Kérlek mutasd be magad röviden! Mit érdemes tudni rólad?  

Az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetében dolgozom adjunktusként. Oktatóként elsősorban a tanárképzésben tanítok, kutatóként pedig leginkább a gyerekek, fiatalok iskoláról alkotott nézeteinek megismerése, a tanulók „hangja”, átfogóan az iskolai attitűd kutatásának lehetősége foglalkoztat.

Hol végezted a tanulmányaidat? Mi motivált arra, hogy a pedagógia szakot vedd fel angol nyelv és irodalom szak mellé?

Angol nyelv és irodalom, valamint pedagógia szakon végeztem az ELTE-n, bölcsész és tanár szakokon. Ha őszinte vagyok, azt nem mondhatom, hogy a pedagógia szak egy régóta tervezett, céltudatos választás volt részemről.

Annak idején nem éltem meg könnyű döntésnek a továbbtanulást, s inkább az angol szak volt az, ami mellé „szakpárt” kerestem. Az akkori felvételi tájékoztató könyvet böngészve találtam rá a pedagógia szakra, ám nagyon kevés információ volt róla, mozaikokból raktam össze, „mit is lehet ott tanulni”. Azt is gondoltam, tanárként „nem árthat”, ha elmélyülhetek a pedagógia és pszichológia területein, így megjelöltem, és aztán felvettek. Valójában az egyetemi évek alatt erősödött fel az érdeklődésem a neveléstudomány iránt, s ebben hatalmas szerepe volt az oktatóimnak és valamelyest annak is, hogy a saját bőrömön tapasztalhattam meg két eltérő tanulási kontextust, tanulásszemléletet „kétkari” hallgatóként.      

Milyen szerepkörökben dolgoztál az egyetem alatt, után, illetve mennyiben és hogyan tudtad/tudod hasznosítani a nálunk megszerzett tudást?  

Az egyetem utolsó éveiben demonstrátor voltam az Alkalmazott Neveléselméleti Tanszéken, bekapcsolódtam a tudományos diákkör munkájába, kisebb feladataim voltak az éppen zajló kutatásokban. Az egyetem elvégzése után a Neveléstudományi Doktori Iskolában folytattam a tanulmányaimat, akkor ösztöndíjas hallgatóként számos feladatunk volt, majd több kutatás mellett voltam asszisztens is.

A legjobban – tanár szakos hallgatóként – a tanítás vonzott, szerettem volna pedagógiát tanítani, de azt is éreztem, hogy a kutatások igényelte elmélyülés, a megismerés és annak a lehetősége, hogy talán valami hasznosat is létrehozhatunk is fontos számomra.

Mivel jelenleg is itt dolgozom, így mindennap hasznosíthatom, amit tanultam, a pedagógia szakos óráim, az engem tanító tanáraim (néhányan most kollégáim) nagyon sokat formáltak a tanításhoz, tanuláshoz, tanársághoz, kutatómunkához kapcsolódó nézeteimen, tanári és kutatói énemen.    

Tapasztalataid szerint, hogyan lehet rátalálni “saját utunkra”, hivatásunkra? Te azt az utat járod, amit korábban elképzeltél magadnak? 

Nehéz kérdés, amire sajnos nem tudok univerzális recepteket mondani. Minden élethelyzetet, egyéni sorsot annyi más tényező összejátéka alakít, hogy ezek a szavak könnyen üressé válhatnak. Egészen biztosan fontos az önismeretünk fejlesztése, az érdeklődésünk alakítása, a tanulni akarás és a tanulni tudás. Azt hiszem, ezekben az iskola is adhatna több teret a fiataloknak, nem biztos, hogy egy szakma, egy hivatás megtalálásában az a legmegbízhatóbb indikátor, hogy egy adott napon, egy véletlenszerűen kihúzott borítékban rejlő cetli alapján, hogyan mesél valaki a kovalens kötések „lélektanáról”, de ez egy messzire vezető dilemma leegyszerűsítése itt…   Nem képzeltem sosem ezt az utat 18-19 évesen, hogy egy egyetemen fogok dolgozni.   

Mit javasolnál azoknak, akik a pedagógia BA vagy neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezeket a képzéseket választani?  

A tanárképzés iránt is elkötelezett vagyok, így először egészen biztosan megkérdezném, hogy nem szeretné-e egy tanári szakkal együtt végezni ezeket a képzéseket, s ha nagyon bátor lennék, még azt is megkockáztatnám, hogy nem fontolná-e meg, hogy természettudományos tanári szakot válasszon mellé. Nagyon sokat adhat egy leendő tanár számára is az itt megszerezhető tudás. Azt gondolom, hogy ha valaki szeretne elmélyülni a pedagógiai kérdésekben, a neveléstudományi kutatásokban, ez is lehet az ő útja, de érdemes átgondolni, hogy tud több lábon állni.

Kérlek mutasd be magad! Mit érdemes tudni rólad? 

2017-ben végeztem az ELTE TÓK Csecsemő- és kisgyermeknevelő szakán, 2021-ben pedig az ELTE PPK neveléstudomány mesterszakán. Jelenleg a PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Intézetében dolgozom, mint ügyvivő szakértő, oktatásszervező, szeptember 1-től pedig doktoranduszként folytatom tanulmányaim az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskolájának Kelet-Európai történelem programjában. A munka és tanulás mellett számomra legfontosabb a családom – a férjem és a 4,5 éves kislányom – akik mindenben támogatnak és akikből erőt meríthetek. Szabadidőmben rengeteget olvasok és az Országos Kéktúra útvonalát járom.

Tanulmányaidat az ELTE PPK neveléstudomány MA szakán végezted. Milyen szerepkörökben dolgoztál az egyetem alatt/után, illetve mennyiben és hogyan tudtad/tudod hasznosítani a nálunk megszerzett tudást? 

A mesterszakot a szülési szabadságom alatt végeztem el és szerencsére a munka világába való visszatérésem egyenesen a PPK-ba vezetett. A mesterszak számomra fontos fordulópont volt: a lehetőségek és a megszerzett tudás egyrészt felébresztette bennem az élethosszig tartó tanulás gondolatát, másrészt úgy éreztem, hogy mindenképpen a felsőoktatásban szeretnék elhelyezkedni.

A jelenlegi munkakörömben érdekes volt megtapasztalni az egyetemi lét „másik oldalát”, hogy mennyire sokrétű és sokféle dolog szükséges ahhoz, hogy mind a hallgatóknak, mind az oktatóknak zökkenőmentes legyen a féléve, a tanéve. Ehhez hozzájárult a Neveléstudomány mesterszakon a kurzusokon tapasztalt összetett projekt- és csapatmunka és persze nem utolsó sorban a kreativitásra és a kritikai gondolkodásra való ösztönzés. Az egyetem egy hatalmas, inspiratív hely, amit, ha valaki szeretne, ki tud teljes mértékben használni. Az itt töltött eddigi két évem alatt többször jutottam el konferenciákra, mint előadó, van lehetőség publikálásra és be tudtam kapcsolódni különböző nemzetközi projektekbe is.

Tapasztalataid szerint, hogyan lehet rátalálni “saját utunkra”, hivatásunkra? Te azt az utat járod, amit korábban elképzeltél magadnak?

Megmondom őszintén, hogy sokáig egyáltalán nem volt elképzelésem a saját utamról. Sokat kaptam a mesterszak két éve alatt, mely egyfajta felkészítés is (volt) a doktori tanulmányokra. Volt lehetőségem csoporttársaimmal a kari TDK-n, majd az OTDK-n részt venni és több publikációm is született. Ehhez persze elengedhetetlen az olyan oktató is, aki nem csak utat tud mutatni, de felkelti az érdeklődést a hallgatóban és tudja ösztönözni, hogy minél tovább eljusson (a tanulásban).

A jelenlegi munkakörömben is meg tudtam tartani ezt az irányt és most talán életemben először úgy érzem, hogy azon az úton járok, amit sosem tudtam volna elképzelni magamról.

Mit javasolnál azoknak, akik a pedagógia BA vagy neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezeket a képzéseket választani? 

Szerintem a tanulás mindig jó befektetés. A képzési idő alatt számos lehetőségünk adódik: sokféle feladatban és helyzetben kipróbálhatjuk magunkat. Azt javaslom a leendő hallgatóknak, hogy legyenek nyitottak és kíváncsiak, mert nem tudhatják, hogy egy-egy feladat, lehetőség milyen új kapukat nyithat meg az életükben, ami esetleg gyökeres változást hozhat el.

Kérlek mutasd be magad! Mit érdemes tudni rólad?

Egyetemi tanulmányaimat az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar csecsemő- és kisgyermeknevelő szakon, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar neveléstudomány MA képzésen végeztem.

S hogy mi lett a valódi hivatásom? Ahol úgy éreztem, megérkeztem: a rendezvényszervezés. Egy abszolút véletlen helyzet és spontán döntés hozta, de aztán már csak megengedtem magamnak, hogy egy számomra teljesen ismeretlen területen gyarapítsam a tudásom, szerezzek tapasztalatot, éljek át sikereket és kudarcokat.

Hajtott a tudásvágy, így hát beiratkoztam a Dekorellátó Oktatóközpont által indított Rendezvényszervezés képzésre, ami aztán gyökeresen megváltoztatta az életemet. Olyan értékes emberi kapcsolatokat adott, amik a mai napig ösztönöznek a céljaim megvalósításában. Valahol itt kezdődött el a Smart And More pszichoedukációs előadás-sorozat története is, ahol az önismeret, párkapcsolat, szexualitás és gyermeknevelés témái egy helyen összpontosulnak a kezünkben.

Tanulmányaidat az ELTE PPK neveléstudomány MA szakán végezted. Mennyiben és hogyan tudod felhasználni az itt szerzett tudást?

Életrevalóvá tett, elindított az önmegvalósítás felé. Megtanított felismerni a kompetenciáimat, használni a bennem rejlő készségeket, meghúzni a saját határaimat. Megmutatta a konstruktív együttműködés és a közös gondolkodás hatalmas erejét. Önfegyelemre és kitartásra ösztönzött, hogy olyan eredményeket érjek el, amire ma igazán büszke lehetek.

Vállalkozni kezdtél, céget alapítottál, elindítottad a saját pszichoedukációs sorozatodat - mit gondolsz, hogyan találhatunk rá a “saját utunkra”?

Minden az önismerettel kezdődik. Lásd tisztán az erősségeidet és gyengeségeidet; tanuld meg kibontakoztatni a képességeidet és ismerd fel, hogy hol húzódnak a határaid. Légy nyitott és merj kilépni a komfortzónádból! Találd meg magadban az értéket, hogy miben lehetsz Te más és hogyan teremtheted meg azt a mentális és fizikális környezetet, amiben úgy érzed, kiteljesedhetsz és amiben önmagad lehetsz.

Hogy látod most, miért érdemes a neveléstudomány MA szakot választani?

A mindennapokban és a munkaerőpiacon is alkalmazható tudás átadásán túl, kérdések felvetésére és megvitatására sarkall, hozzájárulva ezzel a problémamegoldó képesség és kritikai gondolkodás fejlődéséhez, a saját szemléletmód kialakításához. A kiváló oktatás mellett számos lehetőséget biztosít tudományos megalapozottságú tevékenységekben folytatott részvételre vagy akár kulturális rendezvények szervezésében és lebonyolításában való közreműködésre, ami éppúgy hozzájárulhat a hallgató szakmai fejlődéséhez, mint személyiségének formálódásához.

Kérlek mutasd be magad röviden! Mit érdemes tudni rólad?

Jelenleg a DIA (Demokratikus Ifjúságért Alapítvány) igazgatója vagyok. A szervezetben elsősorban a fiatalok demokratikus készségfejlesztéséért dolgozunk különféle élményalapú foglalkozással, vitakultúra fejlesztéssel (közösségi vitaklubok; saját fejlesztésű VoxPop vitajátékunk). Nagyon szeretek a szervezettel dolgozni, csoportdinamikai szempontból is nagyon vonz ez a terület, és persze a hatékonyságunk növelése is központi téma nálam. De nemcsak szervezeten belül, hanem kívül is a csoport az, ami a leginkább megmozgat szakmailag. Legkedvesebb tevékenységem, ha terepen lehetek és fiatal közösségekkel dolgozhatok. A DIA mellett fontos részem szakmailag, hogy önkéntes pedagógusként tevékenykedem a Toldi Tanodában 2015 óta, ahol pont egy disputa klub működtetésével kezdtem és noha volt pár év kihagyás a vitában Toldon, de 2 éve újra aktív vitaklub működik a tanodás gyerekekkel.

Tanulmányaidat az ELTE PPK pedagógia BA majd pedig a neveléstudomány MA szakán végezted. Mennyiben és hogyan tudod felhasználni az itt szerzett tudást?

Az alapszak során a legmeghatározóbb élményem a reformpedagógiával való találkozás volt, mely a mai napig hat a szakmai tevékenységemre és a pedagógiai gondolkodásomra is. Érdekes egybeesés volt, hogy amikor 2019-ben elkezdtem dolgozni a DIA-ban, mint projektvezető, akkor épp egy olyan projektet menedzselhettem, melynek szakmai-pedagógiai alapját Célestin Freinet pedagógiája adta - akinek pedagógiája mindig is a legközelebb állt hozzám. A mesterszakos éveim alatt kezdett el érdekelni az iskola (és tágabb értelemben véve minden oktatással foglalkozó intézmény) mint szervezet. A mesterszakos diplomamunkám alapját is egy szervezeti diagnózis adta. Később a doktori iskolai tanulmányaim alatt is ezt a vonalat vittem tovább. A tudás, amit az egyetemi éveim alatt, mint hallgató, később pedig, mint megbízott tanársegéd magamévá tettem formális és informális keretek között is, tényleg a mai napig meghatározza a szakmai munkámat terepen és az alapítványon belül is, amiért nagyon hálás vagyok.

Az egyetem után hol, milyen szerepkörökben próbáltad ki magad? Hova vezetett az utad?

A mesterszakos éveim alatt már elkezdtem dolgozni a Neveléstudományi Intézet Oktatáselméleti Tanszékén, mint adminisztrátor, de egyre jobban belefolytam kisebb-nagyobb kutatásokba, konferenciaszervezésekbe és prezentációkba és abszolút helyet kaptam a csapatban, mint kolléga is. Ezen felbuzdulva nem is volt kérdés, hogy folytatom a tanulmányaimat a Neveléstudományi Doktori Iskolában is. Ebben az időszakban azonban elkezdtem dolgozni egy iskolában is és egyre több és erősebb hatás ért (egyébként egyetemen belülről) a készségfejlesztő tréningek világából. Elvégeztem egy 180 órás készségfejlesztő tréneri képzést is, majd pedagógiai alapszakos hallgatóknak is rendszeresen tartottam ilyen tréningeket, sőt az iskolában, ahol dolgoztam, szintén egyre többet jártam be osztályokba alternatív osztályfőnöki órákat tartani. Sokkal motiváltabb voltam ebben a tevékenységben, így szépen lassan kiforrott bennem a döntés, hogy a tréningek világa és a gyakorlati terep az én világom, mert sokkal inkább ki tudok benne teljesedni, mint az elméleti-kutatói világban.

2015-ben elindítottam egy Közterem névre hallgató programot, amivel osztályokhoz látogatunk el azzal a céllal, hogy az osztályból valódi csapat váljon és sokkal jobban tudjanak együttműködni és támogatni egymást. A program azóta is töretlenül fut, sőt: most érett be annyira, hogy végre egy hosszútávú támogatásnak köszönhetően még tovább tud terjeszkedni.

A trénerré válásom folyamatában egyébként szintén nagyon meghatározó volt az egyetem, különösen egy oktató, amiért szintén nagyon hálás vagyok. Ha nem kapok ennyi esélyt, lehetőséget, teret, sőt megerősítést és építő kritikát erre a tevékenységemre, lehet másképp alakult volna a szakmai pályafutásom is. A Csíkszentmihályi féle flow élményt nekem a mai napig a terepen zajló gyakorlati tevékenység adja: legyen szó egy nyári táborról, vagy egy csapatépítő tréningről az osztályteremben.

A férjemet is az Oktatáselméleti Tanszéken ismertem meg, ahol kollégák voltunk több évig. Most már lassan 10 éve alkotunk egy párt, 7 éve vagyunk házasok, a kislányunk pedig szeptemberben kezdi a sulit és izgatottan várjuk, vajon milyen területek érdeklik majd a tanulmányai során.

Mit javasolnál azoknak, akik a pedagógia BA és/vagy neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezeket a szakot választani?

Korábban is, amikor aktívan dolgoztam együtt a hallgatókkal (ami egyébként a megbízott tanársegédi pozíciómban az egyik legjobb dolog volt!), akkor is azt mondtam nekik, hogy próbáljanak rálelni a lehetőségekre a szakmán belül.  A neveléstudomány hatalmas terület és mindegyik része elképesztően izgalmas tud lenni: koragyermekkori fejlesztés, felsőoktatás pedagógia, vagy éppen szervezetfejlesztés, közösségépítés és még sorolhatnánk. Vannak, akiket a mérés-értékelés vonz, a kutatás, az elméleti oldala a témának, vannak, akiket a gyakorlat, a módszerek és az eszközök. Ha valaki érez affinitást a neveléstudomány irányába, akkor bátran válassza ezt a szakot, mert biztosan meg fogja találni azt a specializációt, amiben kiteljesedhet. Velem is épp így történt.

Kérlek mutasd be magad! Mit érdemes tudni rólad?

Schnellbach Máté vagyok, két gyermek apja, és jelenleg az Oracle Marketing Data Science csapatában vagyok Data Science Manager. Ez az én Data Scientist karrieremnek a mostani állomása.

Tanulmányaidat az ELTE PPK neveléstudomány MA szakán végezted. Mennyiben és hogyan tudod felhasználni az itt szerzett tudást?

Nahalka István és Halász Gábor olyan tudást és szemléletet adott nekem, amit máig napi szinten használok.

Nahalka Istvántól tanultam a statisztikai alapokat, és épp akkoriban dolgozott a (talán) Mit mondanak a vajákosok című kéziratán, amire úgy emlékszem, mint remek kritikai munkára a társadalomelméleti kutatásokkal és az azokban használt statisztikai módszerekkel és mérésekkel kapcsolatban. Ennek a könyvnek máig nagy hatása van arra, ahogy az adatokról gondolkodom, és más területek szakembereinek is szívesen ajánlanom.

Halász Gábor volt a doktori témavezetőm, aki korábban a szakdolgozati konzulensem is volt, valamint rengeteget tanultam tőle (is) a Szakkollégiumban. Az ő analitikus szemlélete és az, ahogy az oktatáskutatáshoz viszonyult, szintén máig inspiráló. Nagyon átgondolt és alapos, ahogy ő egy téma feldolgozásához és egy kutatáshoz viszonyul. Ráadásul a téma, amivel foglalkoztam, az első nem pedagógiai állásomban még nagyon fontos volt. Szervezetelmélettel foglalkoztunk, és azon a helyen szervezetfejlesztési tanácsadóknak fejlesztettünk mérési módszereket.

Az egyetem után hol, milyen szerepkörökben próbáltad ki magad? Hova vezetett az utad?

Egyetem után még oktatáskutató szerettem volna lenni, ezért lettem a doktori iskola hallgatója, s dolgoztam az Oktatáselméleti Tanszéken, és tanítottam a Zöld Kakas Líceumban. Ez utóbbit azért kezdtem el, hogy jobb kutató legyek, de aztán meghatározó élménnyé vált. Aztán előbb az egyetemtől majd az oktatáskutatástól is eltávolodtam.

Először az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetbe mentem egy kutatói szerepben dolgoztam. Abbahagytam a tanítást és az egyetemi munkát is. Később olyan helyet kezdtem keresni, ahol tisztán csak adatokkal, statisztikai elemzésekkel kell foglalkoznom. Egy gimnáziumi tanáromnak köszönhetően ismertem már két programozási nyelvet, és jó volt az algoritmizálási készségem, az akkor felfutó adatelemző pozíciók felé kacsingattam.Találtam egy ilyen helyet, a Maven7 Hálózatkutató Zrt-t, és ez lett az én belépőm a Data Science világába. Innen már nem volt más dolgom, csak rengeteget kellett tanulnom. Pár év múlva a CV-m már ’eladott engem’ a következő karrierlépéseimnél, a tudásom és tapasztalatom segített a felvételi teszteken. Mindig azon dolgoztam, hogy minél inkább tiszta Data Science legyen, amit csinálok. Így kötöttem ki abban a csapatban, ahol most vagyok. Az utóbbi időben azzal próbálkozom, hogy a saját munkámon kívül a csapatom is a lehető legjobb legyen.

Tapasztalataid szerint, hogyan lehet rátalálni “saját utunkra”?

Ön- és piacismerettel. Az előbbiben rengeteget segített a PPK az én időmben.

Mit javasolnál azoknak, akik a neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezt a szakot választani?

A neveléstudomány mint tudományterület fő értéke szerintem az, hogy a társadalomtudományok, a pszichológia és egy sor egyéb jól definiált terület (pl. a szervezetelmélet, jog, biológia) határán van. Ez egyfelől nehezen értelmezhetővé teszi, másfelől viszont rugalmasan hasznosíthatóvá.

Kérlek mutasd be magad röviden! Mit érdemes tudni rólad? 

28 éves vagyok. Jelenleg szülési szabadságon vagyok otthon 1,5 éves kisfiammal. Pedagógia BA szakon, majd a neveléstudomány MA felsőoktatás-pedagógia szakirányán végeztem. 

Milyen szerepkörökben dolgoztál az egyetem alatt/után, illetve mennyiben és hogyan tudtad/tudod hasznosítani a nálunk megszerzett tudást? 

Konkrét elképzeléssel érkeztem a pedagógia szakra. Még gimnazistaként kezdett el érdekelni az otthonoktatás jelensége. A Kutató Diákokért Alapítvány segített megszervezni, hogy  beszélgethessek a témáról az ELTE PPK egyik oktatójával, és utána rögtön el is határoztam, hogy a pedagógia BA-ra jövök tanulni. Az alap- és a mesterképzés alatt is maximális támogatást kaptam abban, hogy ezzel a témával foglalkozhassak. Az ELTE-től kapott rendszeres tanulmányi ösztöndíj, a Köztársasági Ösztöndíj és az Új Nemzeti Kiválóság Programban való részvétel mind alapvető jelentőségű volt abban, hogy a lehető legtöbb időt a tanulmányaimra és a kutatómunkára tudjam fordítani. 

Két különlegesen izgalmas esemény volt számomra ezekben az években. Az alapszak végén az Országos Tudományos Diákköri Konferencián volt lehetőségem az otthonoktatásról szóló kutatásomat prezentálni, amit nagyon élveztem, és az csak a ráadás volt, hogy Oktatáselmélet szekcióban I. helyezett lettem. Aztán a következő évben az Új Nemzeti Kiválóság Program keretében kimehettem Oroszországba egy otthonoktatási konferenciára, ahol elő is adtam a témával foglalkozó nemzetközi kutatói közösség előtt. Rettentően izgultam, de azt hiszem, ez tényleg egy életre szóló élmény marad. 

Témavezetőm dr. Kopp Erika volt, akinek rengeteget köszönhetek. Az OTDK-ra készülve kutatási módszerként blogok tematikus elemzését választottuk, ami akkoriban elég újszerű módszernek számított, így különösen fontos volt a témavezetőm jártassága a kvalitatív módszertanban. Szintén tengernyi mentorálást kaptam dr. Fehérvári Anikótól.

A mesterképzés harmadik félévében megkeresett egy ismerősünk, hogy épp most kezd el felépíteni a nulláról egy ún. "business service center"-t, azaz üzleti szolgáltató központot egy amerikai multinacionális cégnek és szívesen látna ott. Először úgy gondoltuk, hogy az L&D ("Learning&Development") részlegen dolgoznék a képzettségemből fakadóan, de végül általános HR gyakornokként kezdtem. Összesen 2,5 évet dolgoztam ott, mialatt négyszer előléptettek, aztán eljöttem szülni. Fantasztikus mentoraim voltak, és rengeteg területen kipróbálhattam magam. Gondolom, hogy ez nem minden cégnél van így, de én nem éreztem hátránynak, hogy nem HR szakon végeztem. A kreatív problémamegoldó készség nálunk nagyon fontos volt. Ennek a fejlesztésében szerintem a felsőoktatás-pedagógia szakirány projekt-alapúsága sokat számított. 

Tapasztalataid szerint, hogyan lehet rátalálni “saját utunkra”, hivatásunkra?

Az egyetemi évek alatt érdemes nagyon sok mindenben kipróbálni magát az embernek, mert ez elengedhetetlen az önismeret alakulásához. Illetve az angolra én hatalmas hangsúlyt tennék. Ha az ember magabiztosan beszél és olvas angolul, az szerintem más tudáshoz nem is igazán hasonlítható módon sokszorozza meg az elérhető lehetőségek számát.

Mit javasolnál azoknak, akik a pedagógia BA vagy neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezeket a képzéseket választani? 

Azt láttam az ismerőseim körében, hogy a többség olyan képzésre ment, ami viszonylag egyenes és kiszámítható karrierutakat kínál. Lehet, hogy ez azóta változott, de a "mi időnkben" ez nem volt meg sem a pedagógia BA-n, sem a neveléstudomány MA-n. Ezt véletlenül sem negatív kritikaként írom, sőt az elsajátítható "kompetencia-csomag" egyénre szabhatósága szerintem az egyik legnagyobb előnye ezeknek a képzéseknek. Ugyanakkor, amikor az ember azt látja, hogy a volt középiskolás osztálytársai egy viszonylag egyértelmű cél felé tartanak, jogászok lesznek vagy asztalosok vagy fodrászok, ez szerintem tud adni egyfajta elveszettség-érzést. 

A jó hír az, hogy az önismeret fejlesztését, a saját út megtalálását valójában senki sem tudja megspórolni, csak szerintem a pedagógia BA és a neveléstudomány MA szakokon ez a tény hamarabb nyilvánvalóvá válik. Vállalati közegben is már alapvető elvárás a munkavállalók felé, hogy önmaguk menedzseljék a saját karrierjüket, legyenek ambícióik, céljaik. A HR-es tapasztalatom alapján ez sokkolóan hathat azokra, akik az önmenedzselési igénnyel először a munka világában találkoznak.

Ha valaki úgy érzi, hogy van benne egy erős érdeklődés valamilyen neveléstudományi terület iránt, s emellett nem ijed meg attól, hogy már a kezdetektől magának kell kikutatni a karrierútját, akkor szerintem nagyon jó lehetőség mind a pedagógia BA, mind a neveléstudomány MA. Az alacsony oktató-diák aránynak és az elérhető oktatói-kutatói gárda széleskörű szakértelmének köszönhetően izgalmas választás lehet ez az irány.

Kérlek mutasd be magad röviden! Mit érdemes tudni rólad? 

Varga Dávid vagyok, 2015-ben végeztem az ELTE PPK pedagógia alapszakon, majd egy képzésszervező cégnél kezdtem meg munkámat a szakmában. Ez időszak alatt a Neveléstudományi MA szakon szereztem diplomát. Munkám mellett kétgyermekes apuka vagyok, illetve legkedvesebb időtöltésem a muzsikálás, emellett elektronikai eszközök bütykölésével is el szoktam ütni a csekély szabadidőmet.

Milyen szerepkörökben dolgoztál az egyetem alatt, után, illetve mennyiben és hogyan tudtad, tudod hasznosítani a nálunk megszerzett tudást?

Pályafutásom során eddig három különböző pozícióban és munkahelyen dolgoztam, ám mégis hasonló kvalitásokat elváró tevékenységeket végeztem.

Közel három évet voltam egy porfitorientált képzésszervező cégnél, ahol a felnőttképzési eseményeken felül szakmai konferenciák szervezésében is aktívan közreműködtem, valamint a képzések értékesítésébe, illetve betanulási időmet követően a tananyagok fejlesztésébe is egyre jobban beinvolváltak.

Ezt követően az Oktatási Hivatalnál nyertem felvételt egy kiemelt uniós projekt szakmai szakértőjeként. Fő feladatom a továbbképzések szervezése volt kifejezetten hátrányos helyzetű térségek pedagógusai számára, emellett tanulmány kötetek szerkesztésében működtem közre, valamint akkreditált pedagógus továbbképzési program engedélyeztetését is menedzseltem.

A projekt végeztével kerültem jelenlegi munkahelyemre, ahol egy autóipar vállalat ’Képzési és Fejlesztési (L&D)’ csapat vezetője vagyok. A vállat mind belső, mind külsős cégek által biztosított képzéseinek felelőse vagyok, az autógyártók és a hatóságok auditjai során az én felelősségem igazolni, hogy a nálunk dolgozó kollégák kompetenciái elégségesek a biztonságos és szakmailag magas szintű feladatok elvégzéshez – emellett tananyagokat készítek, oktatok és a csapatomat is fejlesztem nap mint nap.

Nagyon szerteágazó tapasztalatom alakult ki az elmúlt évek alatt, mely során jól tudtam alkalmazni az PPK-n megszerzett tudást. a mindennapjaimat átszővi a megannyi fejlesztési-képzési projekt, így sokat segített az is, hogy a pedagógia szakos tanulmányok során folyamatosan csapatban kellett dolgoznunk 1-1 miniprojekten.

Tapasztalataid szerint, hogyan lehet rátalálni “saját utunkra”, hivatásunkra? Te azt az utat járod, amit korábban elképzeltél magadnak?

Azt gondolom, hogy sikeres pályafutáshoz a kritikus gondolkodáson és a kreativitáson felül rendkívül magas szintű nyitottságra van szükség. Nem feltétlenül azt csinálom most, amit elképzeltem középiskolai tanulmányaim során, de mindig volt bennem egy nagyfokú érdeklődés sok felé - kiváltképpen az elektronika és az autóipar iránt. Ez a fajta kíváncsiság tette lehetővé, hogy kipróbálhassam magam többféle szerepkörben és ezek az élmények segített hozzá ahhoz a felismeréshez, hogy bárhova visz is az a „saját út” a jövőben, szinte biztos vagyok abban, hogy ugyanúgy szervezettel, emberekkel, képességekkel és oktatással fogok foglalkozni.

Mit javasolnál azoknak, akik a pedagógia BA vagy neveléstudomány MA képzést választják? Miért érdemes ezeket a képzéseket választani?

Az oktatók rendkívüli nyitottsága miatt javaslom ezt a képzést. Számomra üdítő volt óráról órára az összefüggéseket keresni, és nem csak száraz tananyagok bemagolását végezni, valamint valóban azt tapasztaltam, hogy ők is úgy gondolkodnak önmagukról, hogy minden tanórával fejlődnek és tanárként is újat tanulnak. Ugyanezt az együttműködő, építő, egymás kölcsönös tiszteletére építő magatartást képviselem munkám során is és azt kell mondjam ez az, amit vezetőim, kollégáim és csapattársaim is a legjobban értékelnek bennem. Természetesen emellett a szakmaiság, az oktatók nívója és a tanulási környezet is olyan, ami miatt abszolút jól jár és sokat fejlődik az, aki itt végzi tanulmányait.