morális, a társadalmi nem által meghatározott stb. lényre. A konkrét, specifikus kutatási témáinkat a vállalt projektek határozzák meg.  
Kutatási módszerek széles repertoárját használjuk, de a csoport különösképpen teret akar nyújtani olyan a hazai neveléstudományban még kevéssé jelenlévő kutatási metodológiáknak, mint a (pedagógiai) etnográfia, a részvételi kutatás, kulturális-társadalmi (tartalom)elemzés, politikai analízis és egyéb interpretatív vagy dialektikus módszerek. A módszertani kísérletezés és újra nyitottság is jellemzi csoportunk munkáját. Erős elméleti elkötelezettségünk nem jelenti a gyakorlattól való elszakadást, sőt célunk a kutatásaink és a tanárképzés, pedagógiai gyakorlat kapcsolatának folyamatos fenntartása, valamint a társadalmi átalakulás (transzformáció) kritériumának állandó figyelembe vétele, hogy kutatásaink hozzájáruljanak a társadalmi változásokhoz