Nevtud alumni

Ők is a Nevtudban végeztek - bemutatjuk egykori hallgatóinkat

Boran-Réti Annamária

Kérlek mutasd be magad röviden! Mit érdemes tudni rólad?

Végzettségeim szerint pedagógiai asszisztens, andragógus és mentálhigiénés szakember vagyok. Jelenleg Bécsben élek férjemmel és két kislányommal.

Tanulmányaidat az ELTE PPK pedagógia BA szakán végezted. Mennyiben és hogyan tudod felhasználni az itt szerzett tudást?

Én ebben a három évben tanultam meg tanulni és ezért mindig hálás leszek. Közvetlen az érettségi után kezdtem meg tanulmányaimat (2008-tól 2011-ig), és félévről félévre egyre több és sokszínűbb tudás birtokosa lehettem. Fiatal felnőttként borzasztóan élveztem a neveléstudomány interdiszciplináris mivoltát, miszerint belekóstolhattam a pszichológia, a szociológia és egyéb izgalmas társadalomtudományokba úgy, hogy közben egy és ugyanazon képzésben voltam. Ez az alapképzés nekem valóban egy bázist adott.

Az ELTE nagy hangsúlyt fektetett arra is, hogy kutatásmódszertani rutint is szerezzünk, amit én később, amikor mesterszakon egy komolyabb empirikus kutatást készítettem a diplomamunkámhoz, nagyon jól tudtam kamatoztatni.

A pedagógia szakon három féléven át helyszíni gyakorlatunk is volt, így kerültem először az 5.Kerületi Váci Utcai Ének-Zenei Általános Iskolába, majd a csepeli Általános Művelődési Központba és végül az óbudai Pedagógiai Szolgáltató Intézetbe. Remek kihívás volt a való életben helyt állni. Amikor életem első hivatalos munkahelyén elkezdtem dolgozni, abszolút éreztem ezeknek a néhány hónapos gyakorlati időknek a hasznát.

Még kiemelném az oktatási asszisztens szakirányt is: túl azon, hogy nagyon élveztem ezt a gyakorlatorientált két félévet, később az itt tanultakból, és elsősorban az infokommunikációs eszközök megismeréséből nem csak a munkahelyi, de magánéleti helyzetekben is profitáltam.

Az egyetem után hol/ milyen szerepkörökben próbáltad ki magad? Hova vezetett az utad?

Alapképzés után az andragógia mesterképzésen folytattam tanulmányaimat, szintén az ELTE-PPK-n. Itt egy életre szóló külföldi tapasztalattal (Erasmus) és egy felismeréssel lettem gazdagabb, miszerint a gyermekkor tudományos megismerése mellett különös figyelmet kap az életemben a fiatal felnőttek segítése. A mesterdiplomához közeledve egy szervezetfejlesztéssel foglalkozó cégnél felnőttképzési asszisztensként, majd később tehetséggondozás területén, egy civil szervezet kommunikációs munkatársaként dolgoztam. A segítő szakmában maradva később a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés képzését is elvégeztem, jelenleg a Carl Rogers féle személyiségközpontú szemléletében mélyítem el tudásomat, családanyai teendőim mellett.

Mit javasolnál azoknak, akik a pedagógia BA és/vagy neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezeket a szakot választani?

A folyamatos önismereti munka az élet minden területén hosszútávú befektetés, és szerintem a pályaválasztáskor sem érdemes figyelmen kívül hagyni. Érdemes segítséget kérni, ha elakadtunk, akár családtagtól, barátoktól vagy egy szakembertől. Az érettségi előtt nekem édesanyám hívta fel a figyelmem a pedagógia alapszakra, amiről egy egyszerű képzési tájékoztatóban olvasott. Akkoriban sokat beszélgettünk nevelésről, oktatásról és ebből arra következtetett, hogy ez a szak akár érdekes lehet nekem. És így lett.

A pedagógia szakon eltöltött három évben nem tudtam még megmondani hova visz majd az utam, mi lesz velem mondjuk öt évvel később, de erőt adott a jelen, mert élvezettel, s nem mellesleg nagy lendülettel haladtam félévről félévre.

A neveléstudomány iránt érdeklődőknek - és igazából mindenkinek, aki felsőoktatási tanulmányokon gondolkodik - egy olyan üzenetem van, amit én magam itt az ELTE-n tanultam meg: a felsőoktatásnak és a felsőfokú tanulmányoknak nem kell kizárólagosan a munkaerőpiaci igényeket szolgálnia. Azért (is) kezdjünk bele egy képzésbe, mert van kellő belső, személyes motivációnk arra, hogy a választott szakon eltöltsünk több száz kreditnyi időt.


Czető Krisztina

Kérlek mutasd be magad röviden! Mit érdemes tudni rólad?  

Az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetében dolgozom adjunktusként. Oktatóként elsősorban a tanárképzésben tanítok, kutatóként pedig leginkább a gyerekek, fiatalok iskoláról alkotott nézeteinek megismerése, a tanulók „hangja”, átfogóan az iskolai attitűd kutatásának lehetősége foglalkoztat.

Hol végezted a tanulmányaidat? Mi motivált arra, hogy a pedagógia szakot vedd fel angol nyelv és irodalom szak mellé?

Angol nyelv és irodalom, valamint pedagógia szakon végeztem az ELTE-n, bölcsész és tanár szakokon. Ha őszinte vagyok, azt nem mondhatom, hogy a pedagógia szak egy régóta tervezett, céltudatos választás volt részemről.

Annak idején nem éltem meg könnyű döntésnek a továbbtanulást, s inkább az angol szak volt az, ami mellé „szakpárt” kerestem. Az akkori felvételi tájékoztató könyvet böngészve találtam rá a pedagógia szakra, ám nagyon kevés információ volt róla, mozaikokból raktam össze, „mit is lehet ott tanulni”. Azt is gondoltam, tanárként „nem árthat”, ha elmélyülhetek a pedagógia és pszichológia területein, így megjelöltem, és aztán felvettek. Valójában az egyetemi évek alatt erősödött fel az érdeklődésem a neveléstudomány iránt, s ebben hatalmas szerepe volt az oktatóimnak és valamelyest annak is, hogy a saját bőrömön tapasztalhattam meg két eltérő tanulási kontextust, tanulásszemléletet „kétkari” hallgatóként.      

Milyen szerepkörökben dolgoztál az egyetem alatt, után, illetve mennyiben és hogyan tudtad/tudod hasznosítani a nálunk megszerzett tudást?  

Az egyetem utolsó éveiben demonstrátor voltam az Alkalmazott Neveléselméleti Tanszéken, bekapcsolódtam a tudományos diákkör munkájába, kisebb feladataim voltak az éppen zajló kutatásokban. Az egyetem elvégzése után a Neveléstudományi Doktori Iskolában folytattam a tanulmányaimat, akkor ösztöndíjas hallgatóként számos feladatunk volt, majd több kutatás mellett voltam asszisztens is.

A legjobban – tanár szakos hallgatóként – a tanítás vonzott, szerettem volna pedagógiát tanítani, de azt is éreztem, hogy a kutatások igényelte elmélyülés, a megismerés és annak a lehetősége, hogy talán valami hasznosat is létrehozhatunk is fontos számomra.

Mivel jelenleg is itt dolgozom, így mindennap hasznosíthatom, amit tanultam, a pedagógia szakos óráim, az engem tanító tanáraim (néhányan most kollégáim) nagyon sokat formáltak a tanításhoz, tanuláshoz, tanársághoz, kutatómunkához kapcsolódó nézeteimen, tanári és kutatói énemen.    

Tapasztalataid szerint, hogyan lehet rátalálni “saját utunkra”, hivatásunkra? Te azt az utat járod, amit korábban elképzeltél magadnak? 

Nehéz kérdés, amire sajnos nem tudok univerzális recepteket mondani. Minden élethelyzetet, egyéni sorsot annyi más tényező összejátéka alakít, hogy ezek a szavak könnyen üressé válhatnak. Egészen biztosan fontos az önismeretünk fejlesztése, az érdeklődésünk alakítása, a tanulni akarás és a tanulni tudás. Azt hiszem, ezekben az iskola is adhatna több teret a fiataloknak, nem biztos, hogy egy szakma, egy hivatás megtalálásában az a legmegbízhatóbb indikátor, hogy egy adott napon, egy véletlenszerűen kihúzott borítékban rejlő cetli alapján, hogyan mesél valaki a kovalens kötések „lélektanáról”, de ez egy messzire vezető dilemma leegyszerűsítése itt…   Nem képzeltem sosem ezt az utat 18-19 évesen, hogy egy egyetemen fogok dolgozni.   

Mit javasolnál azoknak, akik a pedagógia BA vagy neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezeket a képzéseket választani?  

A tanárképzés iránt is elkötelezett vagyok, így először egészen biztosan megkérdezném, hogy nem szeretné-e egy tanári szakkal együtt végezni ezeket a képzéseket, s ha nagyon bátor lennék, még azt is megkockáztatnám, hogy nem fontolná-e meg, hogy természettudományos tanári szakot válasszon mellé. Nagyon sokat adhat egy leendő tanár számára is az itt megszerezhető tudás. Azt gondolom, hogy ha valaki szeretne elmélyülni a pedagógiai kérdésekben, a neveléstudományi kutatásokban, ez is lehet az ő útja, de érdemes átgondolni, hogy tud több lábon állni.


Farkas Pálma

Kérlek mutasd be magad! Mit érdemes tudni rólad? 

2017-ben végeztem az ELTE TÓK Csecsemő- és kisgyermeknevelő szakán, 2021-ben pedig az ELTE PPK neveléstudomány mesterszakán. Jelenleg a PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Intézetében dolgozom, mint ügyvivő szakértő, oktatásszervező, szeptember 1-től pedig doktoranduszként folytatom tanulmányaim az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskolájának Kelet-Európai történelem programjában. A munka és tanulás mellett számomra legfontosabb a családom – a férjem és a 4,5 éves kislányom – akik mindenben támogatnak és akikből erőt meríthetek. Szabadidőmben rengeteget olvasok és az Országos Kéktúra útvonalát járom.

Tanulmányaidat az ELTE PPK neveléstudomány MA szakán végezted. Milyen szerepkörökben dolgoztál az egyetem alatt/után, illetve mennyiben és hogyan tudtad/tudod hasznosítani a nálunk megszerzett tudást? 

A mesterszakot a szülési szabadságom alatt végeztem el és szerencsére a munka világába való visszatérésem egyenesen a PPK-ba vezetett. A mesterszak számomra fontos fordulópont volt: a lehetőségek és a megszerzett tudás egyrészt felébresztette bennem az élethosszig tartó tanulás gondolatát, másrészt úgy éreztem, hogy mindenképpen a felsőoktatásban szeretnék elhelyezkedni.

A jelenlegi munkakörömben érdekes volt megtapasztalni az egyetemi lét „másik oldalát”, hogy mennyire sokrétű és sokféle dolog szükséges ahhoz, hogy mind a hallgatóknak, mind az oktatóknak zökkenőmentes legyen a féléve, a tanéve. Ehhez hozzájárult a Neveléstudomány mesterszakon a kurzusokon tapasztalt összetett projekt- és csapatmunka és persze nem utolsó sorban a kreativitásra és a kritikai gondolkodásra való ösztönzés. Az egyetem egy hatalmas, inspiratív hely, amit, ha valaki szeretne, ki tud teljes mértékben használni. Az itt töltött eddigi két évem alatt többször jutottam el konferenciákra, mint előadó, van lehetőség publikálásra és be tudtam kapcsolódni különböző nemzetközi projektekbe is.

Tapasztalataid szerint, hogyan lehet rátalálni “saját utunkra”, hivatásunkra? Te azt az utat járod, amit korábban elképzeltél magadnak?

Megmondom őszintén, hogy sokáig egyáltalán nem volt elképzelésem a saját utamról. Sokat kaptam a mesterszak két éve alatt, mely egyfajta felkészítés is (volt) a doktori tanulmányokra. Volt lehetőségem csoporttársaimmal a kari TDK-n, majd az OTDK-n részt venni és több publikációm is született. Ehhez persze elengedhetetlen az olyan oktató is, aki nem csak utat tud mutatni, de felkelti az érdeklődést a hallgatóban és tudja ösztönözni, hogy minél tovább eljusson (a tanulásban).

A jelenlegi munkakörömben is meg tudtam tartani ezt az irányt és most talán életemben először úgy érzem, hogy azon az úton járok, amit sosem tudtam volna elképzelni magamról.

Mit javasolnál azoknak, akik a pedagógia BA vagy neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezeket a képzéseket választani? 

Szerintem a tanulás mindig jó befektetés. A képzési idő alatt számos lehetőségünk adódik: sokféle feladatban és helyzetben kipróbálhatjuk magunkat. Azt javaslom a leendő hallgatóknak, hogy legyenek nyitottak és kíváncsiak, mert nem tudhatják, hogy egy-egy feladat, lehetőség milyen új kapukat nyithat meg az életükben, ami esetleg gyökeres változást hozhat el.


Gáspár Bernadett

Kérlek, mutasd be magad röviden! Mit érdemes tudni rólad?

Gáspár Bernadett vagyok, ének-zene műveltségterületes tanítóként és neveléstudomány mesterszakos bölcsészként végeztem az ELTE-n. Jelenleg a JátékNet.hu webáruház szövegírójaként dolgozom teljes állásban, emellett egy vallási könyveket megjelentető kiadónál vagyok korrektor és nyelvi lektor, valamint a Helma Kiadónál készítek hangoskönyveket. Nagycsaládban nőttem fel, több hangszeren is játszom, nagyon szeretek olvasni, kézműveskedni és továbbképzéseket elvégezni (furcsa, de az esetemben talán ez is hobbinak mondható).

Tanulmányaidat az ELTE PPK neveléstudomány MA színházi nevelés specializációján végezted. Mennyiben és hogyan tudtad, illetve tudod hasznosítani a nálunk megszerzett tudást? 

Az egyetemi évek végén válaszút elé kerültem: vagy elkezdek tanítani, vagy más szektorban próbálok szerencsét. Végül – jó néhány beszélgetés, ötletelés, dilemmázás és álmatlan éjszaka után – az utóbbi mellett döntöttem, így lettem főállásban játékok leírásainak készítője.

Abban, hogy a dramaturgia és a szövegírás felé vegyem az irányt, vitathatatlanul nagy szerepe volt a mesterképzésnek: a PPK-n töltött két év alatt többek között lehetőségem nyílt egy DIE előadás szövegkönyvének megírására. Emellett elmélyülhettem a tudományos szövegírásban - ennek lenyomata a digitális tanrend alsó tagozatos ének-zene tanításra gyakorolt hatásáról szóló tanulmányom, amely megjelent a Neveléstudomány folyóiratban; valamint versenyeken (az intézet által megrendezett legjobb szakdolgozat verseny és az OTDK) is kipróbálhattam magam. Ez utóbbiak a siker és a tapasztalat mellett értékes kapcsolatokat is hoztak az életembe. Mindemellett a képzés alatt számtalan olyan területen fejleszthettem magam – legyen szó előadásmódról, vitakészségről, fogalmazási készségről, kritikai gondolkodásról és még sok másról –, amit nap mint nap használok a munká(i)m során.

Tapasztalataid szerint, hogyan lehet rátalálni “saját utunkra”, hivatásunkra? Te azt az utat járod, amit korábban elképzeltél magadnak?

Az igazat megvallva nem tudnám megmondani, hogy mi a saját karrierút megtalálásának tökéletes receptje, hiszen még én is az útkeresés folyamatában vagyok. A metaforánál maradva talán szükség van ehhez egy nagy adag önismeretre, egy csipetnyi bátorságra és egy leheletnyi nyitottságra.

A saját példámat tudom csupán felhozni: a pedagógusként való elhelyezkedésre (egyelőre) nem érzem késznek magam, ugyanakkor folyamatosan képzem magam különböző pedagógus-továbbképzéseken (pl. társasjáték-pedagógia, robotika), és most tervezek az állásom mellett egy e-learning fejlesztői képzésbe is belevágni. Csak bátorítani tudok mindenkit, aki még nem találta meg a hivatását, hogy merjen kipróbálni új dolgokat, vágjon bele új projektekbe vagy épp képzésekbe, és legyen bátorsága otthagyni azt a munkahelyet vagy pozíciót, amit nem érez teljes mértékben a magáénak, mert lehet, hogy épp a következő lehetőség vagy intézmény lesz az, ahol azt tudja majd mondani: igen, végre a helyemen vagyok. Meggyőződésem, hogy nem lehetünk megalkuvók a munkánkkal, hivatásunkkal kapcsolatban, ha boldogan és tevékenyen szeretnénk élni.

 Mit javasolnál azoknak, akik a pedagógia BA vagy neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezeket a képzéseket választani?

Számomra életre szóló barátságokat, szakmai kapcsolatokat és nem utolsósorban egy teljesen új szemléletmódot adott a képzés. A PPK-t egy nyitott, a szakmai fejlődést maximálisan támogató intézménynek ismertem meg, amely valódi lehetőséget teremt a szárnypróbálgatásokra. A nívós konferenciákkal, a külföldön történő tanulási lehetőségekkel és a sok-sok különböző partnerintézménnyel lehetőségek tárházát nyitja meg a pedagógia iránt érdeklődők számára. Csupán azt tudnám javasolni azoknak, akik most kerültek be, terveznek bekerülni az intézménybe, hogy legyenek nyitottak, éljenek a PPK nyújtotta lehetőségekkel, és legyenek szívvel-lélekkel a tagjai ennek a motiváló és inspiráló közösségnek!


Kemenczei Kitti

Kérlek mutasd be magad! Mit érdemes tudni rólad?

Egyetemi tanulmányaimat az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar csecsemő- és kisgyermeknevelő szakon, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar neveléstudomány MA képzésen végeztem.

S hogy mi lett a valódi hivatásom? Ahol úgy éreztem, megérkeztem: a rendezvényszervezés. Egy abszolút véletlen helyzet és spontán döntés hozta, de aztán már csak megengedtem magamnak, hogy egy számomra teljesen ismeretlen területen gyarapítsam a tudásom, szerezzek tapasztalatot, éljek át sikereket és kudarcokat.

Hajtott a tudásvágy, így hát beiratkoztam a Dekorellátó Oktatóközpont által indított Rendezvényszervezés képzésre, ami aztán gyökeresen megváltoztatta az életemet. Olyan értékes emberi kapcsolatokat adott, amik a mai napig ösztönöznek a céljaim megvalósításában. Valahol itt kezdődött el a Smart And More pszichoedukációs előadás-sorozat története is, ahol az önismeret, párkapcsolat, szexualitás és gyermeknevelés témái egy helyen összpontosulnak a kezünkben.

Tanulmányaidat az ELTE PPK neveléstudomány MA szakán végezted. Mennyiben és hogyan tudod felhasználni az itt szerzett tudást?

Életrevalóvá tett, elindított az önmegvalósítás felé. Megtanított felismerni a kompetenciáimat, használni a bennem rejlő készségeket, meghúzni a saját határaimat. Megmutatta a konstruktív együttműködés és a közös gondolkodás hatalmas erejét. Önfegyelemre és kitartásra ösztönzött, hogy olyan eredményeket érjek el, amire ma igazán büszke lehetek.

Vállalkozni kezdtél, céget alapítottál, elindítottad a saját pszichoedukációs sorozatodat - mit gondolsz, hogyan találhatunk rá a “saját utunkra”?

Minden az önismerettel kezdődik. Lásd tisztán az erősségeidet és gyengeségeidet; tanuld meg kibontakoztatni a képességeidet és ismerd fel, hogy hol húzódnak a határaid. Légy nyitott és merj kilépni a komfortzónádból! Találd meg magadban az értéket, hogy miben lehetsz Te más és hogyan teremtheted meg azt a mentális és fizikális környezetet, amiben úgy érzed, kiteljesedhetsz és amiben önmagad lehetsz.

Hogy látod most, miért érdemes a neveléstudomány MA szakot választani?

A mindennapokban és a munkaerőpiacon is alkalmazható tudás átadásán túl, kérdések felvetésére és megvitatására sarkall, hozzájárulva ezzel a problémamegoldó képesség és kritikai gondolkodás fejlődéséhez, a saját szemléletmód kialakításához. A kiváló oktatás mellett számos lehetőséget biztosít tudományos megalapozottságú tevékenységekben folytatott részvételre vagy akár kulturális rendezvények szervezésében és lebonyolításában való közreműködésre, ami éppúgy hozzájárulhat a hallgató szakmai fejlődéséhez, mint személyiségének formálódásához.


Körtvélyesi Franciska

Kérlek mutasd be magad röviden! Mit érdemes tudni rólad?  

Végzettségem szerint pedagógia és neveléstudomány szakos bölcsész vagyok. Jelenleg két szerepkörben létezem: egyrészt a Neveléstudományi Doktori Iskola ösztöndíjas hallgatója vagyok, másrészt pedig nagycsaládos anya. Doktori hallgatóként a kutatási tevékenység tölti ki a munkám nagy részét (egy etnográfiai kutatást végzek), de oktatói feladatokat is ellátok, anyaként pedig a három gyermekem életét egyengetem. Ez a két feladatkör teljesen betölti a mindennapjaimat.

Tanulmányaidat az ELTE PPK pedagógia BA szakán, majd neveléstudomány MA szakán végezted. Milyen szerepkörökben dolgoztál az egyetem alatt, után, illetve mennyiben és hogyan tudod hasznosítani a nálunk megszerzett tudást?  

Az elmúlt 12 évben, amióta (kisebb-nagyobb szünetekkel) a PPK-ra járok, a két alapszerepem mindig az egyetemi hallgató, illetve az anya szerep volt. Anyaként természetesen igyekeztem felhasználni az egyetemen szerzett tudást, bár ez közel sem ment/megy olyan hatékonyan, mint azt reméltem.

Ezek mellett azonban kipróbáltam magam más tevékenységekben is, ahol kamatoztatni tudtam az alap- és mesterképzésen tanultakat: részt vettem konferenciaszervezésben, kutatási projektekhez csatlakoztam, könyvfejezeteket és tanulmányokat írtam, valamint két évben is előadtam az Országos Tudományos Diákköri Konferencián. Mégsem ezeket mondanám a legfontosabb hozadéknak vagy tanulási eredménynek. Valójában az életről alkotott nézeteimet, a világképemet alakították át nagyban az egyetemi tanulmányaim, tapasztalataim. Kitágult a világ, sokféle szempontrendszer és perspektíva „csatlakozott” az általam (családból) hozott szemlélethez, értékrendhez. Képessé váltam kilépni a megszokott értelmezési keretemből, és megtanultam reflektálni és megkérdőjelezni azt, amit korábban alapigazságnak gondoltam. A legnagyobb sikernek azt tartom, hogy most már nemcsak egyféleképpen tudok látni, megélni, elemezni sorsokat, élethelyzeteket, problémákat, hanem a tanultak alapján egy sokszínű nézetrendszert és eszköztárat tudtam kialakítani magamban, aminek segítségével összetetten tudom értelmezni ezeket a megéléseket – legyen az egy anyai tapasztalás, nevelési helyzet, iskolai probléma vagy kutatói megfigyelés. Nagyon leegyszerűsítve a PPK-n megtanultam, vagy legalábbis elkezdtem megtanulni kérdezni és gondolkodni.

Jelenleg a Neveléstudományi Doktori Iskola dokturandusza vagy. Mi sarkallt arra, hogy tovább menj doktoriskolába, illetve miért döntöttél úgy, hogy mind a 3 képzési szintet (BA, MA, doktori) a Neveléstudományi Intézet égisze alatt végezd el?

Az alap- és a mesterképzés alatt sokszor kaptam pozitív visszajelzést az órai munkámra és a dolgozataimra, több oktató is bíztatott, hogy érdemes elgondolkodnom a kutatói pályán. Ezért is vettem részt 2015-ben, illetve 2017-ben az OTDK-n, ahol mindkét alkalommal szép eredményt értem el. Ezek mellett mesterszakos hallgatóként két kötet kapcsán is felkértek egy-egy könyvfejezet megírására. Ezek a tapasztalatok mind abban erősítettek meg, hogy érdemes tudományos tevékenységgel foglalkoznom, ezért 2020-ban jelentkeztem a Neveléstudományi Doktori Iskolába. Nem volt kérdés, hogy a PPK-t választom, hiszen számomra ez a kar volt „Az Egyetem”, biztonságos közeget jelentett számomra, jól éreztem magam itt, és tudtam, hogy nagy tekintélyektől tanulhatok ebben az intézményben. 

Tapasztalataid szerint, hogyan lehet rátalálni “saját utunkra”, hivatásunkra? Te azt az utat járod, amit korábban elképzeltél magadnak? 

Erre a kérdésre nehezen tudok válaszolni, mert még én sem találtam meg a „saját utamat”, hivatásomat. Egyáltalán nem azt az utat járom jelenleg, amit elképzeltem magamnak, de nem bántam meg, hogy itt „kötöttem ki”. Nagyon sokat tanultam az itt töltött több mint egy évtized alatt és nemcsak a pedagógiáról, hanem általában az életről, a társadalom működéséről, az emberi természetről. Vannak halvány elképzeléseim a jövőre vonatkozóan, de valójában nem tudom, hogy a Doktori Iskola után merre visz tovább az utam. Abban viszont biztos vagyok, hogy bárhol is fogok dolgozni, építeni tudok majd az egyetemen megszerzett tudásra.

Visszatérve az eredeti kérdésre, a saját tapasztalataim alapján én úgy látom, hogy nem egyszerű rátalálni a hivatásunkra. Nagyon meghatározóak tudnak lenni a szülői elvárások (mit várnak tőlem?), vagy az anyagi szempontok (mennyit fogok keresni?)…

Közhelyesnek hangzik, de igaz, hogy a két legfontosabb dolog azt megtalálni, hogy mi “megy”, miben vagy jó (ebben sokat segíthetnek a külső visszajelzések, de szerintem nem szabad csak ezekre hagyatkozni) és az, hogy mi az a tevékenység, ami belül is megmozgat, amit értékesnek tartasz, ami flow-állapotot okoz számodra. Ehhez pedig érdemes különböző helyzetekben minél több tapasztalatot szerezni, kipróbálni magunkat.

Ideális esetben munka közben az ember azt érzi, hogy értékes és értéket teremt, hozzátesz a világ működéséhez a tevékenységével, személyével. Szerintem erre érdemes törekedni. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden pillanatban így lesz és azt sem, hogy az ember minden részét maximálisan élvezi a munkájának. Sőt, lehet, hogy egy életszakaszban úgy alakul, hogy nem azzal tud pénzt keresni, ami a legjobban érdekli. Ettől függetlenül szerintem fontos, hogy folyamatosan keressük azokat a lehetőségeket, ahol mégiscsak ki tudunk bontakozni. Talán nem is megtalálni kellene a saját utunkat, hanem többféle utat megjárni: néha csak szaladni előre egyenesen, néha nagy görbéket tenni, néha megfordulni és más útra kanyarodni… és így végül megtalálás helyett saját magunk alakítjuk ki azt a bizonyos utat, ami a „miénk”, amit a magunkénak érzünk.

Mit javasolnál azoknak, akik a pedagógia BA vagy neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezeket a képzéseket választani?  

A pedagógia és a neveléstudomány szakon sokat lehet tanulni az emberről, a társadalom működéséről, a nevelésről-oktatásról, az iskola világáról, vagyis egy nagyon átfogó tudást kaphatunk, amit több helyen és szerepben kamatoztathatunk. Ez tudom, hogy amellett, hogy sokféle lehetőséget teremt és nagy szabadságot ad, ijesztő is tud lenni – nincs egy konkrét, előre belátható pályaív, amit bejárhatunk.

Az egyetem elvégzése után, nincs egyértelmű „mesterség” a nevünk mellett, nem tudjuk azt mondani, hogy XY vagyok, tanár, orvos vagy vegyészmérnök. Ez bizonyos szempontból nehezebb útnak tűnik, viszont cserébe nagyobb a mozgástér – több irányban is el lehet indulni és később akár kiegészítő képzéseket (szakirányú továbbképzéseket) is el lehet végezni, amik már egy-egy specifikusabb tevékenységre készítenek fel (pl. fejlesztőpedagógus, drámapedagógus, iskolai szociális munkás stb.).

Az egyetemi tanulmányok elején (főleg, ha bölcsésznek áll az ember) szerintem nem is kell mindenáron konkrétumokban gondolkodni, hogy most egyetemi oktató leszek vagy oktatásszervező vagy nevelő egy gyermekotthonban. Ennél fontosabb kérdés például, hogy személyesen szeretnék emberekkel foglalkozni, vagy inkább „távolabbról” segítenék az embereknek azzal, hogy megoldást keresek különböző társadalmi problémákra? Gyerekekkel szeretném tölteni a mindennapjaimat, vagy inkább úgy támogatom a fejlődésüket, hogy jól felépített, érthető és hasznos tananyagokat készítek? Ezeken és ehhez hasonló kérdéseken érdemes szerintem elgondolkodnunk, amikor a jövőnket tervezgetjük.

És azt sem szabad elfelejteni, hogy nem kötelező egy munkakörben maradni évtizedeken keresztül… a pedagógia és neveléstudomány szakok elvégzésével van egy biztos tudásalap, utána pedig lehet változtatni azon, hogy milyen foglalkozást űz az ember. Mindig van lehetőség fejlődni, új utakra lépni.


Kun Dóri

Kérlek, mutasd be magad röviden! Mit érdemes tudni rólad?

Néhány hívószóval tudnám magam bemutatni: óvoda, drámapedagógia, meseterápia, bábjáték, zene. Ezek olyan tevékenységek, amik a hivatásomat és a mindennapjaimat meghatározzák.

Tanulmányaidat az ELTE PPK pedagógia BA és neveléstudomány MA szakán végezted. Mennyiben és hogyan tudod felhasználni az itt szerzett tudást?

Amit a PPK-n kaptam, az nem foglalható csupán a szakmai ismeretek halmazába. Olyan érzelmi támogatást és olyan szemléletbeli alapokat kaptam, amik a szakmai életem törzsét alkotják. Nem beszélve a szakkollégiumtól kapott széles perspektíváról és megtartó közösségről. Ezek tulajdonképpen arra vannak hatással, milyen mélységben látom át és valósítom meg a nevelési folyamatot.

Mennyiben és hogyan tudtad/tudod hasznosítani a nálunk megszerzett tudást?

Már tíz éve dolgozom óvodapedagógusként, emellett az Eszterházy Károly Egyetemen tartottam Vizuális Módszertan kurzusokat, óvodámban Mese-dráma-bábjáték munkaközösség vezető szerepet is töltök be, valamint óvodánk pszichológusával karöltve alapítottam meg a Meseműhelyt, amit azóta önállóan vezetek.

Több képzést és kiegészítő képzést is elvégeztél az évek során. Mi segít abban, hogy fenntartsd a motivációd a pályád építésében?

Ezek a képzések egyrészt segítenek a pályán maradni, a szakmai megújulás mindig felfrissítenek gondolkodásban, gyakorlatban is, viszont a távolabbi célok elérésében is támogatnak. Nagyon szeretem a hivatásomat, hosszú távon szeretném, ha az intézmény fészkén túl többet foglalkozhatnék saját mesecsoportjaimmal.

Tapasztalataid szerint, hogyan lehet rátalálni “saját utunkra”, hivatásunkra? Te azt az utat járod, amit korábban elképzeltél magadnak?

Számomra fokozatosan alakult ki jövőképem, ebben az önismereti munka volt a kulcs és a sok önkéntes munka, amik erősítették bennem a hivatástudatot.

Mit javasolnál azoknak, akik a pedagógia BA vagy neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezeket a képzéseket választani?

Ezeket a képzéseket azoknak ajánlom, akik szeretnének élesebb képet alkotni a nevelésről, a személyiségfejlődésről. Az, hogy ezen belül milyen területen szeretnének mélyre fúrni, úgy gondolom sok lehetőség van a PPK-n, összességében az attitűd és a szemlélet az, ami mindenképp kivételes és sorsfordító is lehet egy szakmai életútban, és úgy gondolom, hogy minőségében sokkal jobb szakemberekké válhatunk általuk.

 

Felkeltette érdeklődésedet Kun Dóri?

Olvasd el ezt a cikket is: https://gyerekszoba.hu/gyerek/nappal-ovoneni-ejjel-rocksztar-bemutatjuk-kun-dorit/

A fotót Neményi Márton készítette.


Lencse-Csík Orsolya

Kérlek mutasd be magad röviden! Mit érdemes tudni rólad?

Jelenleg a DIA (Demokratikus Ifjúságért Alapítvány) igazgatója vagyok. A szervezetben elsősorban a fiatalok demokratikus készségfejlesztéséért dolgozunk különféle élményalapú foglalkozással, vitakultúra fejlesztéssel (közösségi vitaklubok; saját fejlesztésű VoxPop vitajátékunk). Nagyon szeretek a szervezettel dolgozni, csoportdinamikai szempontból is nagyon vonz ez a terület, és persze a hatékonyságunk növelése is központi téma nálam. De nemcsak szervezeten belül, hanem kívül is a csoport az, ami a leginkább megmozgat szakmailag. Legkedvesebb tevékenységem, ha terepen lehetek és fiatal közösségekkel dolgozhatok. A DIA mellett fontos részem szakmailag, hogy önkéntes pedagógusként tevékenykedem a Toldi Tanodában 2015 óta, ahol pont egy disputa klub működtetésével kezdtem és noha volt pár év kihagyás a vitában Toldon, de 2 éve újra aktív vitaklub működik a tanodás gyerekekkel.

Tanulmányaidat az ELTE PPK pedagógia BA majd pedig a neveléstudomány MA szakán végezted. Mennyiben és hogyan tudod felhasználni az itt szerzett tudást?

Az alapszak során a legmeghatározóbb élményem a reformpedagógiával való találkozás volt, mely a mai napig hat a szakmai tevékenységemre és a pedagógiai gondolkodásomra is. Érdekes egybeesés volt, hogy amikor 2019-ben elkezdtem dolgozni a DIA-ban, mint projektvezető, akkor épp egy olyan projektet menedzselhettem, melynek szakmai-pedagógiai alapját Célestin Freinet pedagógiája adta - akinek pedagógiája mindig is a legközelebb állt hozzám. A mesterszakos éveim alatt kezdett el érdekelni az iskola (és tágabb értelemben véve minden oktatással foglalkozó intézmény) mint szervezet. A mesterszakos diplomamunkám alapját is egy szervezeti diagnózis adta. Később a doktori iskolai tanulmányaim alatt is ezt a vonalat vittem tovább. A tudás, amit az egyetemi éveim alatt, mint hallgató, később pedig, mint megbízott tanársegéd magamévá tettem formális és informális keretek között is, tényleg a mai napig meghatározza a szakmai munkámat terepen és az alapítványon belül is, amiért nagyon hálás vagyok.

Az egyetem után hol, milyen szerepkörökben próbáltad ki magad? Hova vezetett az utad?

A mesterszakos éveim alatt már elkezdtem dolgozni a Neveléstudományi Intézet Oktatáselméleti Tanszékén, mint adminisztrátor, de egyre jobban belefolytam kisebb-nagyobb kutatásokba, konferenciaszervezésekbe és prezentációkba és abszolút helyet kaptam a csapatban, mint kolléga is. Ezen felbuzdulva nem is volt kérdés, hogy folytatom a tanulmányaimat a Neveléstudományi Doktori Iskolában is. Ebben az időszakban azonban elkezdtem dolgozni egy iskolában is és egyre több és erősebb hatás ért (egyébként egyetemen belülről) a készségfejlesztő tréningek világából. Elvégeztem egy 180 órás készségfejlesztő tréneri képzést is, majd pedagógiai alapszakos hallgatóknak is rendszeresen tartottam ilyen tréningeket, sőt az iskolában, ahol dolgoztam, szintén egyre többet jártam be osztályokba alternatív osztályfőnöki órákat tartani. Sokkal motiváltabb voltam ebben a tevékenységben, így szépen lassan kiforrott bennem a döntés, hogy a tréningek világa és a gyakorlati terep az én világom, mert sokkal inkább ki tudok benne teljesedni, mint az elméleti-kutatói világban.

2015-ben elindítottam egy Közterem névre hallgató programot, amivel osztályokhoz látogatunk el azzal a céllal, hogy az osztályból valódi csapat váljon és sokkal jobban tudjanak együttműködni és támogatni egymást. A program azóta is töretlenül fut, sőt: most érett be annyira, hogy végre egy hosszútávú támogatásnak köszönhetően még tovább tud terjeszkedni.

A trénerré válásom folyamatában egyébként szintén nagyon meghatározó volt az egyetem, különösen egy oktató, amiért szintén nagyon hálás vagyok. Ha nem kapok ennyi esélyt, lehetőséget, teret, sőt megerősítést és építő kritikát erre a tevékenységemre, lehet másképp alakult volna a szakmai pályafutásom is. A Csíkszentmihályi féle flow élményt nekem a mai napig a terepen zajló gyakorlati tevékenység adja: legyen szó egy nyári táborról, vagy egy csapatépítő tréningről az osztályteremben.

A férjemet is az Oktatáselméleti Tanszéken ismertem meg, ahol kollégák voltunk több évig. Most már lassan 10 éve alkotunk egy párt, 7 éve vagyunk házasok, a kislányunk pedig szeptemberben kezdi a sulit és izgatottan várjuk, vajon milyen területek érdeklik majd a tanulmányai során.

Mit javasolnál azoknak, akik a pedagógia BA és/vagy neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezeket a szakot választani?

Korábban is, amikor aktívan dolgoztam együtt a hallgatókkal (ami egyébként a megbízott tanársegédi pozíciómban az egyik legjobb dolog volt!), akkor is azt mondtam nekik, hogy próbáljanak rálelni a lehetőségekre a szakmán belül.  A neveléstudomány hatalmas terület és mindegyik része elképesztően izgalmas tud lenni: koragyermekkori fejlesztés, felsőoktatás pedagógia, vagy éppen szervezetfejlesztés, közösségépítés és még sorolhatnánk. Vannak, akiket a mérés-értékelés vonz, a kutatás, az elméleti oldala a témának, vannak, akiket a gyakorlat, a módszerek és az eszközök. Ha valaki érez affinitást a neveléstudomány irányába, akkor bátran válassza ezt a szakot, mert biztosan meg fogja találni azt a specializációt, amiben kiteljesedhet. Velem is épp így történt.


Misley Helga

Kérlek mutasd be magad röviden! Mit érdemes tudni rólad?

Misley Helga vagyok, egy csodás kislány édesanyja, egy nagyszerű egyetem oktatója, továbbá oktatáskutató és -fejlesztő. Jelenleg az ELTE PPK Neveléstudományi Intézet adjunktusaként és az ELTE Oktatásfejlesztési és Tehetséggondozási Osztályának elearning-, illetve felsőoktatás-módszertani szakértőjeként dolgozom. 

Tanulmányaidat az ELTE PPK pedagógia BA szakán végezted. Mennyiben és hogyan tudod felhasználni az itt szerzett tudást?

A pedagógia szaknak köszönhetően elmondhatom, hogy több mint 10 éve foglalkozom a hatékony technológiai integráció, a digitális eszközökkel támogatott tanulás és tanítás témakörével. Itt sajátítottam el azt a holisztikus szemléletet, ahogyan ma már a világot megismerni vágyom és tudom. Már akkor, 2008-2010 között is presztízsértékű volt erre a karra járni (az egyetemi bulikban mindig irtó menő volt elmondani, hogy PPK-sok vagyunk), ami az utóbbi időben a nemzetközi rangsorokban való előrejutással mindez még inkább felerősödött. Egy erős, magabiztos tudást és hozzá jól illeszkedő gyakorlati tapasztalatot adott nekem a pedagógiai szak, s irányt mutatott a szakmai jövőmet illetően. Úgy gondolom, hogy a pedagógiai szakos tanulmányaim nélkül nem lennék hiteles oktatással foglalkozó, továbbá oktató/tanító szakember. 

Az egyetem után hol és milyen szerepkörökben próbáltad ki magad? Hova vezetett az utad?

Úgy gondoltam, hogy izgalmas lenne egy további szakot és intézményt megismerni, de mégsem teljesen elrugaszkodni a már megismert bölcsészet- és társadalomtudományi iránytól: így az ELTE PPK után a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán folytattam a mesterszakos tanulmányaimat, kommunikáció és médiatudomány szakon. A mesterszakos szakdolgozatom tulajdonképpen a doktori kutatásom előszobája volt - a beiskolázás, intézményválasztás, oktatásmarketing témakörét dolgoztam fel - akkor még persze nagyon kezdetlegesen. Azonban egy biztos: talán én voltam az egyetlen a teremben, aki a kulturális iparágak és az érveléstechnika órákon is az oktatás világával való kapcsolatot kereste. 

Tapasztalataid szerint, hogyan lehet rátalálni “saját utunkra”?

Azt gondolom, hogy nem egy utunk van az életben. És ezek az utak néha nagyon könnyen járhatók és átláthatók, tervezhetők, olykor pedig beláthatatlanok, vagy úgy érezzük, hogy sosem lesz végük. Az biztos, hogy ha végig is mentünk egy úton, amit nem érzünk a sajátunknak, abból is rengeteget tudunk tanulni, és egy másik út során felhasználni. Igaz ez a továbbtanulásra is: bármit tanulunk, azt a tudást egy következő szakon vagy a munkánk, életünk során biztosan fel tudjuk majd használni, ha eljön az ideje. 

Mit javasolnál azoknak, akik a pedagógia BA képzést választják? Miért érdemes ezeket a szakot választani?

A pedagógiai BA egy folyamatosan fejlődő, a változó piaci és hallgatói igényekhez példaértékűen alkalmazkodó szak, ahová az oktatás-nevelés, továbbá a pszichológiai és szociológia iránt érdeklődő fiatalok jelentkeznek. Nekem minden új évfolyam egy kis ajándék: imádok az új hallgatókkal együttműködni és tanulni tőlük. Úgy gondolom, szerencsés, aki ide jár, hiszen a szak rugalmas kialakítása és a sok gyakorlati óra modern, 21. századi környezetben biztosít teret és lehetőséget a tanulásra, fejlődésre, a jövő megalapozására. 

 

Ha érdekel Helga oktatásfejlesztői munkájaként elkészült módszertani útmutató, ide kattintva már olvashatod is Tóth-Mózer Szilviával közösen írt Digitáis eszközök integrálása az oktatásba című könyvet.

 


Salát Magdolna

Kérlek mutasd be magad röviden! Mit érdemes tudni rólad?  

Az ELTE PPK-n végeztem, pedagógia szakon 2008-ban. A végzés után az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában voltam hallgató, ahol abszolutóriumot szereztem. Jelenleg a Magyar Táncművészeti Egyetem tanulmányi igazgatója vagyok. Emellett dolgozom az ELTE Oktatási Igazgatóság Oktatásfejlesztési és Tehetséggondozási Osztályával is. Illetve részt veszek oktatók és hallgatók felsőoktatás-pedagógiai, minőségfejlesztési tudásának fejlesztésével kapcsolatos folyamatokban.

Tanulmányaidat az ELTE PPK pedagógia BA szakán végezted. Milyen szerepkörökben dolgoztál az egyetem alatt és után, illetve mennyiben és hogyan tudtad/tudod hasznosítani a nálunk megszerzett tudást?  

Én még a „Bologna előtti”, osztatlan, 5 éves pedagógia szakra jártam, ami több szempontból nagyon meghatározó időszaka lett az életemnek. A diplomám megszerzése után, 2008-ban kezdtem el dolgozni az ELTE akkori Pedagogikum Központjában, ami a három pedagógusképző kar menedzsmentjének együttműködését jelentette. Tanárképzéssel foglalkoztam, később én lettem a Tanárképzési Osztály vezetője. Ez a munkám, illetve az ezzel párhuzamosan végzett doktori tanulmányaim alapozták meg azt a munkát, amit azóta is végzek. Ebben a szerepkörben nagy előny volt számomra, és azt hiszem, a kollégáim számára is, hogy szakmailag, a tanárképzés belső szerkezetéig értettem, hogy mit miért csinálunk benne. Erről szólt a szakdolgozatom, és hallgatóként részt vettem az akkor új, bolognai-szerkezetű tanárképzés kialakításában.

A felsőoktatási igazgatás, bár én inkább menedzsmentként gondolok rá, nehéz terület: egy alapvetően akadémiai közegben kell a szakmai szempontokra fókuszáló folyamatokat úgy megvalósítani, hogy az az ágazati irányítás szempontjainak is megfeleljenek. Mindezt úgy, hogy a felhasználók (hallgatók és oktatók) nem látják a rengeteg láthatatlan munkát, amit ezen folyamatok jelentenek, így sok esetben nem is értékelik azt, de azt természetesnek veszik, hogy minden (jól) működik.

Dolgoztam az ELTE Minőségbiztosítási Osztályán, ahol azt a tudást hasznosítottam, amit a képzésben megtanultunk az oktatásmenedzsmentről és minőségbiztosításról. Ez a tudás nagyon biztos alapot jelentett, hiszen a felsőoktatási minőségügy képlékeny és igen szerteágazó terület, de nem lehet úgy csinálni, ha nem értjük a felsőoktatásban zajló tanulási és tanulástámogatási folyamatokat.

Közben dolgoztam különböző projektekben a tanárképzés megújításán, a pedagógusminősítési rendszeren, pedagógus továbbképzésekben. A Tanárképzők Szövetségének titkáraként láttam, hogy milyen nehéz élő szakmai közösséget fenntartani önkéntes alapon. Ezen munkák közben először a doktori tanulmányaimhoz kapcsolva óraadóként, majd oktatóként tanárszakos és pedagógia szakos hallgatókkal foglalkoztam a Neveléstudományi Intézetben, ahol 2022 februárjáig dolgoztam. Igazából minden munkám valamilyen módon a tanuláshoz kapcsolódik: az oktatói munka talán a legkézenfekvőbb módon, de minden más felsőoktatási feladatom is. Hiszen olyan képzésfejlesztési, -támogatási és -szervezési folyamatokat kell tudnunk csinálni a felsőoktatásban, ami a hallgatók tanulását állítja a középpontba.

Tapasztalataid szerint, hogyan lehet rátalálni “saját utunkra”, hivatásunkra? Te azt az utat járod, amit korábban elképzeltél magadnak? 

Alapvetően a munkánkkal kapcsolatos reflexióval. Ezt is a PPK-n tanultam. Nagyon sokat jelentett ebben számomra a folyamatos szakmai és emberi támogatás, amit a témavezetőmtől, Szivák Judittól, illetve a közvetlen, tanszéki majd kutatócsoportbeli kollégáimtól kaptam. És persze meghatározó volt ebből a szempontból annak a kevés, de nagyon erős pedagógus-személyiségnek a példája, akikkel itt találkoztam. Az ő korábbi és mostani munkájuk referenciapont számomra a mai napig.

A pályám alakulásával pedig elégedett vagyok: fontos alapokra tudok építkezni egy megtartó és folyamatosan új kihívásokat adó közegben, ami inspirál.

Mit javasolnál azoknak, akik a pedagógia BA vagy neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezeket a képzéseket választani?  

Azt gondolom, hogy aki a tanulást érti és fontosnak tartja, képes olyan folyamatokat tervezni, szervezni és értékelni, amik a társadalom és az egyes emberek tanulásával foglalkoznak, olyan tudással rendelkezik, ami egyrészt sosem lesz helyettesíthető, másrészt pedig adaptív: jól használható az élet bármely területén, ahol emberekkel, csoportokkal és fejlesztéssel foglalkoznak.


Sárközi Andrea

Kérlek mutasd be magad röviden! Mit érdemes tudni rólad?

Leginkább azt érdemes tudni rólam, hogy immáron hetedik éve szexuális neveléssel foglalkozom, ezen belül pedagógusokat képzek arra, hogy hogyan lehet erről a témáról beszélgetést kezdeményezni a fiatalokkal. Emellett az Integrom Program Kft-t vezetem, ami azt a célt tűzte ki maga elé, hogy tehetséges roma fiataloknak segítsen elhelyezkedni a nagyvállalati szférában. Végül, de közel sem utolsó sorban, gyerektáborok középvezetője vagyok, leginkább az élménypedagógiai stábért felelek, és élvezem, hogy egy elképesztően profi csapat részese lehetek. Itt is.

Tanulmányaidat az ELTE PPK neveléstudomány MA szakán végezted. Mennyiben és hogyan tudod felhasználni az itt szerzett tudást?

Noha elég színes szakmai történetem lett az egyetem óta, alapvetően szorosan azon a témán belül maradtam, ami már a szakon is a legjobban foglalkoztatott: esélyegyenlőség, méltányosság. A célcsoportok különböznek, de ez a kérdéskör azóta is elvitathatatlanul meghatározza a szakmai pályafutásomat, és ennek alapjait az egyetemen sajátítottam el. A képzések tervezésénél, projektmenedzsmentnél a konkrét gyakorlati tudást is alkalmazom, de az a rengeteg képesség és attitűd, amivel az egyetem látott el, számomra sokkal többet jelent. Emlékszem az első órámra: hatalmas katedrát vártam, ódon padokat, előadótermet, unott professzort, ehelyett beléptem egy kis terembe, amiben már körbe rendezett székekkel vártak, mosolyogva fogadott egy fiatal nő, és végigvitatkoztuk az egész órát. Én azóta is ebben hiszek. A tervezésben, a nyitottságban, a vitában, a folyamatos fejlődésben.

Az egyetem után hol és milyen szerepkörökben próbáltad ki magad? Hova vezetett az utad?

Tulajdonképp még az egyetem utolsó évében Argentínába, egy leányanya nevelőintézetbe, aztán onnan haza, és a mentoraim segítségével a saját szexuálpedagógiai képzésem megalkotásába. Közben folyamatosan trénerkedtem a Kalandok és Álmok Szakmai Műhelynél, akiket egyébként szintén az egyetemi szakmai gyakorlatom során ismertem meg, és azóta is náluk vezetek képzést, táboroztatok, tanulok. Hosszabb időt töltöttem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen egy design pedagógiai projekt koordinátoraként, majd képzési menedzserként, aztán projektvezetőként is kipróbáltam magam a LEGO és az Egyesület az Inklúzióért közös munkájában, a Peace Builders projektben, amit az orosz-ukrán háború kitörése után néhány héttel hoztunk létre a menekült gyerekek fejlesztése érdekében. Ami még nagyon meghatározó munkatapasztalat volt számomra, noha önkéntességről van szó, az a Hintalovon Alapítványnál végzett Yelon chatszolgálat. Ezeken kívül a teljesség igénye nélkül megfordultam közösségi térben és multiknál is, hogy aztán most jelenleg az Integromnál küzdjek azért, hogy minél több tehetséges fiatal megtalálja a helyét a munkaerőpiacon.

Képzések létrehozásával és levezetésével foglalkozol. Tudatosan választasz témákat/ügyeket, amik mentén létrehozol képzéseseket vagy várod, hogy megszólítsanak bizonyos ügyek?

Nagyon kevés képzésről merném eddig állítani, hogy teljesen én hoztam létre, de amiket igen, azoknál egyértelműen olyan témákhoz csatlakoztam, amik belülről mozgatnak egyébként is. Mostanában már szívesen kipróbálnám magam valami egészen új területen is, ami kicsit kívül esik a komfortzónámon és az általános érdeklődési területemen, de ennek még jelenleg nem találtam meg az útját. Aktív keresésben vagyok.

Mit javasolnál azoknak, akik a neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezeket a szakot választani?

Azt üzenem, hogy hajrá, mert azon túl, hogy elvégzel egy szakot, valószínűleg egy komoly önismereti útra is ráléphetsz, és sokszínűen alkalmazható végzettséget szerzel majd. Ugyanakkor szerintem fontos, hogy ha erre a szakra jelentkeznél, akkor legyen valamilyen célod, amihez elsajátítod a szükséges tudnivalókat. Mert ha abban bízol, hogy valahogyan elvégzed a kurzusokat, és aztán hátha szembejön egy „neveléstudományi szakértő” álláshirdetés, akkor sajnos csalódni fogsz. Ez az építőmérnököknek működik, nekünk kevésbé. Ezen a területen fontos, hogy legyenek elképzeléseid, aztán megtanulj okosan sáfárkodni a képességeiddel és tapasztalataiddal. Ha viszont ez megvan, akkor élvezni fogod már a tanulást is, és a munkaerőpiac sem lesz kevésbé izgalmas számodra.


Schnellbach Máté

Kérlek mutasd be magad! Mit érdemes tudni rólad?

Schnellbach Máté vagyok, két gyermek apja, és jelenleg az Oracle Marketing Data Science csapatában vagyok Data Science Manager. Ez az én Data Scientist karrieremnek a mostani állomása.

Tanulmányaidat az ELTE PPK neveléstudomány MA szakán végezted. Mennyiben és hogyan tudod felhasználni az itt szerzett tudást?

Nahalka István és Halász Gábor olyan tudást és szemléletet adott nekem, amit máig napi szinten használok.

Nahalka Istvántól tanultam a statisztikai alapokat, és épp akkoriban dolgozott a (talán) Mit mondanak a vajákosok című kéziratán, amire úgy emlékszem, mint remek kritikai munkára a társadalomelméleti kutatásokkal és az azokban használt statisztikai módszerekkel és mérésekkel kapcsolatban. Ennek a könyvnek máig nagy hatása van arra, ahogy az adatokról gondolkodom, és más területek szakembereinek is szívesen ajánlanom.

Halász Gábor volt a doktori témavezetőm, aki korábban a szakdolgozati konzulensem is volt, valamint rengeteget tanultam tőle (is) a Szakkollégiumban. Az ő analitikus szemlélete és az, ahogy az oktatáskutatáshoz viszonyult, szintén máig inspiráló. Nagyon átgondolt és alapos, ahogy ő egy téma feldolgozásához és egy kutatáshoz viszonyul. Ráadásul a téma, amivel foglalkoztam, az első nem pedagógiai állásomban még nagyon fontos volt. Szervezetelmélettel foglalkoztunk, és azon a helyen szervezetfejlesztési tanácsadóknak fejlesztettünk mérési módszereket.

Az egyetem után hol, milyen szerepkörökben próbáltad ki magad? Hova vezetett az utad?

Egyetem után még oktatáskutató szerettem volna lenni, ezért lettem a doktori iskola hallgatója, s dolgoztam az Oktatáselméleti Tanszéken, és tanítottam a Zöld Kakas Líceumban. Ez utóbbit azért kezdtem el, hogy jobb kutató legyek, de aztán meghatározó élménnyé vált. Aztán előbb az egyetemtől majd az oktatáskutatástól is eltávolodtam.

Először az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetbe mentem egy kutatói szerepben dolgoztam. Abbahagytam a tanítást és az egyetemi munkát is. Később olyan helyet kezdtem keresni, ahol tisztán csak adatokkal, statisztikai elemzésekkel kell foglalkoznom. Egy gimnáziumi tanáromnak köszönhetően ismertem már két programozási nyelvet, és jó volt az algoritmizálási készségem, az akkor felfutó adatelemző pozíciók felé kacsingattam.Találtam egy ilyen helyet, a Maven7 Hálózatkutató Zrt-t, és ez lett az én belépőm a Data Science világába. Innen már nem volt más dolgom, csak rengeteget kellett tanulnom. Pár év múlva a CV-m már ’eladott engem’ a következő karrierlépéseimnél, a tudásom és tapasztalatom segített a felvételi teszteken. Mindig azon dolgoztam, hogy minél inkább tiszta Data Science legyen, amit csinálok. Így kötöttem ki abban a csapatban, ahol most vagyok. Az utóbbi időben azzal próbálkozom, hogy a saját munkámon kívül a csapatom is a lehető legjobb legyen.

Tapasztalataid szerint, hogyan lehet rátalálni “saját utunkra”?

Ön- és piacismerettel. Az előbbiben rengeteget segített a PPK az én időmben.

Mit javasolnál azoknak, akik a neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezt a szakot választani?

A neveléstudomány mint tudományterület fő értéke szerintem az, hogy a társadalomtudományok, a pszichológia és egy sor egyéb jól definiált terület (pl. a szervezetelmélet, jog, biológia) határán van. Ez egyfelől nehezen értelmezhetővé teszi, másfelől viszont rugalmasan hasznosíthatóvá.


Szabó Hajnalka

Kérlek mutasd be magad röviden! Mit érdemes tudni rólad?

Szerkesztő-újságíró vagyok és azon szerencsések egyike, aki azzal töltheti a mindennapjait, amit igazán szeret. Ahogy már kisiskolásként megtanultam kerekíteni a betűket, úgy vált az írás a mindennapjaim meghatározó részévé. Egyetlen kisgyermekkori gondolattól eltekintve azonban egészen 27 éves koromig nem is gondoltam arra, hogy egyszer főállásban szeretnék majd írni.

Mindig azt tanulhattam, ami akkor és ott a legnagyobb örömmel és érdeklődéssel töltött el: a zeneművészeti konzervatórium után megszereztem óvodapedagógusi és pedagógia szakos bölcsész diplomáimat, ezután vált csak világossá, hogy a továbbiakban írással szeretném majd tölteni a mindennapjaimat. Ehhez, és legfőképp a folyamatos tanuláshoz és fejlődéshez számos online és nyomtatott magazin, folyóirat, könyv, pályázat, szerkesztő és főszerkesztő is hozzásegített és segít mind a mai napig.

Tanulmányaidat az ELTE PPK pedagógia BA szakán végezted. Mennyiben és hogyan tudod felhasználni az itt szerzett tudást?

Így van, a PPK pedagógia szakán, oktatásszervező és humánasszisztens szakirányon szereztem meg második diplomámat. Mind az alapszaknak, mind pedig a szakiránynak sokat köszönhetek, hiszen szerteágazó, naprakész és gyakorlatias tudással vértezett fel. A tréningek, az önreflexiós- és terepgyakorlatok bizonyultak számomra a leghasznosabbnak, azok tapasztalatait mind a mai napig tudom kamatoztatni. A pedagógia szak a lehető legtökéletesebb példa arra, hogy minél többet tesz bele az ember, annál többet is tud belőle kivenni. Megéri a szemeszterek alatt adódó lehetőségeket megragadni és megismerni a pedagógia elméletének és gyakorlatának minél több rétegét.

Az egyetem után hol, milyen szerepkörökben próbáltad ki magad? Hova vezetett az utad?

Pedagógiai tanulmányaimmal párhuzamosan, az óráimhoz igazítottan asszisztensi szerepkörben segítettem akkor egy iroda munkáját, ahol aztán teljes munkaidőben helyezkedtem el a záróvizsga után. A megszerzett szervezői és asszisztensi tudásra különösen tudtam itt támaszkodni és itt nyílt először lehetőségem kreatív szövegek írására is. Ezen a ponton azonban nem akartam megállni, ez volt az a motiváció, ami végül pályára is állított. Online és print magazinokhoz jelentkeztem külsős írónak, írói pályázatokon indultam, egy évig reklámügynökségi korrektor is voltam, innen pedig már egyenes út vezetett a szerkesztő-újságírói, szerzői pozícióig.

Tapasztalataid szerint, hogyan lehet rátalálni “saját utunkra”?

Ezzel kapcsolatban két gondolat jutott eszembe, amire a PPK különösen megtanított: bátran kérdezni és elég bátornak lenni meghallani a választ. Egyre kevésbé látom azt, mint régen, hogy az ember idejekorán eldönti mivel akar foglalkozni, mit szeretne nap mint nap dolgozni és aztán egy életen át űzi azt. Manapság minden sokkal dinamikusabban formálódik körülöttünk, rengeteg lehetőség adódik, az ember több mindenben is szeretné kipróbálni magát, ami szerintem rendkívül fontos az önismeret szempontjából. Azért, hogy ebbe a sokaságba ne vesszünk el, hogy lépést tudjunk tartani saját magunkkal, időnként meg kell állnunk és fel kell tennünk a kérdést, merre és hová tartunk, mi az, ami igazán boldoggá, elégedetté tesz, miben érezzük a leghatékonyabbnak magunkat, de tisztában kell lennünk azzal is, miben kell még fejlődnünk. Az én útkeresésemben ezek a kérdések és az ezekre adott válaszok segítettek, hogy végül aztán ráléphessek erre a mai napig tanulást, fejlődést és fejlesztést igénylő útra.

Mit javasolnál azoknak, akik a pedagógia BA képzést választják? Miért érdemes ezt a szakot választani?

Mindazok, akik a pedagógiai szakot választják, széleskörű tudással, gyakorlati tapasztalatokkal, emberi kapcsolatokkal, kommunikációs készségekkel és az önreflexió képességével lesznek gazdagabbak, amire mindig tudnak majd támaszkodni és amire nemcsak a mindennapokban, de a jövőben is rengeteg szükség lesz. Én személy szerint különösen hálás vagyok a PPK-n eltöltött éveimért, a megerősítésekért, a visszajelzésekért, akárcsak a gondolkodásra, töprengésre ösztönző kérdésekért.


Szabó (Eggendorfer) Noémi

Kérlek mutasd be magad röviden! Mit érdemes tudni rólad? 

28 éves vagyok. Jelenleg szülési szabadságon vagyok otthon 1,5 éves kisfiammal. Pedagógia BA szakon, majd a neveléstudomány MA felsőoktatás-pedagógia szakirányán végeztem. 

Milyen szerepkörökben dolgoztál az egyetem alatt/után, illetve mennyiben és hogyan tudtad/tudod hasznosítani a nálunk megszerzett tudást? 

Konkrét elképzeléssel érkeztem a pedagógia szakra. Még gimnazistaként kezdett el érdekelni az otthonoktatás jelensége. A Kutató Diákokért Alapítvány segített megszervezni, hogy  beszélgethessek a témáról az ELTE PPK egyik oktatójával, és utána rögtön el is határoztam, hogy a pedagógia BA-ra jövök tanulni. Az alap- és a mesterképzés alatt is maximális támogatást kaptam abban, hogy ezzel a témával foglalkozhassak. Az ELTE-től kapott rendszeres tanulmányi ösztöndíj, a Köztársasági Ösztöndíj és az Új Nemzeti Kiválóság Programban való részvétel mind alapvető jelentőségű volt abban, hogy a lehető legtöbb időt a tanulmányaimra és a kutatómunkára tudjam fordítani. 

Két különlegesen izgalmas esemény volt számomra ezekben az években. Az alapszak végén az Országos Tudományos Diákköri Konferencián volt lehetőségem az otthonoktatásról szóló kutatásomat prezentálni, amit nagyon élveztem, és az csak a ráadás volt, hogy Oktatáselmélet szekcióban I. helyezett lettem. Aztán a következő évben az Új Nemzeti Kiválóság Program keretében kimehettem Oroszországba egy otthonoktatási konferenciára, ahol elő is adtam a témával foglalkozó nemzetközi kutatói közösség előtt. Rettentően izgultam, de azt hiszem, ez tényleg egy életre szóló élmény marad. 

Témavezetőm dr. Kopp Erika volt, akinek rengeteget köszönhetek. Az OTDK-ra készülve kutatási módszerként blogok tematikus elemzését választottuk, ami akkoriban elég újszerű módszernek számított, így különösen fontos volt a témavezetőm jártassága a kvalitatív módszertanban. Szintén tengernyi mentorálást kaptam dr. Fehérvári Anikótól.

A mesterképzés harmadik félévében megkeresett egy ismerősünk, hogy épp most kezd el felépíteni a nulláról egy ún. "business service center"-t, azaz üzleti szolgáltató központot egy amerikai multinacionális cégnek és szívesen látna ott. Először úgy gondoltuk, hogy az L&D ("Learning&Development") részlegen dolgoznék a képzettségemből fakadóan, de végül általános HR gyakornokként kezdtem. Összesen 2,5 évet dolgoztam ott, mialatt négyszer előléptettek, aztán eljöttem szülni. Fantasztikus mentoraim voltak, és rengeteg területen kipróbálhattam magam. Gondolom, hogy ez nem minden cégnél van így, de én nem éreztem hátránynak, hogy nem HR szakon végeztem. A kreatív problémamegoldó készség nálunk nagyon fontos volt. Ennek a fejlesztésében szerintem a felsőoktatás-pedagógia szakirány projekt-alapúsága sokat számított. 

Tapasztalataid szerint, hogyan lehet rátalálni “saját utunkra”, hivatásunkra?

Az egyetemi évek alatt érdemes nagyon sok mindenben kipróbálni magát az embernek, mert ez elengedhetetlen az önismeret alakulásához. Illetve az angolra én hatalmas hangsúlyt tennék. Ha az ember magabiztosan beszél és olvas angolul, az szerintem más tudáshoz nem is igazán hasonlítható módon sokszorozza meg az elérhető lehetőségek számát.

Mit javasolnál azoknak, akik a pedagógia BA vagy neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezeket a képzéseket választani? 

Azt láttam az ismerőseim körében, hogy a többség olyan képzésre ment, ami viszonylag egyenes és kiszámítható karrierutakat kínál. Lehet, hogy ez azóta változott, de a "mi időnkben" ez nem volt meg sem a pedagógia BA-n, sem a neveléstudomány MA-n. Ezt véletlenül sem negatív kritikaként írom, sőt az elsajátítható "kompetencia-csomag" egyénre szabhatósága szerintem az egyik legnagyobb előnye ezeknek a képzéseknek. Ugyanakkor, amikor az ember azt látja, hogy a volt középiskolás osztálytársai egy viszonylag egyértelmű cél felé tartanak, jogászok lesznek vagy asztalosok vagy fodrászok, ez szerintem tud adni egyfajta elveszettség-érzést. 

A jó hír az, hogy az önismeret fejlesztését, a saját út megtalálását valójában senki sem tudja megspórolni, csak szerintem a pedagógia BA és a neveléstudomány MA szakokon ez a tény hamarabb nyilvánvalóvá válik. Vállalati közegben is már alapvető elvárás a munkavállalók felé, hogy önmaguk menedzseljék a saját karrierjüket, legyenek ambícióik, céljaik. A HR-es tapasztalatom alapján ez sokkolóan hathat azokra, akik az önmenedzselési igénnyel először a munka világában találkoznak.

Ha valaki úgy érzi, hogy van benne egy erős érdeklődés valamilyen neveléstudományi terület iránt, s emellett nem ijed meg attól, hogy már a kezdetektől magának kell kikutatni a karrierútját, akkor szerintem nagyon jó lehetőség mind a pedagógia BA, mind a neveléstudomány MA. Az alacsony oktató-diák aránynak és az elérhető oktatói-kutatói gárda széleskörű szakértelmének köszönhetően izgalmas választás lehet ez az irány.


Szente Dorina

Kérlek mutasd be magad röviden! Mit érdemes tudni rólad? 

Szente Dorina Eszter vagyok, egyetemi adjunktus a Magyar Táncművészeti Egyetemen. Azok táborát erősítem, akik hivatásként tekintenek a munkájukra, és ezt a szemléletet igyekeznek képviselni az élet minden területén.

Tanulmányaidat az ELTE PPK pedagógia BA és/vagy neveléstudomány MA szakán végezted. Az egyetem után hol és milyen szerepkörökben próbáltad ki magad? Hova vezetett az utad?

A pedagógia BA után egyből elkezdtem a mesterképzést, ahol már becsatlakoztam a Történeti, Elméleti Összehasonlító Pedagógiai Kutatócsoport (akkor Neveléstörténeti Tanszék) egyik aktuális kutatásába, itt asszisztensként tekinthettem be egy széleskörű kutatás részleteibe. Majd demonstrátorként támogattam a tanszék munkáját. Az ELTE Illyés Sándor Szakkollégiumában még belügyi alelnök is voltam egy rövid időre. Ez idő alatt kristályosodott ki a kutatási témám, amivel már a pedagógia alapszak alatt elkezdtem foglalkozni, tulajdon képpen egy szemináriumi dolgozatból indult minden, amire a témavezetőm, Prof. Dr. Németh András azt mondta, ebből akár doktorit is írhatnánk. Ez akkor másodéves egyetemistaként vad ötletnek tűnt, de végül ez a dolgozat határozta meg a következő 10 évem.  A mesterképzés után a Neveléstudományi Doktori Iskolában folytattam a tanulmányaimat, mellette a tanárképzésben volt lehetőségem pár órát tartani, a felvételi folyamatában részt venni. Egyre jobban tetszett az oktatás világa, bár őszintén megvallva, még ekkor sem tudtam igazán, hogy mi lesz az én utam. Egy rövid ideig például képzésszervezőként dolgoztam az egyetem egyik projektjén, ami után azt gondoltam ez izgalmas, ezt tudnám csinálni. De az élet mást hozott, be kellett fejezni a doktorit. Azon a nyáron, amikor leadtam a disszertációmat, még mindig nem tudtam, hol és mit fogok dolgozni, akkor egy iskolában képzeltem el magam, bár tudtam, hogy egy doktorival a hátam mögött nem vennének fel csak úgy pedagógiai asszisztensnek. Egy hónap produktív semmittevés után jött egy megkeresés, hogy nem szeretnék-e a Magyar Táncművészeti Egyetemen dolgozni, ahol a témavezetőm adná át nekem a stafétabotot. Szeptemberben lesz 4 éve, hogy ott dolgozom.

Jelenlegi munkahelyed a Magyar Táncművészeti Egyetem. Milyen munkakörben dolgozol, milyen kurzusokat tartasz és hogyan tudod hasznosítani/összekapcsolni neveléstörténeti hátteredet?

Jelenleg egyetemi adjunktusként dolgozom, valamint a Tudományos Diákköri Tanács elnökeként támogatom a hallgatókat. Szerencsére elég sok féle órát tartok, a Táncos és Próbavezető alapszakon például neveléstörténetet, neveléselméletet, drámapedagógiát, a Tánctanár mesterszakon antropológiát és egy speciális kurzust a táncpedagógia speciális iskolai problémáiról, tanulási zavarókról, komplex tanulási nehézségekről, az azonosítás és fejlesztés intézményi hátteréről. Szinte mindent tudok hasznosítani abból, amit a pedagógia alapszakon, vagy a neveléstudomány mesterszakon tanultam. Saját tanulási tapasztalatomból indultam ki, amikor összeállítottam az óráimnak az ívét. A neveléstörténet sokak számára száraz és unalmas lehet, én minden órámon arra törekszem, legyen szó akár az ókori görögökről, vagy a felvilágosodás gondolkodóiról, reflektáljunk a ma pedagógiájára. Lássuk azt, hogy mi miből indult, hogyan alakult és mi felé törekszik. Ez a reflexió még inkább tud működni a neveléselmélet órán. Jelen pillanatban azt mondhatom, hogy azt csinálom, amit igazán szeretek.

Tapasztalataid szerint hogyan lehet rátalálni "saját utunkra", hivatásunkra? Te azt az utat járod, amit elképzeltél magadnak?

Ez egy elég összetett kérdés. Először is nem árt, ha az ember többé-kevésbé tisztában van azzal, hogy mik az erősségei, és mik a gyengeségei, milyen érdeklődési körei vannak. Ennek kiderítésében nagyon sokat tud segíteni a környezet, a család, a barátok, a tanárok. A „saját utunk” megtalálásában szerintem van egy sors-faktor is. Én azt vallom, hogy semmi sem történik véletlenül, ha valaki egy olyan képzésen kezdi el a tanulmányait, ahol rövid időn belül kiderül az nem az ő útja, mert mondjuk minden vizsgán megbukik bármennyit tanul, akkor legalább le tudja szűkíteni a lehetséges irányokat, amerre tovább mehet. Akkor vagy jó úton, ha olyat tanulsz, olyat csinálsz, ami nem okoz különösebb nehézséget, ami feltölt, amit szinte „tanulás” nélkül is megtanulsz. Ami folyamatosan elgondolkodtat, motivál, kreativitásra ösztönöz. Nekem ebben nagyon sokat segítettek a tanáraim azzal, hogy száz féle utat mutattak, és ahol jó voltam, ott megerősítettek ebben, annak ellenére, hogy néha már a motivációm alapjait is megkérdőjeleztem. Visszagondolva, nekem nem volt egy elképzelt utam, nagyon sok minden akartam lenni. Az érettségi után például azt hittem, közgazdász akarok lenni, mert a gimiben volt egy jó közgáz tanárom, aki elhitette velem, hogy nem vagyok teljesen inkompetens a témában. Rövid időn belül kiderült, hogy ezen a területen elértem a határaimat az érettségivel. A pedagógia egy olyan ötlet volt, amit a szüleim várakozással elegy félelemmel tekintettek egészen a doktori disszertációmig. Az én utamra találásomra a konstruktív sodródás volt jellemző leginkább szerintem. Mindig jött egy lehetőség, egy új téma, egy ember, aki hozzájárult ahhoz, hogy ma ott vagyok, ahol, és az lehetek, aki. Most pedig folytatom ezt a konstruktív sodródást azzal, hogy a munkám mellett színház- és drámapedagógusnak tanulok, egy korai szerelemnek a folytatásaként, ami többek között szintén egy gimnáziumi tanárom elejtett mondatához köthető.

Mit javasolnál azoknak, akik a pedagógia BA és/vagy neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezeket a szakot választani? 

Azt javaslom azoknak, akik a pedagógia BA vagy neveléstudomány MA képzést választják, hogy tekintsenek minden tantárgyra lehetőségként, amiben megtalálhatják az érdeklődésüket. Legyél nyitott és kitartó, találd meg a hangod, majd a tanárok segítenek megtalálni az utadat. Ezért csak ajánlani tudom a pedagógia alapszakot. Egy olyan képzés, ami rengeteg lehetőséget rejt magában több nézőpontból is. Egyrészt az utóbbi években rendszeresen részt veszek a nyílt napokon, és évről évre azt látom, hogy egy iszonyú innovatív szakká változott. Új specializációk alakultak, új tantárgyak, amik a mai társadalom, mai pedagógiai környezet változására, szükségleteire reagálnak. Másrészt pedig a sokszínű tantárgyi paletta miatt remek dobbantó tud lenni. Legyen szó akár egy vállalkozás beindításáról, egy szakterületen való specializálódásról. A neveléstudomány mesterképzés pedig tovább mélyíti a tudást, akár más szakról érkezőknek is olyan alapot tud nyújtani, amivel a meglévő szakmai tudásukat egy új szintre emelhetik. Végül, de nem utolsó sorban pedig olyan szaktársaid lehetnek, akik inspirálnak.


Szőllősi Tímea

Kérlek mutasd be magad röviden! Mit érdemes tudni rólad?

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem EduLab Oktatásfejlesztési Csoportjában dolgozom, feladatom az egyetem oktatás- és képzésfejlesztéssel kapcsolatos tevékenységeinek támogatása. Alap- és mesterképzésen is a PPK-n tanultam: pedagógia BA-n majd neveléstudományi MA-n, jelenleg a neveléstudományi PhD képzés hallgatója vagyok.  

Mennyiben és hogyan tudod felhasználni a PPK-n szerzett tudást?

A végzettségem szerinti munkakörben dolgozom, így nincs olyan területe a korábbi tanulmányaimnak (mind a BA-t, mind az MA-t beleértve), ami ne kapcsolódna valamilyen tevékenységemhez. A mesterképzésen felsőoktatás-pedagógia specializáción végeztem, most ezzel a területtel foglalkozom. A felsőoktatásban zajló munka támogatása, a felsőoktatás-fejlesztés vált a hivatásommá. A specializáción erős alapokat kaptam szemléletben, de a konkrét feladataim elvégzéséhez is. Egyes dolgok a tanultakból pedig akkor nyertek igazán értelmet, amikor munkahelyet váltottam és egy másik felsőoktatási intézmény működését is megismertem. Láttam a hasonlóságokat és a különbségeket, sokkal intenzívebben kezdtem el reflektálni arra, ami velem és körülöttem történik. Külön érdekes és jó élmény, hogy egyes ELTE-s és más egyetemen dolgozó oktatóim később munkatársaimmá is váltak, sokukkal rendszeresen találkozom felsőoktatási rendezvényeken is.

Az egyetem után hol és milyen szerepkörökben próbáltad ki magad? 

A mesterképzésen lehetőséget kaptunk ELTE-s projektekbe való bekapcsolódásra. Én például részt vehettem az OECD IMHE programjának keretében az ELTE önértékelésének elkészítésében. Ez meghatározó élmény volt számomra: angolul dolgozhattam, ami plusz motivációt jelentett; ez volt ez első olyan feladat, amelyben egyetemi vezetőkkel – rektori és kari szinten – kellett együttműködnöm; megismertem, hogyan valósul meg egy karokon átívelő projekt. Ez volt továbbá az a program, ahol Halász Gábor professzor úr mellett kezdtem el dolgozni és a diploma megszerzése után az általa vezetett oktatási implementációs kutatásban maradhattam az ELTE-n. Eközben kezdődött el az EDiTE közös doktori program fejlesztése, amely később fő feladatommá vált, dolgoztam a felsőoktatás-pedagógia szakirány oktatóival és hallgatóival, egy másik projekt keretében pedig Szivák Judit vezetése alatt a pedagógus minősítési rendszerrel foglalkozhattam. Szerencsésnek mondhatom magam, mert sok mindenkit felsorolhatnék, akinek hálás vagyok a támogatásáért és a tanulási lehetőségekért. Nagyon sok élmény ért és ezt a jelenlegi feladataim kapcsán is elmondhatom. Együttműködhettem oktatókkal, hallgatókkal, olyan emberekkel, akik új dolgokon dolgoznak, mindig változó helyzetekben feszegetik a határaikat, velük sokszor én is az enyéimet. Talán függőjévé is váltam ennek.

Mivel tudtam, hogy a felsőoktatással szeretnék továbbra is foglalkozni, úgy éreztem, hogy több intézményt kell megismernem, ahhoz, hogy valódi, érvényes szaktudásom legyen, így az ELTE-s évek után a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen kezdtem el dolgozni, amelynek immár 7 éve vagyok munkatársa.

A felsőoktatási munka támogatásában nincsenek még olyan kikövezett utak, mint más területeken, ami egyben nehézséget, de rugalmasságot is jelent. Nekünk is alkalmazkodnunk kell az intézményekhez, de nagy lehetőségünk van formálni a működésüket; óriási a potenciál van még az oktatásfejlesztési támogatási rendszerek felépítésében, kialakításában. A MOME esetében is csak hálás lehetek azért a nyitottságért és támogatásét, amit a főnökeimtől, az oktatóinktól és kollégáimtól kapok. Az egyik közvetlen munkatársam szintén ELTE alumna, illetve többször dolgoztam már volt ELTE-sekkel, ami mindig kicsit különlegessé teszi az együttműködést. 

Mit csinál egy képzésfejlesztő? Hogyan kell ezt elképzelni? Képzés- vagy tananyagfejlesztés: mi a különbség? 

A képzésfejlesztés egy tágabb fogalom, beletartoznak szervezeti, a képzési portfólióra, képzési programokra általában vagy specifikus programokra vonatkozó tevékenységek. Ha például egy új szak fejlesztése a feladatunk, akkor valójában a fő dolgunk nem az, hogy a kötelező adminisztratív dokumentáció vagy akkreditációs anyag elkészüljön. Ez egy tanulási folyamat, oktatói közösség és csapatépítés és lehetőség a felsőoktatás-pedagógia témákról való célirányos beszélgetésre. A szakok ugyanakkor nem légüres térben léteznek, azok célját, lényegét meg kell értenie az egyetem teljes közösségének, a vezetőktől a marketingért felelős munkatársakig. Ennek a folyamatnak a teljeskörű szakmai és sokszor azon túlnyúló támogatása az egyik feladatunk. A változásmenedzsment például nem olyan témakör, ami elsőre eszébe jut az embernek a képzésfejlesztés kapcsán, pedig a gyakorlatban szükséges az eredményes munkához.

Amikor tananyagfejlesztésről beszélünk szűkebben véve, egy témakör vagy egy kurzus kapcsán gondolkodunk a hallgatók tanulási útjáról - a célokról, értékelésről, tanulási tevékenységekről, a támogatásról.  

A MOME-n most zajlik a Jövő egyeteme kezdeményezés is. Itt milyen munka folyik? Mesélnél erről?

A MOME egy kis felsőoktatási intézmény, ami kreatív szakterületeken – a művészet és design területén - nyújt képzést és folytat kutatást és ennek köszönhetően állandóan mozgásban van, a kifelé fordulás, a különböző nézőpontokba való belehelyezkedés és a kísérletezés inherens része mindegyik tevékenységének. Minden szempontból különleges hely, ajánlom mindenkinek, hogy legalább egyszer látogassa meg, például egy olyan héten, amikor a hallgatóink a féléves munkájuk eredményeit mutatják be. Élmény lesz.

A fenntartó alapítványunk felkérésére létrehozott Jövő Egyeteme interdiszciplináris szakmai műhely is ebbe miliőbe illeszkedik: feladata a jövő képzési modelljének megalkotása. A cél egy új, jövőbiztos és flexibilis képzési keretrendszer kialakítása, amely válaszokat ad a 21. század kihívásaira, az új generációk igényeire. A fejlesztés kiterjed a teljes képzési portfólió, a programok és azok környezetének átfogó újratervezésére is. A projekt az egyetem teljes közösségét megmozgatja.

Hol látod magad 10 év múlva? Mik a hosszú távú célkitűzéseid? Mi a legnagyobb vágyad karrierépítés szempontjából?

Nagyon távolinak tűnik 2033. Remélem, hogy az odafelé vezető úton sikerül a doktori fokozatot megszereznem és megmarad az az érzésem, hogy folyamatosan fejlődöm és motivált is vagyok erre. Folyamatosan találok inspirációt, helyzeteket, amiben teremthetek, így hosszú távon is a felsőoktatásban látom magam. Hogy pontosan milyen szerepben arra a jövő tartogat választ. Az utóbbi években érett meg bennem az a gondolat, hogy a szakterületem kutatójává váljak és a tapasztalataimra építve már van esetleg olyan tudásom, amivel akár gazdagíthatom is a felsőoktatási oktatásfejlesztési területet, így a következő éveim ennek kiteljesítéséről fognak szólni. Illetve ezzel összhangban szeretném a MOME oktatóinak munkáját is tovább segíteni.


Varga Dávid

Kérlek mutasd be magad röviden! Mit érdemes tudni rólad? 

Varga Dávid vagyok, 2015-ben végeztem az ELTE PPK pedagógia alapszakon, majd egy képzésszervező cégnél kezdtem meg munkámat a szakmában. Ez időszak alatt a Neveléstudományi MA szakon szereztem diplomát. Munkám mellett kétgyermekes apuka vagyok, illetve legkedvesebb időtöltésem a muzsikálás, emellett elektronikai eszközök bütykölésével is el szoktam ütni a csekély szabadidőmet.

Milyen szerepkörökben dolgoztál az egyetem alatt, után, illetve mennyiben és hogyan tudtad, tudod hasznosítani a nálunk megszerzett tudást?

Pályafutásom során eddig három különböző pozícióban és munkahelyen dolgoztam, ám mégis hasonló kvalitásokat elváró tevékenységeket végeztem.

Közel három évet voltam egy porfitorientált képzésszervező cégnél, ahol a felnőttképzési eseményeken felül szakmai konferenciák szervezésében is aktívan közreműködtem, valamint a képzések értékesítésébe, illetve betanulási időmet követően a tananyagok fejlesztésébe is egyre jobban beinvolváltak.

Ezt követően az Oktatási Hivatalnál nyertem felvételt egy kiemelt uniós projekt szakmai szakértőjeként. Fő feladatom a továbbképzések szervezése volt kifejezetten hátrányos helyzetű térségek pedagógusai számára, emellett tanulmány kötetek szerkesztésében működtem közre, valamint akkreditált pedagógus továbbképzési program engedélyeztetését is menedzseltem.

A projekt végeztével kerültem jelenlegi munkahelyemre, ahol egy autóipar vállalat ’Képzési és Fejlesztési (L&D)’ csapat vezetője vagyok. A vállat mind belső, mind külsős cégek által biztosított képzéseinek felelőse vagyok, az autógyártók és a hatóságok auditjai során az én felelősségem igazolni, hogy a nálunk dolgozó kollégák kompetenciái elégségesek a biztonságos és szakmailag magas szintű feladatok elvégzéshez – emellett tananyagokat készítek, oktatok és a csapatomat is fejlesztem nap mint nap.

Nagyon szerteágazó tapasztalatom alakult ki az elmúlt évek alatt, mely során jól tudtam alkalmazni az PPK-n megszerzett tudást. a mindennapjaimat átszővi a megannyi fejlesztési-képzési projekt, így sokat segített az is, hogy a pedagógia szakos tanulmányok során folyamatosan csapatban kellett dolgoznunk 1-1 miniprojekten.

Tapasztalataid szerint, hogyan lehet rátalálni “saját utunkra”, hivatásunkra? Te azt az utat járod, amit korábban elképzeltél magadnak?

Azt gondolom, hogy sikeres pályafutáshoz a kritikus gondolkodáson és a kreativitáson felül rendkívül magas szintű nyitottságra van szükség. Nem feltétlenül azt csinálom most, amit elképzeltem középiskolai tanulmányaim során, de mindig volt bennem egy nagyfokú érdeklődés sok felé - kiváltképpen az elektronika és az autóipar iránt. Ez a fajta kíváncsiság tette lehetővé, hogy kipróbálhassam magam többféle szerepkörben és ezek az élmények segített hozzá ahhoz a felismeréshez, hogy bárhova visz is az a „saját út” a jövőben, szinte biztos vagyok abban, hogy ugyanúgy szervezettel, emberekkel, képességekkel és oktatással fogok foglalkozni.

Mit javasolnál azoknak, akik a pedagógia BA vagy neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezeket a képzéseket választani?

Az oktatók rendkívüli nyitottsága miatt javaslom ezt a képzést. Számomra üdítő volt óráról órára az összefüggéseket keresni, és nem csak száraz tananyagok bemagolását végezni, valamint valóban azt tapasztaltam, hogy ők is úgy gondolkodnak önmagukról, hogy minden tanórával fejlődnek és tanárként is újat tanulnak. Ugyanezt az együttműködő, építő, egymás kölcsönös tiszteletére építő magatartást képviselem munkám során is és azt kell mondjam ez az, amit vezetőim, kollégáim és csapattársaim is a legjobban értékelnek bennem. Természetesen emellett a szakmaiság, az oktatók nívója és a tanulási környezet is olyan, ami miatt abszolút jól jár és sokat fejlődik az, aki itt végzi tanulmányait.