Másodéves a pszichológia MA Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológia szakirány, a Kognitív Fejlődés és Oktatás Kutatócsoport demonstrátora

Ha három szóban össze kéne foglalnod, hogy mit jelent neked demonstrátornak lenni, mi lenne az a 3 szó?

Fejlődés, kihívás, lehetőségek

Milyen projektekben vettél részt az előző demonstrátori éved alatt? Hogyan járult hozzá ez a szakmai fejlődésedhez?

Az előző év során lehetőségem volt részt venni egy mindfulness technikákkal kapcsolatos kutatásban.  Ez a tudatos jelenlétet elősegítő gyakorlatok hatását vizsgálata a figyelem fejlődésére és a viselkedésproblémák leküzdésére óvodás és kisiskolás korban. Ezáltal kutatási és statisztikai készségeim nagyot fejlődtek. Lehetőségem nyílt ezen kutatás révén részt venni az 10th European Conference on Positive Psychology (ECPP 2022) nemzetközi konferencián, Reykjavíkban, ahol bemutathattam az eredményeinket. 

Mi volt a leginspirálóbb pillanat előző évi demonstrátori megbízásod ideje alatt?

Számomra a leginspirálóbb pillanata a megbízásomnak a konferenciarészvétel volt. Ez egy olyan lehetőség volt a számomra, amit csak a kutatócsoport segítségével érhettem el az egyetemi éveim során. Megtisztelő volt, hogy reprezentálhattam az egyetemet egy nemzetközi konferencián, ahol a szakmának olyan tekintélyei voltak jelen, akikről a tankönyveikben olvastunk. Megszilárdult bennem az a motiváció, hogy a pszichológus szakmát és a kutatói pályát folytassam.

Milyen kihívásokkal kell megküzdenie egy demonstrátornak?

Szerintem elsősorban nagyon nyitottnak kell lenni a felmerülő lehetőségek iránt, mivel ezek által fogsz tudni fejlődni. A demonstrátori pozíció először félelmetesnek tűnhet, mivel végre a gyakorlati oldalról közelíted meg a kutatásokat, ami elvárja tőled, hogy asszertíven fellépj olyan szituációkban, amiben még lehet nincs tapasztalatod. Az a legnagyobb feladat, hogy ezt a kihívást elfogadd és magabiztosan vidd végig. Természetesen ez egy biztonságos és támogató környezeten belül tudod csinálni.

Mit mondanál másoknak, miért érdemes demonstrátornak jelentkezni?

Véleményem szerint azért érdemes demonstrátornak lenni, mert egy szakmai közeg támogatása révén olyan lehetőségek nyílnak meg előtted, amikhez egyedül nem lenne hozzáférésed. Ha a kutatói pályán gondolkodsz akkor az ilyen fajta mentorálás és gyakorlati lehetőségek aranyat érnek a karrieredhez. Ezen kívül a személyes fejlődésedre is hat, mivel olyan szituációkban fogsz tudni helytállni, amiktől esetleg tartottál régebben. 

Mi a terved az itt szerzett tapasztalatokkal? A választott pedagógiai területet hogyan tervezed hasznosítani pszichológiai tanulmányaid során?

Az itt szerzett tapasztalataim meghatározóak voltak az életemben. Igazából, még a BA alatt folytatott kutatás miatt döntöttem úgy, hogy a gyerek klinikai szakirány felé indulok el. Az előző év azonban azt is megerősítette bennem, hogy a kutatói irányban szeretném folytatni a karrierem. Ezeken kívül a mindfulness alapú gyakorlatokat személyesen is használom, és valószínűleg terápiás módszerben is fogom majd a jövőben.

Másodéves neveléstudomány mesterszakos hallgató vagyok. Rengeteg minden vonz és érdekel, nem csak a humán területek, de a fizika, matematika, gazdaság tudományok és jog is. Ezen legutolsó érdeklődés okán az Oktatás-Jog-Pedagógia Kutatócsoport demonstrátoraként fogok ismételten segédkezni a csoport életében. Imádom a videójátékokat és a modern technikákat, valamint nagyon elhivatott vagyok azzal kapcsolatosan, hogy ezeket a technológiai vívmányokat hogyan lehet az osztálytermekben hasznosítani.

Ha három szóban össze kéne foglalnod, hogy mit jelent neked demonstrátornak lenni, mi lenne az a 3 szó?

Tudás, elhivatottság, plusz lehetőségek.

Milyen projektekben vettél részt az előző demonstrátori éved alatt? Hogyan járult hozzá ez a szakmai fejlődésedhez?

Több jelenleg is futó kutatásunkban segédkeztem mind adminisztrátori, mind kreativitást igénylő feladatokban.

Mi volt  leginspirálóbb pillanat az előző évi demonstrátori megbízásod ideje alatt?

A leginspirálóbb pillanat az volt mikor egy alapvetően mai korunkban elég fontos, de hazánkban kimondotton kényes témájú kutatás keretei között fel tudtuk venni a kapcsolatot több iskolával is.  Akik annak ellenére, hogy az LGBTQ+ témának milyen oktatásbéli megítélése van, mégis hajlandóak voltak segédkezni kutatásunkban.

Mik a céljaid a mostani demonstrátori évedben?

Elsődleges célom, hogy minél hasznosabb tagja lehessek a csoportnak, és minél több tudást szívhassak magamba a csoport munkája által. Ám mivel hamarosan elindul a jelentkezés a PhD-s helyekre, másodlagos és kicsit fedett célom a témám kitalálása, mellyel jelentkezésemet le tudom adni, mert abban már szinte biztos vagyok, hogy valamilyen jogi megközelítésű témával szeretnék dolgozni majd.

Milyen kihívásokkal kell megküzdenie egy demonstrátornak?

Természetesen fel kell mérni, hogy mennyire fér bele az embernek ilyen iskola utáni tevékenység. Valamint, hogy a demonstrátorkodás típusától függően nagyon sok esetben olyan többlet információkhoz juthat a demonstrátor, amiket szaktársai nagyon szeretnének tudni és „mindent tudó” státuszba emelhetik akkor is, ha ez így ebben a formában nem teljesen igaz.  Mert maximum egy adott területen belül van hozzáférése többlet információhoz.

Mit mondanál másoknak, miért érdemes demonstrátornak jelentkezni?

Én azt mondom, hogy elképesztően megéri, hiszen olyan lehetőségekhez, tudásokhoz van esélyed hozzájutni, olyan most folyó kutatásokban segédkezhetsz, melyek nagyon meghatározóak lehetnek. Ezen felül rengeteg tapasztalatot ad, ha még nem láttad, hogyan is működik egy nagy mintával rendelkező kutatás és a jövőben ilyen irányban szeretnél tovább haladni. Ez esetben mindenképpen tudom javasolni.

Mik a hosszú távú célkitűzéseid? Mi a legnagyobb vágyad a karrierépítés kapcsán? 

Mindenféleképpen szeretnék a dokttori képzésre jelentkezni, és már a képzésem alatt minimum Erasmussal, de akár más módon szeretnék egy külföldi egyetemmel együtt kutatni, részben magyar, részben külföldi mintás kutatással. Ezt követően én nagyon örülnék, ha tudnék maradni egyetemi tanárnak az ELTE-n de ez nagy részben nem rajtam múlik, de én minden tőlem telhetőt megteszek majd ezért.

Elsőéves neveléstudomány mesterszakos hallgató vagyok, Kora gyermekkor pedagógiája specializáción. Az egyetem mellett rendezvényszervező asszisztensként dolgozom. Szabadidőmben szeretek olvasni, leginkább verseket és szépirodalmi műveket. Ezek mellett szoktam még fotózni, futni, biciklizni a városban és hosszútávon is egyaránt. Vannak növényeim meg egy kutyám, őket is szeretem!

     Mi motivált, hogy a neveléstudomány mesterképzést válaszd?

Úgy gondolom, hogy a neveléstudomány mindegyik korosztályt érinti. Hiszek abban, hogy ha elég korán tudatosan odafigyelünk a gyermekek fejlődésére akkor testileg és lelkileg is egészséges felnőtt válik belőlük. Leginkább az motivált, hogy ehhez valamilyen módon hozzájárulhassak tanulmányaimmal és munkámmal.

 Melyik kutatócsoporthoz kapcsolódtál be, és miért pont ezt a neveléstudományi területet választottad? 

A Kognitív Fejlődés és Oktatás Kutatócsoporthoz csatlakoztam, mert kifejezetten a gyermekek hatékony iskolai adaptációja és érzelmi jólléte foglalkoztat, és szeretnék is ezen a területen kutatni.

Hogyan tervezed hasznosítani az itt szerzett tapasztalatokat pedagógiai tanulmányaid során?

Szeretném kiszélesíteni a látókörömet. Úgy gondolom az, hogy ha egy kutatócsoportban tevékenykedem, a saját tanulmányaimat is kiszínezi, és én is hozzá tudok tenni a csoport munkájához.

Honnan hallottál a demonstrátori pályázatról? Mi motivált a jelentkezéskor?

A félév első napján hallottam róla az intézeti tájékoztatón. Leginkább az motivált, hogy lehetőségem van részt venni kutatásokban, ami már alapszakon is nagyon vonzott.

Milyen feladatokat fogsz ellátni demonstrátori megbízásod alatt?

Rendezvényeken segítek, helyszíni munkálatokban veszek majd részt egyes kutatások során, illetve a Facebook oldalra készítek posztokat, edukációs céllal.

Mik a jövőbeni terveid demonstrátori pozícióddal kapcsolatosan? Tervezel új területek felé is elmenni vagy az érdeklődésed a későbbiekben is ennek a most választott területnek szenteled majd?

Nyitottan állok hozzá. Az a tervem, hogy kipróbálom magam új és ismerősebb terepen is, hogy a későbbiekben megtaláljam mi az az egy terület, amiben kiteljesedhetek.

Mik a jövőbeni terveid? Hol látod magad 3-5 év múlva?

Mindenképp szeretném folytatni doktori képzésben a tanulmányaimat. 5 év múlva pedig szeretném, ha a saját karrierutam is fejlődne, akár egy vállalkozást, akár egy adott módszer oktatását illetően.

Másodéves neveléstudomány mesterszakos hallgató vagyok, kora gyermekkorra specializálódtam. Az Oktatás-Jog-Pedagógia Kutatócsoport munkáját segítem már második éve. A kutatási témám a konfliktuskezelés és vitakészség fejlesztés kora gyermekkorban, elsősorban az óvodásoknál. Nagyon érdeklődöm az ázsiai kultúrák (thai, dél-koreai, japán, kínai) iránt, legyen szó a konyhájukról, a zenéjükről, a filmiparukról, divatjukról vagy éppen az építészetükről.

Ha három szóban össze kéne foglalnod, mit jelent neked demonstrátornak lenni, mi lenne az a 3 szó?

Kihívás, tanulás, közösség.

Milyen projektekben vettél részt az előző demonstrátori éved alatt? Hogyan járult hozzá ez a szakmai fejlődésedhez?

Az idei Kutatók Éjszakáján vitaalkalmat tartottunk két középiskolai csapat között, ahol a zsűriben kaptam helyett. Az előzetes munkálatok is izgalmas kihívásokat rejtettek magukban, melyek hozzájárultak a szakmai fejlődésemhez, ám maga a vita zsűrizése jelentette a legnagyobb fejlődését. Rengeteget tanultam a szempontokról, az érvelési hibák megfigyeléséről és magáról a vita folyamatról is.

Mi volt a legemblematikusabb, leginspirálóbb pillanat az előző évi demonstrátori megbízásod ideje alatt?

A legemblematikusabb pillanat a fent említett Kutatók Éjszakáján betöltött zsűritagság volt, míg a leginspirálóbb pillanat a kutatócsoportok „nyílt napján” volt, amikor alig fértek be a csoportunk iránt érdeklődő hallgatók a termünkbe.

Milyen kihívásokkal kell megküzdenie egy demonstrátornak?

A demonstrátor lét egyszerre egy nagyszerű lehetőség, viszont nem véletlenül jellemeztem az első kérdésnél a „tanulás” szóval is. Rengeteget kell utána járni lehetőségeknek, küzdeni pályázatokon, vitatkozni a csoporttagokkal és a kreativitását is próbára tudja tenni az embernek. Ám mindezekkel együtt egy hihetetlenül jó dolog.

Mit gondolsz, miért érdemes demonstrátornak jelentkezni?

Igazából pont azokért, amiket fent kihívásként is megemlítettem. Olyan lehetőségeid lehetnek, és olyan emberekkel találkozhatsz, amire/akikre nem is gondoltál volna, vagy azt hitted, talán évek múlva, ha már lesz rá képesítésed, vagy elkezdesz dolgozni. Ha megtalálod a neked való kutatócsoportot, ami mellett demonstrátor leszel, tapasztalatom szerint egyet jelenthet a szakmai életed első lépcső fokára való fellépésével. Mindezt pedig egy baromi jó és támogató közösségben.

Mik a jövőbeni terveid? Hol látod magad 3 - 5 év múlva?

Tavasszal végzem el a mesterképzést, s mindenképpen szeretnék maradni a doktori képzésen a Neveléstudományi Intézetben. Emellett mindenképpen maradnék a kutatócsoportban és reményeim szerint a jogtudatosságban is tudunk majd eredményeket elérni. Szeretnék külföldön is tanulni és élni is, ezzel még inkább tágítva a módszertani tudásomat.

Mik a hosszú távú célkitűzéseid? Mi a legnagyobb vágyad a karrierépítés kapcsán?

A doktori kutatásom a konfliktuskezelés és fejlesztés az óvodákban lenne, és lehetőség szerint szeretnék kifejleszteni egy módszert, ami játékos módon, de hatékonyan tudna tenni az ügy érdekében itthon is, ahol eléggé rosszul állunk ebben a témában. Mivel a konfliktuskezelés, illetve annak fejlesztése nagyban hozzá tudna járulni az emberek jogtudatosságának gyakorlatban való megnyilvánulásához, remélem, hogy össze is fogom tudni kapcsolni a két érdeklődési területemet.

Ötödéves osztatlan tanárszakos hallgató vagyok, a szakpárom angol és német nyelv és kultúra tanára. Igazán érdeklődöm a nyelvtanulás és a nyelvtanítás iránt. A következő évben a Pedagógusok, Pedagógus szakmai közösségek, Pedagógusképzés Kutatócsoport munkáját fogom segíteni. Szabadidőmben szeretek utazni, érdekesnek tartom új kultúrák és emberek megismerését, és gyűjtöm a színes zoknikat.

Miért pont a neveléstudományi területet választottad? 

Véleményem szerint napjainkban igazán fontos, egy jó és gyakorlatorientált pedagógusképzés, és a neveléstudományi terület, amelyhez csatlakoztam is ezt tartja szem előtt, és törekszik ennek a hatékony megvalósítására.

Hogyan tervezed hasznosítani az itt szerzett tapasztalatokat pedagógiai tanulmányaid során?

Szerintem fontos és jó dolog, ha a tanulók látják a képzésük „miért és hogyan”-jait, hiszen ez első látásra hallgatóként nem minden esetben egyértelmű. A demonstrátori munkám során szerzett tapasztalataimmal jobban beleláthatok a képzésem, valamint a jövőbeli pályámba. Nem utolsó sorban ez nagy lehetőség egy egyetemi kutatócsoport megismerésére is.

Honnan hallottál a demonstrátori pályázatról? Mi motivált?

Most már második éve tagja vagyok a Tanár Leszek! Hallgatói Műhelynek és többek között a demonstrátori pályázatról is itt hallottam. Mindig szeretek mozgásban lenni és csinálni valamit, ezért mikor hallottam a demonstrátori pályázatról, úgy éreztem, hogy szeretnék segíteni valamint, hogy ez egy remek lehetőség a szakmai fejlődésre.

Milyen elvárásokkal vágsz neki a demonstrátori posztnak?

A demonstrátori munkám során szeretnék mélyebben belepillantani a pedagógusképzésbe. Ez igazán érdekes lehet, hiszen tanárjelöltként átélem a jelenlegi tanárképzést, viszont meglehetősen érdekesnek tartom megismerni a működését és akár bizonyos részeinek fejlesztését, megváltoztatását is. Továbbá mivel a demonstrátori munka során együtt dolgozom PhD hallgatókkal is, szeretném a doktori képzési formát is egy kicsit jobban megismerni.

Milyen feladatokat fogsz ellátni demonstrátori megbízásod alatt?

Az idei évben különösen nagy hangsúly kerül a tanárképzés, ezen belül leginkább a gyakorlati képzés átalakítására. Demonstrátori munkámmal igyekszem segíteni a kutatók munkáját és ezáltal a program minél gyorsabb és megfelelőbb fejlesztését.

Mik a jövőbeni terveid demonstrátori pozícióddal kapcsolatosan? Tervezel új területek felé is elmenni vagy az érdeklődésed a későbbiekben is ennek a most választott területnek szenteled majd?

Jelenleg nagyon szeretném megismerni a belső működését a kutatócsoportnak, amelyhez csatlakoztam, de mindig is érdekelt a sajátos nevelési igényű tanulók oktatása és az ezekkel kapcsolatos tudnivalók és kutatások, fejlesztések. Lehetséges, hogy a jövőben közelebb szeretnék kerülni ehhez a területhez is, de úgy érezem, hogy a jelenlegi kutatócsoportomon belül is lehetőségem van jobban megismerni ezt a témakört is.

Mik a hosszú távú célkitűzéseid? Mi a legnagyobb vágyad a karrierépítés kapcsán?

Mindenekelőtt szeretném befejezni a tanári képzésem és hivatalosan elindulni a pedagógus pályán. Megfordult már a fejemben doktori tanulmányok elvégzése is, valamint ahogy korábban említettem, szívesen megismerném és specializálódnék sajátos nevelési igényű tanulók tanítására is.

Harmadéves pedagógia BA szakos hallgató vagyok, digitális specializáción. Fejlesztőpedagógus szeretnék lenni, de ezen kívül sok más terület is érdekel: gyermekek fejlesztése szenzomotoros terápiával, különféle digitális technológiákkal, művészetterápiával, de tetszik a kutatás és a természettudományok világa is. Hobbiból rajzolok, festek, olvasok, sminkelek, vagy nyelveket tanulok általában. A következő évben a Pedagógiai Innovációk és Társadalmi Esélyek Kutatócsoport munkáját fogom segíteni.

Mi motivált, hogy a pedagógia alapszakot válaszd?

A Szegedi Tudományegyetemen volt egy Fejlődéslélektan nevű órám, mely annyira jó volt, hogy elhatároztam, én erről mélyebben szeretnék tanulni, és ezzel akarok foglalkozni a jövőben. Így jött a fejlesztőpedagógia, annak pedig a pedagógia alapszak az előfeltétele.

Miért a PITE kutatócsoporthoz kapcsolódtál be, s miért pont ezt a neveléstudományi területet választottad? 

Tavaly Bereczki Enikőt segítettem egy kreativitásról szóló kutatásban, és végülis ő hívott ide, hogy folytassuk a közös munkát ebben az évben is, csak már formális keretek között.

Hogyan tervezed hasznosítani az itt szerzett tapasztalatokat pedagógiai tanulmányaid során?

A kutatási tapasztalatok mindig jól jönnek, egyrészt őszintén érdekel a terület és izgalmasnak találom, másrészt meg a gyakorlás fontos ahhoz, hogy akár a jövőben megszervezzem a saját kutatásaimat. A szakdolgozatom is a kreativitás témájában készül, a szerzett tapasztalatokkal remélhetőleg könnyebben fogok majd haladni.

Milyen feladatokat fogsz ellátni demonstrátori megbízásod alatt?

Bereczki Enikő kreativitásról szóló kutatásában fogok segédkezni, főként a tesztek kiértékelésében.

Mik a jövőbeni terveid demonstrátori pozícióddal kapcsolatosan? Tervezel új területek felé is elmenni vagy az érdeklődésed a későbbiekben is ennek a most választott területnek szenteled majd?

Még nem tudom, de szeretem a kutatásokat, bármilyen témában. Persze nekem is vannak kedvenc területeim, mint ez a kreativitás is, de nem kizárt, hogy mást is megnézek.

Mik a hosszú távú célkitűzéseid? Mi a legnagyobb vágyad a karrierépítés kapcsán?

Olyan fejlesztőpedagógus szeretnék lenni, aki a legmodernebb technológiákat, technikákat használja a gyermekek fejlesztésére. Sok mindent tudunk már a gyermekek fejlődéséről, és egyre több bizonyítottan hatékony módszer jelenik meg. Azt szeretném, hogy a gyerekek nálam a legeslegjobbat tudják kihozni magukból, és kiegyensúlyozott, boldog felnőttekké váljanak.

2022 tavaszán fejeztem be tanulmányaimat az ELTE PPK pedagógia szakán, most pedig ugyanezen intézmény falai között vagyok elsőéves neveléstudomány mesterszakos hallgató. A Neveléstudományi Intézet titkárságán vagyok demonstrátor. Fontos tudni rólam, hogy megszállottja vagyok a zokniknak, a gyűrűknek, és a telefontokoknak. Zenei irányból jövök, de mindenféle művészeti irány közel áll hozzám. Ezenkívül hatalmas (önismereti, pedagógiai) kártyajáték fan vagyok.

Mi motivált, hogy a neveléstudomány mesterképzést válaszd?

A pedagógia szakon eltöltött évek megerősítettek abban, hogy az én helyem valóban a pedagógia területén van, viszont egyelőre túl sok szelete érdekel. Így esett a választásom a neveléstudomány MA szakra, mivel ez a képzés a gyakorlatorientált órák és az izgalmas specializációk által sok lehetőséget kínál arra, hogy számos szerepben és feladatkörben kipróbálhassam magam, és ezáltal segíteni tud abban, hogy megtaláljam azt a területet, ami a leginkább vonz.

Honnan hallottál a demonstrátori pályázatról? Mi motivált a jelentkezéskor?

A Neveléstudományi Intézet Facebook oldalán láttam több posztot a demonstrátori pozícióról és a pályázatot elolvasva a titkársághoz kapcsolt feladatköröket találtam igazán inspirálónak. Tavaly a Konferenciaszervezés kurzushoz kapcsolódva már kaptam egy kis betekintést abba, hogy milyen itt dolgozni és a sok boldog emlék/tapasztalat automatikusan arra motivált, hogy idén ide jelentkezzek demonstrátornak.

Hogyan tervezed hasznosítani az itt szerzett taasztalatokat pedagógiai tanulmányaid során?

Intézeti demonstrátornak lenni azért izgalmas, mert nem egy specifikus területhez kapcsolódik, mint a kutatócsoportokhoz tartozó demonstrátori szerepkör, hanem változatos feladatok sokasága jellemzi, kezdve a poszterkészítéssel, a száguldó riporter szerepen át a rendezvények előkészítésének támogatásáig. Ez a fajta színes, adaptív légkör meghatározó, ezzel gyakran találkozunk bármely pedagógiai munkakör területén, így azt gondolom, hogy ha lexikális tudást nem is feltétlen, de skillek tekintetében nagyon sok tapasztalatot szerzek majd ezáltal.

Milyen elvárásokkal vágsz neki a demonstrátori posztnak?

Nincs kifejezett elvárásom a demonstrátori poszttal kapcsolatban. Talán csupán annyi, hogy ez legyen egy jó motiváció arra, hogy végre megtanuljam rendesen beosztani az időm.

Mik a jövőbeni terveid demonstrátori pozícióddal kapcsolatosan? Tervezel új területek felé is elmenni vagy az érdeklődésed a későbbiekben is ennek a most választott területnek szenteled majd?

Nagyon sok minden függ ennek az évnek a tapasztalataitól – időbeosztás, érdeklődés megváltozása, esetleg egy specifikus pedagógia terület megtalálása - de azt gondolom, hogy szívesen maradnék demonstrátor jövőre is. Én nagyon élvezem azokat a folyamatokat, amik most történnek velem, szeretem azt nagyfokú szabadságot, amit kapok, de ha időközben megtetszik egy kutatócsoport és úgy érzem, hogy el is tudnék köteleződni irányukba, akkor elképzelhető, hogy hozzájuk csatlakozom majd a későbbiekben.

Mik a hosszú távú célkitűzéseid? Mi a legnagyobb vágyad a karrierépítés kapcsán?

A hosszútávú tervek között nagyon sok minden szerepel, többek között színházi nevelővé, később drámapedagógussá válás és nagyon vonz a (pedagógiai kurrikulum-) fejlesztés területe is. Nagyon távolra tekintve pedig célom a doktori fokozat elérése és nem szakmai szempontból pedig nagy vágyam, hogy Szegeden is éljek (legalább egy pár évig).

Laura kapta a legjobb pedagógia BA szakdolgozat díját a 2021-2022. tanévben. Az 'Ez is Nevtud' podcastunk első adásában vele is beszélgetett Fehérvári Anikó.

Madár Lili másodéves pszichológia mesterszakos hallgató fejlődés- és klinikai gyermekpszichológia specializáción. Már több éve a Kognitív Fejlődés és Oktatás Kutatócsoport munkáját segíti. Több futó kutatásban is részt vesz főleg iskolaérettség témájában.

Honnan hallottál a demonstrátori pályázatról? Mi motivált, hogy jelentkezz?

Már korábban hallottam a demonstrátori pályázatról, azonban azt hittem, hogy ez tanszéki oktatási feladatot takar. Kassai Réka, a témavezetőm mondta, hogy valójában kutatócsoportokhoz is be lehet adni a pályázatot, ahol kutatóasszisztensi munkát lehet végezni, illetve projektekbe lehet besegíteni. 

Mivel több kutatócsoporti projektben is részt veszek, szerettem volna, ha van ennek a munkának egy kerete, hogy demonstrátorként végzem ezeket a tevékenységeket. De alapvetően amit most csinálok, azt amúgy is csinálnám, ha nem lennék demonstrátor.

Milyen elvárásokkal vágsz neki a demonstrátori évednek?

Mivel már régebb óta dolgozom együtt a kutatócsoporttal, nagyon nagy elvárásaim nincsenek. Mindenképp szeretnék jobban belelátni a kutatócsoport életébe, hogy ne csak arra az egy dologra lássak rá, amit én csinálok, hanem arra is, amivel a többiek foglalkoznak. Emellett pszichológia szakos hallgatóként szeretném jobban megismerni a Neveléstudományi Intézet működését is.

Milyen feladatokat fogsz ellátni a következő évben?

Egyrészt van Nagy Bettinával egy közös projektünk, ami egy metaanalitikus vizsgálat. Ezzel én már a múlt évben elkezdtem foglalkozni egy ÚNKP pályázat kapcsán, most azt visszük tovább egy kicsit kibővítve. Emellett van egy mostani ÚNKP pályázatom, ami korcsolyázó, szinkronúszó és nem sportoló gyerekek készségeit hasonlítja össze. Ebben a projektben a kutatással kapcsolatos összes feladat szervezése zajlik. Illetve, ha van bármi más projekt a kutatócsoportnál, amiben segíteni tudok, akkor azokat fogom még csinálni.

 Mi ösztönzött arra, hogy a neveléstudomány területén legyél demonstrátor?

Igazából Kassai Réka miatt csöppentem ide. Amikor elkezdtem a Bagázsnál önkénteskedni, akkor ismerkedtünk meg. Réka akkor már a KFO-ban volt PhD-hallgató. Elkezdett hívni mindenféle adatfelvételre, meg projektekbe besegíteni, és nagyon megtetszett a kutatócsoport munkája. De ha nincs a kutatócsoport, akkor nem biztos, hogy tudnám a Neveléstudományi Intézetben is lehetek demonstrátor.

 Pszichológia szakos hallgatóként mi ösztönzött, hogy pedagógiai témában kutass?

A korcsolyás kutatásba azért vágtam bele, mert sokáig korcsolyaoktatóként dolgoztam. Az iskolaérettség téma, amiben csináljuk a metaanalízist is, amiatt kezdett el érdekelni, mert én is a Bagázs munkatársa vagyok, ahol eddig ovis gyerekekkel foglalkoztam. A Bagázsnál elég fontos, hogy egy gyerek, amikor iskolába kerül, akkor mennyire van kész arra, hogy elkezdjen tanulni, beilleszkedjen, illetve intézményi keretek között tudja kamatoztatni a tudását. Úgyhogy ez a téma emiatt volt nagyon fontos, mert a metaanalízisünkben azt vizsgáljuk, hogy milyen intervenciók vannak, amik megsegítik az iskolaérettséget.

A kutatócsoportnál intenzíven jelen van a hátrányos helyzetű gyerekek témája, ami a Bagázshoz és a munkámhoz is nagyon kapcsolódik. Illetve ez egyébként is egy olyan terület, ami nagyon-nagyon érdekel.

Ezen a területen szeretnél a későbbiekben is elhelyezkedni?

A Bagázsnál már most is munkavállaló vagyok, de egyébként igen, abszolút érdekel a gyerekvédelem irány, meg a szakpolitika pszichológiai szempontból. Illetve az ellátórendszer és az iskolarendszer működése és hogy hogyan lehetne működőképessé tenni. Emellett a kutatás is olyan, amiben megtaláltam magam, pedig régen nem gondoltam, hogy ezzel fogok foglalkozni. De aztán Rékáék nagyon támogattak a kutatócsoportnál, így rájöttem, hogy nagyon szeretem.

 Hol látod magad 5 év múlva?

Hűha! Nem tudom, mert a pszichológusi képzési rendszer nagyon összetett. A mesterképzés után annyi lehetőség van, olyan sok irányba lehet elindulni. Most azt érzem, hogy a mesterképzés elvégzése után majd meglátom, melyik irányba tudok elindulni. Öt év múlva az is lehet, hogy épp szakképzést fogok kezdeni, de az is lehet, hogy egy óvodában, vagy akár a Bagázsnál teljes állásban fogok dolgozni. Szóval erre így nehéz válaszolni. 

Tervezel doktori tanulmányokat folytatni?

Beszélgettünk Rékával arról, hogy kezdjem el a doktori iskolát, de ezt még nem döntöttem el teljesen. Az biztos, hogy jó lenne még egy kicsit diáknak maradni. Azonban a négy év sok idő, de tudom, hogy lehet mellette mást is csinálni. 

Magyar Bogi vagyok, elsőéves a neveléstudomány mesterszakon. A 2022/23-as évben a kognitív fejlődés kutatócsoport munkáját fogom erősíteni, legalábbis remélem, hasznos tagja leszek a csapatnak. Mivel a művészetek irányából jövök, elengedhetetlen információ rólam, hogy könyvmoly vagyok rengeteget írok, és gigászi méretű zsiráf kollekcióval rendelkezem…bármikor tudok róluk beszélni neked.

Mi motivált, hogy a neveléstudomány mesterképzést válaszd?

Az, hogy a jövőben szeretnék perifériára szorult, traumát elszenvedett gyerekekkel foglalkozni, és ehhez szükségem van minden olyan tudásra, melyet eddig azt gondolom, a neveléstudomány mesterképzés maximálisan megad majd.

Melyik kutatócsoporthoz kapcsolódtál be és miért pont ezt a neveléstudományi területet választottad? 

A Kognitív Fejlődés és Oktatás Kutatócsoportba. A szeptemberi 'Nevtud sétán' ennek a csoportnak a tevékenysége tetszett meg leginkább, és azt gondolom, itt lesz lehetőségem megtapasztalni, milyen egy terepre menős kutatás, milyen a gyerekek együttműködése ehhez, hogyan, milyen eszközökkel érdemes egy nagyobb volumenű projektbe belevágni.

Hogyan tervezed hasznosítani az itt szerzett tapasztalatokat pedagógiai tanulmányaid során?

Égek a vágytól, hogy eljöjjön a pillanat, amikor megfogalmazódik bennem a végleges kutatási kérdésem, és én is beszállhatok ebbe a furcsa, de izgalmas folyamatba. Mindemellett persze nem feledkezem meg arról sem, itt szereztem – nem tudom pontosan, hova sodor majd az élet, de úgy érzem, most jó helyem van itt.

Honnan hallottál a demonstrátori pályázatról? Mi motivált a jelentkezéskor?

Tudtam, hogy létezik ilyesmi, és azt is tudtam, hogyha meg szeretnék tanulni kutatni, ez egy kiváló alkalom lenne rá. Az motivált, hogy amikor a Nevtud séta végén beültem az irodába, ott Vekety Bogi nagyon kedvesen fogadott, és egyből arra bátorított, jelentkezzek, nem fogom megbánni. A nyitott, érdeklődő csapatszellem adta meg a végső löketet, hogy muszáj jelentkeznem!

Milyen elvárásokkal vágsz neki a demonstrátori posztnak?

Magam felé az elvárás jelenleg az, hogy év végére a fejemben összeálljon, mivel szeretnék pontosan foglalkozni a kutatásomban, hogy tovább fejlődjek a csapatmunka terén, és valami olyat alkossak, mely a tudományhoz kapcsolódhat.

Mik a jövőbeni terveid demonstrátori pozícióddal kapcsolatosan? Tervezel új területek felé is elmenni vagy az érdeklődésed a későbbiekben is ennek a most választott területnek szenteled majd?

Nem tudom. Sok minden érdekel, többek között a doktori pálya is, ami még kicsit azért odébb van. Előbb lássuk meg, nekem valóak -e a tudományos kutatómunkák, aztán visszatérek erre a kérdésre!

Mik a hosszú távú célkitűzéseid? Mi a legnagyobb vágyad a karrierépítés kapcsán?

A legnagyobb az, hogy a színházpedagógia módszereit bevonva tudjak hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozni, mégpedig úgy, hogy segítsem őket az élet különböző területein abban, hogyan tudnak alkalmazkodók, kitartóak lenni. Ezt még nem tudom, miként fogom megvalósítani, de biztos, mindent megteszek azért, hogy jó szakember válhasson belőlem.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Karának biológia-kémia szakos harmadéves hallgatója.

Ha három szóban össze kéne foglalnod, hogy mit jelent neked demonstrátornak lenni, mi lenne az a 3 szó? És miért?

Csapatmunka, kapcsolatépítés, kreativitás. A demonstrátori munkában fontos tulajdonság az, hogy együtt tudjunk működni másokkal, hisz közösen kell ahhoz gondolkozni, hogy egy projekt megvalósuljon. Kapcsolatokat nagyon fontos kiépíteni, mert vannak olyan fázisok egy kutatásban, amikor külső személyeket kell bevonni, például egy kérdőív kitöltésekor. Kreatívnak kell lenni, hogy egy ötletből sikeres projekt legyen!

Milyen projektekben vettél részt az előző demonstrátori éved alatt? Hogyan járult hozzá ez a szakmai fejlődésedhez?

Demonstrációs találkozókat szerveztem, valamint a Kürt Alapítványi Gimnáziummal egy projekt kapcsán rendszeresen együttműködök. Szakmai fejlődésemet abban segítette, hogy hogyan tudok egy kisebb csoportot összefogni, a közös munkát megszervezni.

Mi volt a legemblematikusabb pillanat az eddigi demonstrátori megbízásod ideje alatt?

Nagyon élveztem a 2022 őszi Kutatók éjszakája program szervezését.

Milyen kihívásokkal kellett megküzdened demonstrátorként?

A projekt megvalósításának szempontjából kihívás volt az, hogy a felkeresett iskolák nem szerettek volna részt venni a kutatásban, így időigényesebb volt olyan intézményt találni, amelyik nemcsak rövid távon, hanem hosszabb időre rendelkezésünkre tud állni. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert sok segítséget kapok dr. Rónay Zoltán docens úrtól, így, ha elakadok egy folyamatban, akkor nagyon hamar találunk rá megoldást.

Mik a jövőbeni terveid demonstrátori pozícióddal kapcsolatosan? Tervezel új területek felé is elmenni, vagy az érdeklődésed a későbbiekben is ennek a most választott területnek szenteled majd?

Terveim között szerepel egy új projektekben az elejétől aktívan részt venni, valamint szívesen vállalnám a szervezési és kapcsolattartási feladatokon túl, kérdőívek készítését és a válaszok kiértékelését. Mivel már második alkalommal az Oktatás-Jog-Pedagógia Kutatócsoportnál vagyok, ezért nem szeretnék más területre menni, mert az eddigi tapasztalataimat szeretném itt hasznosítani.

Hol látod magad 5 év múlva?

5 év múlva – mivel addigra már befejezem a biológia-kémia szakot - a tanítás mellett mindenképpen szeretnék valamilyen kutatócsoportnál dolgozni, akár a Természettudományi Karon vagy a Pedagógiai és Pszichológia Kar keretein belül.

Mit mondanál másoknak, miért érdemes demonstrátornak jelentkezni?

Nagyon jó egy kutatócsoportban dolgozni, mert el lehet mélyülni egy-egy témában, így sok új ismeretre lehet szer tenni. Érdekes az előadások és szemináriumok mellett egy más jellegű tevékenységet is végezni.

Mohay Domonkos vagyok, végzős angol-magyar tanárszakos hallgató. Idén harmadik éve a Pedagógusok, Pedagógus szakmai közösségek, Pedagógusképzés Kutatócsoport munkáját segítem. Alapító-társelnökként két évig vezettem a Tanár leszek! Hallgatói Műhelyt, amely máig fontos szereplője az intézeti, tágabban pedig az egyetemi életnek.

Ha három szóban össze kéne foglalnod, hogy mit jelent neked demonstrátornak lenni, mi lenne az a 3 szó?

Tanulás: nemcsak azért, mert a legtöbb kutatásunknak ez van az origójában, hanem mert a szakmámról, a tanításról is rengeteg tanulok itt. Izgalmas tapasztalat részt venni a pedagógusképzésben, és kezdő kutatóként gondolkodni is róla. Olyan egyedi és némiképp holisztikus látásmódot ad ez, ami a tanításom tanulását is megemeli egy szinttel. 

Perspektíva: mert olyan kutatások kialakulását, elkészültét látjuk, aminek az eredményei nem rögtön látszanak a rendszerben, de ebben a szellemi műhelyben létrejön az a tudás, ami megalapozza a későbbi válaszokat az oktatási rendszerről. Legalábbis ebben reménykedem.

Támogatás: szakmailag és emberileg is rengeteg támogatást kaptam személyesen is és kaptunk többen is a KUCS-tól mint közösségtől, de a KUCS egyes tagjaitól, vezetőitől. Ezért nagyon hálásak vagyunk. 

Milyen projektekben vettél részt az előző demonstrátori éved alatt? Hogyan járult hozzá ez a szakmai fejlődésedhez?

Én szűkebben a Pedagógusképzés folyóirat titkári teendőit látom el, ami arra ad lehetőséget, hogy nulladik kézből lássam, a tanárképzésről való gondolkodás és kutatási eredmények trendjeit, legújabb fejleményeit. Nagy ajándék ez, mert olyan hivatkozási alap, hogy tudom, hol keressek egy-egy témát, ami nagyban megkönnyít minden munkát. A folyóiratszerkesztés és -kiadás és ennek a kihívásai pedig egy roppant érdekes folyamat, és jó kollégákkal karöltve lehet ezeket megoldani.

Mi volt a legfurcsább vagy leginspirálóbb pillanat az előző évi demonstrátori megbízásod ideje alatt?

Az előző években talán a legizgalmasabb kérdés sok szempontból a koronavírus volt. Foglalkoztunk ezzel kutatóként is, de sokkal emlékezetesebbek azok a beszélgetések, amelyeket az oktatók folytattak a koronavírus hatásairól, és hogy ezeket hogyan lehet orvosolni, vagy legalább viszonyulni hozzá. Komoly emberi nehézségek, betegségek és megoldandó lelki helyzetekről volt szó ilyenkor, és jó volt megtapasztalni, hogy ezek megértése, az ezeken való segítés éppúgy az oktatói-tanári munka része, mint minden más, amivel foglalkozunk. Izgalmas folyamat volt még a készülő, új Didaktika kéziköny első változatainak értékelése, végig gondolása. Nagy felelősség volt ezekben a diskurzusokban a tanárszakos hallgató szempontját érvényesíteni.

Milyen kihívásokkal kell megküzdenie egy demonstrátornak?

Az idő talán magától értetődik. A demonstrátorság extra vállalás, plusz teher, amit nagyon tudatosan kell tudni beilleszteni a naptárba. Ezzel együtt pedig minden munkacsoport életében vannak váratlan, hirtelen megoldandó helyzetek, ezekben is helyt kell tudni állni.

Mit mondanál másoknak, miért érdemes demonstrátornak jelentkezni?

Szerintem az menjen demonstrátornak, aki – kölcsönözve a képet a kultfilmből Robin Williams-szel – fel akar állni az asztalra. Azaz rá akar nézni a saját tanulmányaira más szemmel, más nézőpontból, más szempontokat érvényesítve. Hallatlanul izgalmas kollégakezdeményként együtt dolgozni az egyetemi oktatókkal, sok esetben talán maradandóbb tudásokat lehet így megszerezni.

Mik a jövőbeni terveid demonstrátori pozícióddal kapcsolatosan? Tervezel új területek felé is elmenni vagy az érdeklődésed a későbbiekben is ennek a most választott területnek szenteled majd?

Utolsó évemben vagyok az egyetemen, ebben az időben is azért szeretnék a KUCS tagja maradni, mert fontosnak tartom azt a munkát, ami itt zajlik. Még ha úgy is érezzük néha, hogy sok, hogy hiábavaló. Fontosak az oktatóim, akiktől bizalmat kaptam erre a munkára, és fontos a téma, amivel foglalkozunk. Egyre fontosabb értenünk a pedagógusszakmát és a pedagógus szerepét az oktatásban: mi erre vállalkozunk, és ezt folytatni is kell. 

Mik a jövőbeni terveid? Hol látod magad 3-5 év múlva?

Nagy megtiszteltetés lenne, ha valamilyen formában a KUCS közelében maradhatnék, mert ez az egyik meghatározó szakmai közegem. Szeretnék egyre több és hasznosabb munkát fektetni az itteni projektekbe.

Ötödéves tanárszakos hallgató vagyok, ének-zene-matematika szakpáron. Idén a Pedagógusok, Pedagógus szakmai közösségek, Pedagógusképzés kutatócsoport munkáját fogom segíteni. Leendő tanárként minden érdekel, ami a tanársággal kapcsolatos, de emellett nagyon szeretek mindent, ami zene és mindent, ami macska.

Melyik kutatócsoporthoz kapcsolódtál be és miért pont ezt a neveléstudományi területet választottad? 

A Pedagógusok, Pedagógus szakmai közösségek, Pedagógusképzés Kutatócsoport munkáját támogatom idén. Már második éve vagyok a Tanár Leszek! Hallgatói műhely tagja, ahol sokat foglalkozunk a tanárság és a pedagógusképzés kérdéseivel. Egyértelmű volt számomra, hogy a kutatócsoporttal való közös munka segíteni fog kérdéseim megválaszolásában. Szerettem volna betekintést nyerni a munkájukba, reméltem, hogy szakmailag is fejlődhetek.

Hogyan tervezed hasznosítani az itt szerzett tapasztalatokat pedagógiai tanulmányaid során?

A pedagógus munka sokszínű és komplex, biztos vagyok benne, hogy mindent be tudok majd építeni a szakmámba. Akár egy ilyen csoport belső működéséről, kommunikációjáról tanultakat, vagy a kérdőívezést, hasonló kézzelfogható dolgokat. 

Honnan hallottál a demonstrátori pályázatról? /Mi motivált?

Egy korábbi demonstrátortól és műhelytagtól hallottam a lehetőségről. Úgy érzem, ez egy jó alkalom arra, hogy az egyetemen más minőségben is munkát végezzek, rálássak arra, hogy működnek kutatások, minél többet megtudjak a pedagógusképzés átalakításáról. Pedagógusként izgalmas számomra, hogy az egyetemi képzésünk hogyan épül fel, mit, hogyan szeretnének változtatni rajta. 

Milyen elvárásokkal vágsz neki a demonstrátori posztnak?

Remélem, megismerhetem a kutatócsoport munkáját, és értékes tagja lehetek.  

Milyen feladatokat fogsz ellátni demonstrátori megbízásod alatt? 

Ebben a félévben az egyetemi pedagógusképzés egy belső ellenőrzési folyamatában veszek részt, az adatgyűjtéstől a feldolgozásig. 

Mik a jövőbeni terveid demonstrátori pozícióddal kapcsolatosan? Tervezel új területek felé is elmenni vagy az érdeklődésed a későbbiekben is ennek a most választott területnek szenteled majd?

Egyelőre nem tervezek mást kipróbálni, szeretnék mélyebb betekintést nyerni a kutatócsoport munkájába. Leendő pedagógusként izgalmas számomra a munkájuk.  

Mik a jövőbeni terveid? Hol látod magad 3-5 év múlva?

Erre sajnos nem tudok biztosan válaszolni. Minden vágyam, hogy tanár lehessek, de a jelenlegi körülmények között ez egy bizonytalan jövő. Remélem, hogy találok olyan helyet, ahol megbecsülik a munkám, és lesz lehetőségem sokáig tanítani, egyre jobb tanárrá válni. Ezért is igyekszem minél több dologban részt venni, minél többet tanulni még egyetemi hallgatóként, hogy megtaláljam a nekem legjobb utat a pedagógiában. 

Ruzsa Bence vagyok, az ELTE Természettudományi Karának hatodéves osztatlan tanárszakos hallgatója kémia-biológia szakpáron. Jelenleg negyedik alkalommal töltöm be a demonstrátori pozíciót a TEÖP szervezetében. 2019-ben kerültem kapcsolatba a Történeti, Elméleti és Összehasonlító Pedagógiai Kutatócsoporttal (TEÖP), Szabó Zoltán András adjunktus úrnak, a kutatócsoport jelenlegi vezetőjének köszönhetően, akivel az egyik pedagógiai szeminárium keretében ismerkedtem meg, és dolgozunk együtt azóta is. 

Ha három szóban össze kéne foglalnod, hogy mit jelent neked demonstrátornak lenni, mi lenne az a 3 szó és miért?

Professzionalizáció, műhely, attitűd. Ezek olyan fogalmak, amelyek a szakmai diskurzusok során is gyakran előfordulnak, de ezen felül erősen beágyazódnak az intézeti, azon belül is a Kutatócsoportban végzett munka légkörébe. Számomra pedig ezek a fogalmak együttesen olyan sűrített jelentéstartalmat hordoznak, amely az elmúlt években erős vonzódást alakítottak ki a neveléstudomány diszciplínája iránt (nem mellékesen pedig természetesen a vele járó történet- és társadalomtudományi határterületek is sokkal közelebb kerültek hozzám mindeközben).

Milyen projektekben vettél részt az előző demonstrátori éved alatt? Hogyan járult hozzá ez a szakmai fejlődésedhez?

Legfőképpen az „A magyar neveléstudomány múltja és jelene – diszciplínafejlődés, tudományos kommunikáció (1970−2017)” címet viselő OTKA projekt intézménytörténeti résztémájának kidolgozásában vettem részt dr. habil. Garai Imre egyetemi docens úr iránymutatásaival, de emellett több rövidebb lefolyású kutatásban is közreműködtem, az ezek nyomán előállított tudományos produktumok társszerzője is voltam. Ide értendő például az Országos Neveléstudományi Konferenciára szánt előadások összeállítása, vagy egy nemzetközi konferencia folyományaként a Historia Scholastica nemzetközi periodikába szánt – készülőfélben lévő – tanulmány megírása is. Mindezek pedig azt eredményezték, hogy módszertani és témaköri érdeklődésem is sokkal nyitottabbá vált, szélesebb spektrumot vizsgál.

Mi volt a legemblematikusabb pillanat a több évi demonstrátori megbízásod ideje alatt?

Erre a kérdésre talán rögtön az első évem legelejének egyik kedves eseményét tudnám megemlíteni. A demonstrátori pályázat eredményéről történt kiértesítést követő alkalommal, mikor 4. emeleti irodánk felé közeledtem, felfigyeltem arra, hogy az ajtó melletti névtáblára az oktatói és PhD-hallgatói névsor végére felkerült az én nevem is. Már ekkor azt éreztem, hogy kollégaként fogad a közösség.

Milyen kihívásokkal kellett megküzdened demonstrátorként?

Sok esetben a hallgatói kötelezettségeimet össze kellett egyeztetnem az önként vállalt feladataimmal, amely időnként komoly szervezőmunkát igényelt. Talán triviálisabb viszont azt megemlíteni, hogy egy teljesen más tudományterületről – a Természettudományi Kar tanárképzéséből – bekerülni egy olyan közegbe, amelyben a klasszikus bölcsészettudományi szakmai háttér és módszertani keretrendszer működik, elsőre kicsit különös érzés volt. Ez azonban arra ösztönözte az embert – a kollégák permanens támogatása mellett –, hogy mélyebben is megismerjen egy másik tudományterületet, annak szellemiségével és szaknyelvével egyetemben.

Mik a jövőbeni terveid demonstrátori pozícióddal kapcsolatosan? Tervezel új területek felé is elmenni, vagy az érdeklődésed a későbbiekben is ennek a most választott területnek szenteled majd?

Tekintettel arra, hogy az idei évben várhatóan befejezem alapkaromon az osztatlan tanárképzést, így most tudom utoljára betölteni ezt a pozíciót. A nem is olyan távoli terveim között szerepel, hogy jelentkezzek a Neveléstudományi Intézet doktori képzésére, és a neveléstörténet vonalán maradva folytassam vizsgálódásaimat, szakmai tudásom bővítését a jövő tanévtől kezdve. 

Hol látod magad 3 év múlva?

Az előbb elmondottak fényében mindenképpen az Intézetben, a már említett képzési formában működve, de ettől függetlenül választott hivatásomat sem szeretném teljesen feladni. A kettő közötti egészséges egyensúly és harmónia megteremtésén igyekszem majd dolgozni.

Mit mondanál másoknak, miért érdemes demonstrátornak jelentkezni?

Talán az én helyzetem is jó példa arra, hogy az egymástól távol eső tudományágak között a legkisebb kapcsolódási pontok – esetemben a pedagógia és a tudománytörténet szeretete – is teljesen új területek megismerésére tudja ösztönözni az embert. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az Intézet oktatóinak nyitottsága és támogató hozzáállása csak újabb erős köteléket jelent az „idegen terepen”.