Kritikai állampolgári nevelés

Összefoglalás

A hazai oktatási rendszer kereteiben diszfunkcionálisan működő állampolgári nevelésről tanúbizonyságot tevő, és az ifjúság politikai, állampolgári szocializációjára vonatkozó kutatások is arra engednek következtetni, hogy az iskola világából általában hiányzik a társadalmi tudatosság, a politikai részvételi attitűd. A hazai neveléstudomány sem ad megfelelő alapokat egy megújult állampolgári nevelés koncepcióhoz. Pedig a jelenkori globalizált, pluralista, demokratikus társadalmakban az állampolgári szubjektum mint a társadalom egyik alapvető antropológiai valósága sokféle új módon konstruálódik meg. Az állampolgárság fogalma identitáskategóriákkal bővült: többségi vagy kisebbségi hovatartozások a nem (gender), osztály, szexualitás, fogyatékosság, kultúra, vallás, etnikai csoport stb. mentén. Ezzel együtt felmerült a társadalmi szubjektum kritikai tudatosságának és aktív részvételének az igénye a társadalmi változásokban. Számos filozófiai és társadalomtudományi szakirodalom ezt az újfajta antropológiai valóságot a rendszer és az ágencia feszültségében írja le: a szubjektumok társadalmilag konstruáltak, ugyanakkor képesek alakító tényezővé válni a társadalomban, amennyiben kritikai módon átlátják e a rendszerszintű konstruáltságukat. Miközben ez az antropológiai megközelítés erősen jelen van a társadalomtudományokban, a neveléstudományi szakirodalmat és a pedagógiai gyakorlatot nem igazán termékenyíti meg a hazai kontextusban.
A kutatásunk célja, hogy egyrészt feltárja a társadalomtudományi és filozófiai szakirodalom főbb meglátásait a kritikai állampolgárságra vonatkozóan, és megfogalmazza ennek neveléstudományi, pedagógiai antropológiai vonatkozásait, kitekintést adva más demokratikus államok jó gyakorlataira a kritikai állampolgárságra nevelés terén; másrészt feltárja a kritikai állampolgárságra nevelés lehetőségeit a hazai oktatási gyakorlatban: annak kontextusát és lehetséges gyakorlatait. A végső cél olyan kutatásra alapozott, koncepcionális és módszertani ajánlások megfogalmazása, amelyek az oktatásban használhatóak.
A kutatás ezen a módon megtermékenyítő lehet a további kutatások és a pedagógiai gyakorlat számára egyaránt, mivel az elmélet és gyakorlat összekötését valósítja meg, és olyan szempontokat vet fel, amelyek a hazai pedagógiában újnak számítanak, különösen a kritikai állampolgárság egységes fogalmi keretében elhelyezve.

A kutatás fontosságát indokló probléma

A jelenkori magyar oktatási rendszer állampolgári nevelésének diszfunkcionális működésére több kutatás is felhívta a figyelmet. Ezek alapján megállapítható, hogy az oktatási intézményekben a demokratikus állampolgári nevelés kérdése marginális a megvalósítás szintjén, a pedagógusok számára politikai szocializációs szerepük nem egyértelmű, ezért ezzel kapcsolatos attitűdjük hárító, az állampolgári szocializáció pedig esetleges (Szabó, 2010). A középiskolások negyede nem érzi társadalmi-politikai ismeretek forrásának az iskolát, a magyar tizenévesek jogi ismereteinek mértéke és szabadságvágya alacsony, az iskolai alá-fölérendeltségi viszonyokat alapvetésként fogadják el (Csákó, 2011); a diákok ezen túl passzívak és konformisták, igen csekély mértékben képviseltetik magukat a civil szférában, az ifjúsági társadalom pedig atomizált és dezintegrált (Szabó és Kern, 2011). A demokratikus deficit az ifjúságkutatásokban is mérhetően megjelent: a Magyar Ifjúság 2012 adatai szerint az állami intézményekbe vetett bizalom, és minden iskolázottsági csoport érdeklődése a politika iránt drámaian csökkent, és a választási hajlandóság is redukálódott a fiatalok körében (Székely, 2013). A szélsőjobboldal térnyerése is megfigyelhető – az amúgy apolitikus fiatalság egy rendkívül aktív, szűk szegmense körében a Jobbik Magyarországért radikális párt bír kiemelkedő támogatottsággal a 21 év alatti korcsoportban (Róna és Sőrés, 2012).
A globalizáció és a társadalmi változások során a társadalomtudományokban - így a neveléstudományban is - új szempontokkal és megközelítésekkel bővül az állampolgárság és az állampolgári nevelés pedagógiai horizontja. A nemzetközi szakirodalmakban rendkívül sokféle értelmezési kerettel találkozhatunk, melyek a jelenlegi társadalomtudományi irányzatok és diskurzusok szemszögéből konstruálják újra az állampolgári szubjektumot. (Gaventa, 2002; Schugurensky és Myers, 2003). Ennek részévé vált a gender, a különféle kulturális kategóriák, újonnan megjelenő identitáselemek. A neokonzervatív és neoliberális megközelítések klasszikus, rendszerlegitimáló állampolgári embereszménye mellett igen hangsúlyosak a posztmodernhez köthető, az állampolgári szubjektum diverzitását, poszt-nacionális, transz-nacionális és multikulturális vetületeit hangsúlyozó, a kanti kozmopolitizmust revideáló modellek, melyekben megkérdőjeleződik az állampolgári identitás nemzetállami, tehát lokális és statikus jellegét. (Horvath, 2009; Ong, 1999; Pouwels, 2005; Said, 1978) És találkozhatunk többek közt az állampolgári szubjektum kritikai (értsd: társadalom-, és rendszerkritikai) megközelítéseivel is – melyek kutatásunk fókuszai is egyben -, amelyek de-, és rekonstruálják az állampolgár társadalmi-gazdasági struktúrához való viszonyát. (DeJaeghere, 2009; Hill, 2003; McLaren, 2005; Ruitenberg, 2015; Zembylas, 2005).
Az elméleti megközelítések sokfélesége és az ezekben való tájékozódás a neveléstudományok, és állampolgári nevelés pedagógiája számára is kihívást jelent, ennek ellenére ezen értelmezések és a belőlük kiolvasható pedagógiai koncepciók hazai recepciója még nem történt meg. Pedig nélkülözhetetlen volna, hogy az állampolgári nevelés pedagógiai célelméletének és pedagógiai praxisának lehetséges új értelmezései gazdagítsák a hazai nevelésügyet.

Célkitűzések

A kritikai állampolgárság és állampolgári nevelés elméleti hátterének feltárása, koncepció alkotás: Milyen elméleti koncepcióra alapozható a kritikai állampolgárságra nevelés? A társadalomtudományi és jogtudományi megközelítések milyen új, pedagógiai antropológiai értelmezéseket tesznek lehetővé?
A társadalmi szubjektumra és szubjektumkonstrukcióra vonatkozó nemzetközi filozófiai, társadalomtudományi és neveléstudományi szakirodalom feltárása, különös figyelemmel a kisebbségi identitásokra, gender kérdésekre és a fogyatékosságra vonatkozóan. A kritika állampolgárságra vonatkozó megközelítések összefoglalása, és koncepciójának felvázolása, valamint neveléstudományi, pedagógiai antropológiai következtetések megfogalmazása.
A nemzetközi kritikai állampolgárságra nevelés modelljeinek feltérképezése: Milyen nemzetközi gyakorlatok működnek a kutatások alapján?
Olyan modellek feltárása, amelyek integrálják a kisebbségekhez kapcsolódó identitások társadalomtudományi megközelítéseit.
A hazai társadalmi és pedagógiai kontextus feltárása, helyzetértelmezés: Mik a hazai ifjúságra, állampolgári nevelésre vonatkozó társadalmi kontextus kihívásai a szociológiai szakirodalom alapján? Milyen jogi környezete van az állampolgárságnak és az állampolgári nevelésnek? Milyen módon van jelen a kritikai állampolgárságra nevelés dimenziója a pedagógiai munkát és pedagógusképzést meghatározó szabályozásokban és tantervekben?
Szociológiai szakirodalom, alapvető jogszabályok (Alaptörvény, Köznevelési törvény), tantervek, pedagógusképzés KKK-jának elemzése a kritikai állampolgárság koncepciója mentén különös tekintettel a kisebbségi kategóriákra és az elméleti kutatás során feltárt főbb fogalmakra.
Pedagógiai gyakorlatok, jó gyakorlatok feltárása, és a pedagógiai gyakorlat számára kidolgozott koncepcionális és módszertani ajánlások megfogalmazása: A pedagógiai gyakorlatban hogyan jelennek meg a kritikai állampolgárság koncepciói? Hogyan írhatók le az ide vonatkozó gyakorlatok működési módjai? E gyakorlatokban résztvevő különféle szereplők milyen társadalmi, kritikai tudatossággal rendelkeznek? Milyen működőképes modelleket lehet felkínálni a pedagógiai gyakorlat számára?
Iskolai és hozzá kapcsolódó civil szervezet állampolgári nevelési gyakorlatának részletes feltárása, és a szereplők segítségével újragondolása, különös tekintettel a társadalmi, kritikai tudatosság, gender, kisebbségi szempontokra. A gyakorlatok tapasztalatai alapján az oktatásban használható, elméletileg jól megalapozott koncepció és gyakorlati módszertani ajánlások megfogalmazása, mint a projekt végső gyakorlati jellegű produktuma.

Az alkalmazott kutatási módszer(ek), a kutatás folyamata

A kutatás egy alapozó elméleti feltárásra épül, amely a szakirodalom kiválasztását, elemzését, és újraértelmezését jelenti. Ezt követi egy szintén még alapvetően szakirodalmi kutatásra támaszkodó nemzetközi modelleket felvázoló, majd a hazai társadalmi kontextust értelmező szakasz a vonatkozó kutatási eredmények összefoglalásával.
A pedagógiai gyakorlat feltárásához szintén kvalitítív módszereket használunk, mert a mindennapi működésmódokat elemezzük etnográfiai vizsgálattal. Többlépcsős esettanulmányt végzünk egyiskolában, amely együttműködik egy civil szervezettel. A kutatás metodológiája alapvetően egy másik témában végzett sikeres kutatás módszertanának újragondolásából születik (a kutatásvezető is részt vett benne: Rapos et al, 2011). Három vagy igény szerint négy látogatás az intézményben, s eközbetn hosszabb ideig tartó terepmunka: óralátogatások, interjúk, fókuszcsoportok, megfigyelések készülnek, ami alapján a kutatói csoport reflektív naplót állít össze, és küld vissza az iskolának, ennek feldolgozása után újabb találkozó(k)ra kerül sor. Az iskola és a civil szervezet e módszerben nem pusztán a kutatás tárgyai, hanem bevonódnak a koncepció újragondolásának és a gyakorlati ajánlások megfogalmazásának folyamatába is (egyfajta műhelyként dolgozva a kutatókkal), valamint saját gyakorlatuk is fejlődik. A jelenlegi kutatásban a módszer újraértelmezése azt jelenti, hogy az elemzési szempontok a megelőző feltárásból születnek, az iskola saját állampolgári nevelési gyakorlatának átalakítása és erre a visszajelzés akciókutatássá is teszik a folyamatot, a találkozókhoz kapcsolódik egy hosszabb ideig (4-6 hónapig) tartó etnográfiai kutatás valamint a módszerek kiegészülnek a gyermekek hangját megszólaltató és a művészetekhez kapcsolódó innovatív metodológiával is a látogatások során: photo voice, drámapedagógiai módszerek, filmkészítés.
A kutatás során nyert sokféle adat elemzéséhez az NVivo kvalitatív tartalomelemző szoftvert (vagy más időközben beszerzendő programot) használjuk majd fel.
Az intézmény és civil szervezet kiválasztásának végleges szempontjai az elméleti szakasz után adhatók meg.

A kutatás folyamata

A nagyobb ernyőkutatás része a kutatócsoport közös szakirodalom feltárása, elméletalkotó munkája. Ezen felül azonban az egyes kutatók és a hozzájuk kapcsolódó hallgatók egy-egy részterületet tárnak fel empirikusan.
A két iskolában folyó etnográfiai kutatás vezetője Mészáros György, aki ezt az empirikus kutatást Bolyai Ösztöndíj keretében végzi. Hozzá kapcsolódnak hallgatói kutatómunkák.
Szintén Mészáros György a felelőse annak az etnográfiai jellegű vizsgálatnak, amely a társadalmi nem oktatásban betöltött szerepét vizsgálja egy gender-érzékeny tananyag fejlesztése érdekében a tanárok számára egy Erasmus+ nemzetközi projekt keretében.
Horváth H. Attila az informális tanulás és az állampolgári nevelés kapcsolatát, kurrikuláris vonatkozásait vizsgálja.
Sárospataki Barnabás doktori kutatása keretében a tanári személyességének szerepét vizsgálja a kritikai állampolgári nevelés keretében, és autoetnográfiát készít.
Lukács Lilla akciókutatást készít elő a média felhasználása az állampolgári nevelésben témakörben.

Várható eredmények és hasznosíthatóságuk a gyakorlatban és az oktatásban

A kritikai állampolgárság szakirodalmi hátterének feltárásával és az állampolgári nevelés hazai helyzetének, jelenségeinek azonosításával új megközelítési módot, értelmezési keretet kínálunk a további kutatások számára. Külön figyelmet fordítunk a tanárképzésre, és a képzési és kimeneti követelmények elemzése nyomán vetünk fel a gyakorlat számára is továbbgondolható kérdéseket. Ilyen átfogó koncepcionális alapokon nyugvó, a kontextust vizsgáló és gyakorlatok működését feltáró, gyakorlati ajánlásokat is felmutató kutatás teljesen új a hazai neveléstudományban. Kutatási módszerünk alapvetése, hogy az empirikus részbe bevonunk, alkotó jelenlétet biztosítunk egy iskola közösségének, így teret kap a tanárok és a diákok hangja, amivel a hazai helyzet problematikáját árnyaljuk. A téma hazai diskurzusában erősítjük az állampolgárság és közösségiség több dimenzióságának megértését.
Az iskola, tanárok és diákok bevonása lehetővé teszi, hogy egyfelől fejlődjön a bekapcsolódó személyek reflektív szemlélete, másfelől az iskola saját gyakorlata erősségeinek és gyenge pontjainak azonosítása nyomán innovációs tevékenységbe kezdjen, továbbá a folyamatos együtt és egymástól tanulás keretében impulzust adjon más, a kutatásban nem résztvevő iskoláknak is az állampolgári nevelésben.
A bevont iskoláról készített esettanulmány megmutatja – ha egyedi vonatkozásban is – a vizsgált probléma összetettségét, és mintát kínálnak az iskoláknak önfejlesztő elemzések, reflexiók megtételéhez. Az ilyen mélyfúrás jellegű esettanulmány és akciókutatás, a további művészetekhez kapcsolódó módszerekkel együtt az állampolgári nevelés gyakorlata kapcsán igazi újdonság lesz a hazai neveléstudományban. Az iskola világának vizsgálata kapcsán kitekintünk egy civil szervezetnek az állampolgári nevelés területén végzett tevékenységére is, jelezve egyrészt, hogy ez a problematika, miként az iskolaügy egésze, nem vizsgálható csak önmagán belül, másrészt jelezve az iskoláknak, hogy milyen irányban kereshetnek együttműködéseket, és milyen szempontok segíthetnek a választásban.
A projektben vállalt elkészítendő produktumok: egy elméleti cikk a kritikai állampolgárság és állampolgári nevelés koncepciójáról, egy tanulmány a tartalomelemzés eredményeiről, egy az empirikus kutatás eredményeit összefoglaló cikk, és egy koncepcionális kereteket és módszertani ajánlásokat megfogalmazó online hozzáférhető, oktatásban használható anyag.

Hivatkozott szakirodalom:

Csákó Mihály (2011): Állampolgárokat nevel-e az iskola? In: Bauer Béla és Szabó Andrea szerk.: Arctalan (?) nemzedék. Ifjúság 2000-2010. Budapest, Nemzeti Csalás- és Szociálpolitikai Intézet, 101-114.

DeJaeghere, J. G. (2009): Critical Citizenship Education for Multicultural Societies. International Journal of Education for Democracy, 2. 2. sz. 223-236

Freire, P. (1970/1993): Pedagogy of the oppressed. New York: Continuum.

Gaventa, J. (2002): Exploring Citizenship,Participation and Accountability. Institute of Development Studies, 33. 2. sz. 1-19.

Hill, D. (2003): Global Neo-Liberalism, the Deformation of Education and Resistance. URL: http://www.jceps.com/archives/403 Utolsó letöltés: 2015. szeptember 13.

Horvath, D. (2009): Tracing cosmopolitan strands in EU citizenship. A postmodern idea? Humanities Research, 15. 1. sz. URL: http://press.anu.edu.au/hrj/2009_01/mobile_devices/ch02.html Utolsó letöltés: 2015. szeptember 13.

McLaren, P. (2005, szerk.): Capitalists and Conquerors. A Critical Pedagogy against Empire. Rowman and Littlefield, New York.

McLaughlin, T. H. (1992): Citizenship, diversity and education: A philosophical perspective. Journal of Moral Education, 21. 3. sz. 235-250.

OECD/The Ibero-American University Foundation for Administration and Public Policies (2015): Building Tax Culture, Compliance and Citizenship
A Global Source Book on Taxpayer Education. OECD Publishing. Paris. URL: http://www.keepeek.com/Digital-Asset-Management/oecd/taxation/building-tax-culture-compliance-and-citizenship_9789264205154-en#page3 Utolsó letöltés: 2015. szeptember 13.

Ong, A. (1999): Cultural citizenship as subject making: Immigrants negotiate racial and cultural boundaries in the United States. In: Torres, R. D., Miron, L. F. és Inda, J. X. (szerk.): Race, identity, and citizenship: A reader. Malden MA, Blackwell Publishers. 262-293.

Pouwels, J. (2005): Citizenship Education in Post Modern Society. Canadian and International Education, 34.1. 8. sz. 59-67.

Rapos Nóra, Gaskó Krisztina, Kálmán Orsolya, Mészáros György (2011): Az adaptív-elfogadó iskola koncepciója. Budapest, OFI. URL: http://mek.oszk.hu/13000/13021/13021.pdf Utolsó letöltés: 2015. szeptember 13.

Ruitenberg, C. (2015): The practice of equality: A critical understanding of democratic citizenship education. Democracy & Education, 23. URL: http://democracyeducationjournal.org/home/vol23/iss1/ Utolsó letöltés: 2015. szeptember 13.

Said, E. (1978): Orientalism. New York, Pantheon.

Schugurensky, D. és Myers, J. P. (2003): Citizenship education:Theory, research and practice. Encounters on Education, 2003. 4. sz. 1-10.

Szabó Andrea és Kern Tamás (2011): A magyar fiatalok politikai aktivitása. In: Bauer Béla – Szabó Andrea szerk.: Arctalan (?) nemzedék. Ifjúság 2000-2010. Budapest, Nemzeti Család-és Szociálpolitikai Intézet, 37-80.

Szabó Ildikó (2010): Nemzeti identitás és politikai szocializáció. Új Ifjúsági Szemle, 1. sz. 75-98.

Székely Levente (2013, szerk.): Magyar Ifjúság 2012.
URL: http://kutatopont.hu/files/2013/09/Magyar_Ifjusag_2012_tanulmanykotet.pdf Utolsó letöltés: 2015. szeptember 12.

Zembylas, M. (2015): Exploring the Implications of Citizenship-as-Equality in Critical Citizenship Education. Democracy & Education, 23. URL: http://democracyeducationjournal.org/home/vol23/iss1/ Utolsó letöltés: 2015. szeptember 13.