Baksa Lóránt, Csipke Ágnes, Gutai Lili és Szilágyi Dorka pedagógia BA szakos, harmadéves hallgatók különdíjban részesültek A digitális oktatási innovációk szerepe a technológia integráció támogatásában - alkalmazkodás a digitális transzformáció kihívásaihoz általános iskolai pedagógusok körében c. kutatásukkal, Oktatáselmélet tagozat, témavezető: Horváth László

Mi motivált benneteket a jelentkezésre? 

Már régóta dolgoztunk együtt kutatócsapatunkkal, és mindannyian úgy éreztük, hogy talán érdemes lenne munkánkat nagyobb szakmai körökben is bemutatni. A témavezetőnk, Horváth László ajánlotta számunkra a TDK-n való részvételt, végül ez bátorított minket arra, hogy valóban jelentkezzünk.

Mi a témátok?

A digitális transzformációval történő sikeres megküzdés különböző aspektusait vizsgáltuk általános iskolai pedagógusok körében.

Miért ezt a témát választottátok? Miért tartjátok fontosnak? 

A COVID-19 járvány alatt nagy figyelmet kapott a digitális technológiák jelenléte az oktatásban, és szerintünk fontos, hogy a tanulságokat és tapasztalatokat összegezzük ezzel kapcsolatban. Mivel a digitális transzformáció nem csak a pandémia időszakában létezett, hanem már jóval előtte is – és napjainkban is fontos hatása van – ezért érdemesnek tartottuk ezt a területet feltérképezni, hogy miként tudjuk ezt az átalakulást könnyebbé és tudatosabbá tenni a közoktatásban.

Mi volt a legnagyobb nehézség a kutatás elkészítése során? 

Csapatunk négy főből áll, és négy különböző adatbázisból dolgoztunk a kutatás során. Nehéz volt a sok adatot és eredményt egy közös alapra helyezni és értékelni, értelmezni. Emellett nyilván nagy nehézséget jelentett az is, hogy a találkozókat, a közös munkát összeegyeztessük, és találjunk olyan időpontokat, amikor mind ráérünk.

Milyen volt összeegyeztetni a kutatást és a tanulmányaitokkal? 

Szerencsére több olyan óránk is volt, ahol hasonló területekkel, vagy elméletekkel foglalkoztunk. Hárman a digitális specializáción tanulunk, ahol eleve adott a téma relevanciája, negyedik kutatótársunk pedig az oktatásszervezői specializáción találkozott a kutatáshoz kapcsolódó elméleti keretrendszerekkel, csak inkább a szervezeti megközelítésből.

Mióta foglalkozol pedagógiával? Mit jelent számodra ez a hivatás? 

Ági: Már kislányként eldöntöttem, hogy tanár szeretnék lenni, csak azt nem tudtam kitalálni, mit tanítanék a legszívesebben. A pályaválasztás előtt jöttem rá, hogy engem nem a konkrét tantárgyak érdekelnek igazán, hanem maga a tanulás-tanítás, az oktatás világa. Számomra ez a hivatás a jövő lehetőségeinek feltárását jelenti, ahol a jelenségek megértése révén tudunk egy új és jobb gyakorlatot kialakítani, ami fontos alapja lehet minden további eredményességnek – akár az egyén, vagy a társadalom szempontjából. 

Lóri: Ha ez számít, már alsós általános iskolás korom óta segítettem anyukámnak a dolgozatok javításában. Igazából az, hogy ezt az alapszakot választottam többek között arra vezethető vissza, hogy sok kisebb testvérem van, érdekel, hogy hogyan lehet izgalmasabbá tenni az tanulást és hogy hogyan lehet összeegyeztetni a pedagógiát a másik hivatásommal, az animációs filmkészítéssel.

Dorka: Én kezdetben egész más területen tanultam, és nem is gondoltam, hogy végül pedagógiai irányban fogok továbbtanulni, de örülök, hogy így történt. Nagyon érdekes volt különböző színtereken (óvodákban, iskolákban) látni a gyermekek fejlődését, tanulását és sajátosságait, és ezáltal magamról is sokkal többet megtudhattam.

Lili: Középiskolában is pedagógia szakra jártam a Raoul Wallenberg Szakgimnáziumba (ma már technikum), négy év elteltével döntöttem úgy, hogy folytatom tanulmányaimat ezen a téren, mert úgy gondoltam jó érzékem van hozzá. Sok gyakorlati helyen jártam ebben a hét évben és emellett még diákmunkába máshol is dolgoztam. Arra jöttem rá, hogy a gyerekek között sokkal boldogabbnak, felszabadultabbnak érzem magam, mert ők a köszönetüket nem csak kimondják, hanem ki is fejezik és ez olyan tiszta megnyilvánulás, amit idősebb embereknél (más munkában) nem tapasztalhatok.

Szeretnél későbbiekben is foglalkozni a témával?

Ági: Igen, szeretnék ezzel foglalkozni, mivel úgy érzem, rengeteg lehetőség és felfedezésre váró nézőpont maradt benne.

Lóri: A későbbiekben is szeretnék kutatni, leginkább a képregények, mozgóképes lehetőségek és a pedagógia kapcsolatának iránya érdekel. Ez nem zárja ki a digitális megoldásokat sem, így kapcsolódva a korábbi kutatásokhoz.

Dorka: További tanulmányaimat más irányban folytatom. De ettől függetlenül, ha adódik rá lehetőség a jövőben, szívesen folytatom a kutatásunkat társaimmal. Hiszen nagyon sok kiaknázatlan lehetőség áll még előttünk e téma terén.

Lili: További pedagógiai tanulmányaimban szeretnék több területet is megismerni, így elsőre azt mondanám nem biztos. Azonban pont ebben a félévben foglalkozok egy hasonló témával, úgyhogy megvárom mit tartogat a jövő.

Mit tudnál javasolni, milyen tapasztalatot osztanál meg a későbbi TDK-n/OTDK-n részt vevő hallgatóknak? 

Ági: Bár az OTDK alapvetően egy verseny, helyezésekkel meg különdíjakkal, de ha visszagondolok rá, nem ez jut róla először eszembe – sokkal inkább az, hogy mennyi tapasztalatot és élményt szerezhettem általa. Tudom, hogy ez egy óriási közhely, de tényleg így van! Főleg, mivel csapatban indultunk, és egymást támogatva, segítve jártuk végig ezt a hosszú és színes utazást. Szóval mindenkinek azt tanácsolnám, hogy ne féljenek tőle annyira, mint amennyire ijesztőnek tűnik egyébként az egész. És merjetek nevezni, menni, csinálni, mert tényleg megéri!

Lóri: Bele kell kezdeni, mert az a tudás, amit felhalmozol a munka során, mindenképp hasznos lesz eredménytől függetlenül. Ráadásul az egész egy izgalmas kaland!

Dorka: Vágjatok bele mindenképp! Szuper élmény. Emellett, ha eljön a szakdolgozat megírásának ideje, nagyon hálásak lesztek a TDK/OTDK alatt megszerzett tapasztalatoknak!

Lili: Szerintem, ha valaki tényleg ilyen irányba gondolkozik, nagyon fontos, hogy arra, amit lerak az asztalra, nagyon büszke legyen. Ne számítson, hogy nem feltétlen ér el helyezést, mert a tanulás és az élmény része sokkal nagyobb hatással lesz rá, mint az, hogy egy papírt tarthat a kezében.

Édes Regina elsőéves doktorandusz hallgató a Kognitív Fejlődés és Oktatás Kutatócsoport tagja első helyezést ért el A rezliencia megjelenése az óvodáskori mesékben című tanulmányával a Könyvtárügy, könyvtártörténet, olvasáskutatás aktuális kérdései tagozaton. Témavezetője Vekety Boglárka.

Mi motivált a jelentkezésre?

Már vettem részt OTDK-n és nagyon jó élmény volt, mert jó volt megismerni, milyen tudományos kérdések foglalkoztatják a korosztályomat. Sokat lehet tanulni egymástól, valamint a saját munkámra adott visszajelzésekből is rengeteget tudok tanulni, újabb kutatási irányokat lehet kezdeni.

Mi a témád? 

Az óvodai mesékben megjelenő rezilienciával foglalkozom. A reziliencia a pszichológiában a lelki rugalmas ellenállóképességet jelenti, a nehéz, olykor traumatikus életeseményekkel és helyzetekkel való rugalmas megküzdést. A mesék gyűjtéséhez budapesti óvodákat kerestem fel és a pedagógusok, valamint a gyerekek kedvenc meséit gyűjtöttem össze és ezeken végeztem tartalomelemzést.

Miért ezt a témát választottad? Miért tartod fontosnak?

Korábban gyermekbántalmazási témában kutattam és azt tapasztaltam, hogy már a bölcsődés korosztálynál is nagyon magas arányban észlelnek a kisgyermeknevelők bántalmazási eseteket. Szeretnék segíteni a gyerekeknek, hogy minél rugalmasabban tudjanak megküzdeni ezekkel a szörnyű helyzetekkel. Ezért gyűjtöttem össze az óvodapedagógusok és gyerekek kedvenc meséit, mert a tartalomelemzés után ezekhez a mesékhez szeretnék rezilienciát támogató foglalkozás tervezetet/ötlet-tárat írni pedagógusoknak. Remélem, hogy mivel a kedvenc meséikhez írom ezeket, örömmel fogják használni.

Mi volt a legnagyobb nehézség a kutatás elkészítése során? 

Nagyon kicsi volt a válaszadói hajlandóság az óvodapedagógusok részéről, ami megnehezítette a munkámat.

Milyen volt összeegyeztetni a kutatást és a tanulmányaidat?

Alapvetően nem volt olyan nehéz, mert volt egy kurzusom, ahol kutatást kellett megtervezni, majd a következő félévben meg is valósítani, így én már itt elkezdtem ezzel a témával foglalkozni.

Mióta foglalkozol pedagógiával? Mit jelent számodra ez a hivatás?

Már egészen gimnazista korom óta. Kezdetben gyerekeket táboroztattam, voltam önkéntes anya-csecsemő otthonban, bébiszitterkedek, így nagyon sok gyakorlati tapasztalatot gyűjtöttem mire érettségi után csecsemő-és kisgyermeknevelő szakra mentem volna. Számomra hivatás a pedagógia, mert óriási kincs, érték és megtiszteltetés, amikor egy szülő rám bízza a gyermekét. A gyermekből bármi lehet és az én felelősségem, hogy az álmait ne letörjem, hanem támogassam benne. Ha pedig a legkisebbekre gondolok, ott lehetek, amikor megtanulnak ülni, állni, járni, beszélni, segíthetek eligazodni nekik az érzelmeik zűrzavarában és olyan hamuba sült pogácsákkal bocsáthatom útjukra, amelyekkel egész életükben sáfárkodhatnak majd.

Szeretnél későbbiekben is foglalkozni a témával?

Igen, szeretnék és jelenleg is kutatok a témában a Neveléstudományi Doktori Iskolában. Számomra hivatás a pedagógia és szeretnék minél több gyermeknek segíteni rezilienciájuk fejlesztésében.

Mit tudnál javasolni, milyen tapasztalatot osztanál meg a későbbi TDK-n/OTDK-n részt vevő hallgatóknak?

Én bátorítok mindenkit, akit érdekel a kutatások világa, hogy menjen, mert nagyon sok tapasztalatot lehet szerezni, kapcsolatokat lehet kiépíteni, új nézőpontokat lehet kapni mások kutatásai és visszajelzései által. Az OTDK általában 3 napos rendezvény, ahol sok kulturális programot is szerveznek, ahol sok élménnyel gazdagodhatnak a résztvevők.

Gáspár Bernadett, alumna, neveléstudomány MA első helyezés Digitális technológia az alsó tagozatos ének-zene tanításban Tanulás- és Tanításmódszertani – Tudástechnológiai szekció.Témavezetője Rausch Attila.

Mi motivált a jelentkezésre?

Eleinte bizonytalan voltam, hogy az elkészített kutatásom megállja-e a helyét egy ilyen nívós versenyen, ahová a hallgatók kivétel nélkül színvonalas munkákat vittek. Szerencsére a témavezetőm, Rausch Attila folyamatosan bátorított és szakmailag támogatott először a TDK, majd az OTDK felé vezető úton. Ezúton is köszönöm neki, hogy nem hagyta, hogy a fiókban ragadjon a kutatás, hiszen végig igaza volt: ahogy haladt előre a munka és ahogy érkeztek a pozitív visszajelzések más oktatóktól is, úgy váltam én is biztosabbá abban, hogy ezt a kutatást valóban érdemes a nagyérdemű elé tárni.

 Mi a témád?

A kutatásom az alsó tagozaton ének-zenét (is) tanítók digitális eszközhasználatára és a digitális tanrend alatti online ének-zene tanítás tapasztalataira és hatásaira fókuszált.

Miért ezt a témát választottad? Miért tartod fontosnak?

Ének-zene műveltségterületes tanítóként végeztem, így az ének-zene tanítás mindig közel állt a szívemhez. Emellett már a neveléstudomány mesterképzés első félévében, Fehérvári Anikó Kutatásmódszertan kurzusán megfogalmazódott bennem, hogy érdemes lenne az ének-zene tanítás és a digitális technológia összefüggéseit vizsgálni valamilyen formában. Sokat olvastam a témáról, és – mivel ezidőtájt még igencsak a Covid hatása alatt voltunk – megszületett bennem a gondolat, hogy érdekes és hasznos lenne azt kutatni, hogy hogyan alakultak az ének-zene órák a digitális tanrend alatti időszakban.

Úgy gondolom, hogy a digitális technológia olyan új eszköztárat nyit meg a pedagógiai munka számára, amelyet hiba lenne nem kihasználni. Sok-sok szoftver, program, digitális platform létezik már (az ének-zene tanítás területén is), amelyek fejlesztéséhez viszont elengedhetetlen egy olyan helyzetkép feltárása, amelyre lehet alapozni a további fejlesztéseket. Úgy gondolom, hogy a kutatásom jó alapként szolgálhat ezekhez.

 Mi volt a legnagyobb nehézség a kutatás elkészítése során?

A kutatás lebonyolítása alatt nemcsak a Covid zajlott még, hanem kitört az orosz-ukrán háború is, így – teljesen érthető módon – a kitöltési hajlandóság igencsak alacsony volt. Ez eleinte kétségbeejtett, hiszen a véletlenszerű mintavételemről záros határidőn belül le kellett mondanom, és a saját kapcsolati hálómra kellett támaszkodnom. Bár a kutatás mindezek miatt nem lett reprezentatív, ugyanakkor végül szerencsére elég adat érkezett be az elemzéshez.

Milyen volt összeegyeztetni a kutatást és a tanulmányaidat?

Nehéz is volt, meg nem is: színházi nevelés és színházpedagógia szakirányon tanultam a mesterképzésen, így mindenki más körülöttem valamilyen színházas témán dolgozott, ehhez kapcsolódó témákat is választottak a csoporttársaim szakdolgozati témaként. Ugyanakkor én elég hamar elhatároztam, hogy ez lesz a témám, és folyamatosan dolgoztam rajta, ezáltal nem éreztem nehéznek az összeegyeztetését a tanulmányaimmal, főleg, hogy a korábban említett kurzuson már egy részleges kutatási tervet is készítettem hozzá.

 Mióta foglalkozol pedagógiával? Mit jelent számodra ez a hivatás?

Ahogy azt már korábban említettem, ének-zene műveltségterületes tanítóként végeztem, de már a középiskolában is szerettem másokat, akár az osztálytársaimat is korrepetálni, sőt, cserkész őrsvezetőként is tevékenykedtem a gimnáziumi éveim alatt. Az egyik legszebb, ugyanakkor legnehezebb munkának, küldetésnek tartom ezt a hivatást, amiben benne van a folyamatos megújulni vágyás, útkeresés és talán a társadalom legfontosabb feladata: a jövő generációjának tanítása, nevelése.

Szeretnél későbbiekben is foglalkozni a témával?

Mindenképpen szeretnék megmaradni az ének-zenei vonalon, ez a terület foglalkoztat a leginkább. Emellett rendkívül érdekesnek találom a digitális eszközök adta lehetőségek további vizsgálatát, ezáltal látok abban potenciált, hogy a kutatásomat kibővítve, továbbgondolva, arra alapozott fejlesztéseket megvalósítva megmaradjak ezen a „sárga köves úton”.

Mit tudnál javasolni, milyen tapasztalatot osztanál meg a későbbi TDK-n/OTDK-n részt vevő hallgatóknak?

Az OTDK szakmai szempontból életem egyik legjobb élménye volt. Rengeteg új emberrel ismerkedtem meg, mély és tartalmas beszélgetésekben volt részem, érdekes programokat és előadásokat hallottam – mindezt úgy, hogy közben egy egymást segíteni vágyó, elfogadó légkör vett körül. Azt tudom tanácsolni mindenkinek, aki szeret kutatni és van egy számára fontos, szeretett terület, hogy érdemes belevágni ebbe a nagy, szakmai kalandba. Érdemes fejlődni, megéri megfogadni a tanácsokat és kritikákat, és mindenekelőtt nem szabad feladni, ha a folyamat során akadályokba ütköznénk – mert nem veszíthetünk, csak nyerhetünk a részvétellel.

Hay Anna Klára, neveléstudomány MA szakos másodéves hallgató, Bíbok Szaninával közös tanulmányuk különdíjat kapott a Neveléselmélet, gyermekkutatás tagozaton. A tanulmány címe: Az osztrák és a magyar óvodai nevelés alapprogramjának összevetése, a témavezetők: Rausch Attila és Vekety Boglárka.

Mi motivált a jelentkezésre? 

Alapvetően a pedagógia BA szakdolgozati konzulensem, Széll Krisztián látta bennem és a munkámban először azt, hogy érdemes lenne az OTDK-rá. Végül két éve ez sajnos nem valósult meg, ám a bátorítása es támogatása továbbra is bennem élt, így amikor a mesterképzésen az egyik kurzus keretei között lehetőség nyílt, hogy nevezzük a munkánkat, úgy gondoltam, itt az idő.

Mi a témád? 

Az osztrák es magyar óvodai nevelési alapprogramokat vetettem össze szocializációs szempontból kutatótársammal.

Miért ezt a témát választottad? Miért tartod fontosnak? 

Az érdeklődési területem - mely napjainkra már a kutatási területemé is vált - kezdetektől a kommunikáció, konfliktuskezelés volt. Nagyon fontosnak tartom ezek fejlesztését, hiszen egy jobb és békésebb társadalmi együttélés lehetőséget hordozzák magukban. Ahhoz pedig, hogy felnőttkorban természetes legyen számunkra a megfelelő kommunikációs es konfliktuskezelési gyakorlatok használata, kora gyermekkorban el kell kezdeni ezeket fejleszteni. Így esett az óvodás korosztályra a választásom, s mivel e két terület szerves része a szocializációnak, így ennek égiszé alatt fogtunk neki a kutatásnak.

Mi volt a legnagyobb nehézség a kutatás elkészítése során? 

A kutatást először több elemszámúra terveztük, ám a dokumentumok beszerezhetőség nehezebbnek bizonyult, mint számítottunk rá. Ez eléggé megakasztotta a kutatásunk menetet, s ennek köszönhetően végül csak a magyar es az osztrák program került a végső kutatásba.

Milyen volt összeegyeztetni a kutatást és a tanulmányaidat? 

Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy a neveléstudomány mesterképzés biztosította számomra, hogy az egyik kurzusom keretei között tudtam végezni az OTDK kutatásomat. Lényegében a kurzus követelményeként kért kutatás kicsit átdolgozott változata lett a versenyre leadott anyag. Ennek és az oktatók teljes körű támogatásának köszönhetően nem volt gond összeegyeztetni a tanulmányaimmal a kutatást.

Mióta foglalkozol pedagógiával? Mit jelent számodra ez a hivatás? 

Pedagógia alapképzést végeztem 2018-2021 között, rögtön utána kezdtem bele a neveléstudomány mesterképzésbe. Ennek okán gyakorlatban nem tudtam meg neki kezdeni a hivatásomnak, ám alapvetően is inkább kutatói szemlélettel rendelkezem, ezért is tervezek doktori képzésben is itt maradni a Neveléstudományi Intézetnél. A gyakorlat hiánya ellenére tehát azt mondanám, lassan öt éve ez a hivatásom és remélem, még sokáig az is lesz.

Szeretnél későbbiekben is foglalkozni a témával?

Mindenképpen szeretnék, valamilyen szinten pilotkutatása is volt ez a mesterképzésen készített diplomamunkámnak és a doktori képzésen szánt kutatásomnak. Nagyon fontos számomra ez a téma, meg ha a korosztály vizsgálata e témában nem is egyszerű. Pedagógia és társadalmi relevanciáját pedig korábban kifejtettem már.

Mit tudnál javasolni, milyen tapasztalatot osztanál meg a későbbi TDK-n, OTDK-n részt vevő hallgatóknak? 

Csináljátok, csináljátok, csináljátok! Bánom, hogy két éve nem volt bátorságom belevágni a dologba. Az egyik legcsodálatosabb élmény volt az egyetemi éveim alatt. Három nap tömény tudomány es buli egyszerre. Kinyílik a világod, a saját tudományterületedet ezer másik szemszögből ismered meg és remek vitákat tudsz folytatni inspiráló emberekkel. A felkészülés nem lesz könnyű, sokszor érzitek majd úgy, hogy fel akarjatok adni, de higgyétek el megéri a fáradtságot. Amikor ott lesztek az OTDK-n, előadjátok a kutatást és végre fellélegezhettek, egy érzés fog átjárni titeket: hol lehet jelentkezni a következő alkalomra?

Sok bátorságot és sikert kívánok mindenkinek, aki tervez belevágni ebbe. Remélem, sokatokkal fogok tudni találkozni két év múlva az OTDK-n!

Madár Lili végzős pszichológia MA szakos hallgató, demonstrátor első helyezés Az iskolaérettség támogatása: gyakorlati és módszertani javaslatok metaanalitikus adatok alapján, Pedagógiai pszichológia tagozat. Témavezetője Kassai Réka.

Mi motivált a jelentkezésre?

Korábban már részt vettem a 35. OTDK- n és nagyon jó élmény volt számomra, azonban sajnos abban az évben online volt megrendezve. Érdekelt, hogy milyen egy OTDK élőben, szerettem volna megtapasztalni a közösségi részét is az eseménynek. Persze a témavezetőm, Kassai Réka is bátorított, ez egy hosszabb ideje zajló kutatás, amit most bemutathattam és büszkeséggel töltött el, hogy másoknak is megmutathattam a munkánkat.

Mi a témád?

Azokat az intervenciós programokat vizsgáltuk metaanalitikus módszerekkel, amik a gyerekek iskolaérettségét támogatták. Nagyon sok féle ilyen intervenciós program létezik, illetve abban is nagyon különböznek, hogy az iskolaérettségnek éppen melyik területét célozzák. Szerettük volna megvizsgálni, hogy összességében milyen hatékonyak ezek a programok és azt, hogy hosszú távon fennmarad-e a hatásuk. Ehhez a metaanalízis volt a legmegfelelőbb, mivel ez a módszer lehetőséget ad arra, hogy a különböző programok hatását egy nagy vizsgálatban elemezzük.

Miért ezt a témát választottad? Miért tartod fontosnak?

A gyakorlatban sok évig önkéntesként, szeptember óta pedig munkavállalóként foglalkozom hátrányos helyzetű gyerekekkel. Azt tapasztaltuk, hogy a gyerekek, akikkel foglalkozunk nem minden esetben kerülnek iskolaéretten az oktatási rendszerbe. Szerettük volna azt megvizsgálni, hogy milyen bizonyítékokon alapuló módszerek léteznek már az iskolaérettség támogatására, ezeknek milyen a felépítése, hatékonysága. Az eredményeink által azt reméljük, hogy ezek a módszerek elérhetőbbé és adaptálhatóvá válnak hazai szakemberek számára.

Mi volt a legnagyobb nehézség a kutatás elkészítése során?

A metaanalízis egy nagyon precíz, hosszadalmas folyamat. Elsőként különböző adatbázisokban kell felkeresnünk minden olyan kutatási eredményt, ami a témával kapcsolatos és megfelel a bevonási kritériumainknak. Később pedig, a bevont tanulmányokból egy előre meghatározott kódolási ív alapján kell kivonni a számunkra értékes adatokat. Előfordul, hogy a tanulmányokban hiányosan közlik ezeket az adatokat, vagy nem publikálják őket. Ilyenkor a tanulmányok szerzőit fel kell keresnünk, azonban sokszor nem sikerült felvenni a kapcsolatot, vagy előfordult akár, hogy az adatok már nem voltak elérhetőek. Tehát ez alatt a folyamat alatt sokszor ütköztünk nehézségekbe.

Milyen volt összeegyeztetni a kutatást és a tanulmányaidat?

Leginkább logisztikát igényelt, voltak intenzívebb és kevésbé intenzív időszakok, de összességében belefért az időmbe.

Mióta foglalkozol pedagógiával? Mit jelent számodra ez a hivatás?

Én pszichológia mesterszakos hallgató vagyok, pedagógiai témákkal a kutatócsoportunknál (Kognitív Fejlődés és Oktatás Kutatócsoport) foglalkozom, de itt is inkább a pszichológia és a pedagógia határterületein. Fontosnak tartom, a szakmaközi együttműködést és a különböző területek közelítését, mivel sokat tanulhatunk egymástól.

Szeretnél későbbiekben is foglalkozni a témával?

Szeretnék, nagyon érdekes lehet például, hogy hogyan lehetne ezeket a módszereket a gyakorlatba beilleszteni.

Mit tudnál javasolni, milyen tapasztalatot osztanál meg a későbbi TDK-n/OTDK-n részt vevő hallgatóknak?

Mindenképpen azt, hogy legyen bátorságuk kipróbálni magukat a kutatás területén is. Korábban nem is gondoltam volna, hogy ilyen irányba fogok elindulni az egyetemi évek során, de sokat fejlődött az önbizalmam azáltal, hogy megmérettettem magamat a TDK/OTDK versenyein.

Ruzsa Bence végzős tanárszakos hallgató, demonstrátor első helyezés, A Magyar Dolgozók Pártja pártfőiskolai hallgatóinak rekrutációja (1949–1956): prozopográfiai elemzés Nevelés- és iskolatörténet tagozat. Témavezetője Szabó Zoltán András.

Mi motivált a jelentkezésre?

Már középiskolás koromban is hallottam az OTDK-ról, már akkor is izgalmasnak tűnt eljátszani a gondolattal, hogy egyszer hallgatóként részt vehessek ezen a rangos eseményen. A motivációm alapját a Történeti, Elméleti és Összehasonlító Pedagógiai Kutatócsoport (TEÖP) jelenleg is zajló OTKA kutatása adta, amelyben a dr. Garai Imre egyetemi docens úr vezette intézménytörténeti résztémában való részvétel adta. A jelentkezésre a TEÖP vezetője, dr. Szabó Zoltán András biztatott, aki egyben vállalta a dolgozat témavezetését is.

Mi a témád? Miért ezt a témát választottad? Miért tartod fontosnak?

A dolgozatom címe „A Magyar Dolgozók Pártja pártfőiskolai hallgatóinak rekrutációja (1949–1956): prozopográfiai elemzés” lett. A témafelvetés a korábban említett OTKA résztémából adódott, amelyben az MSZMP KB Politikai Főiskolájának történetét kutatom. Ennek az intézményben az 1956-os forradalomig működő elődje volt a Pártfőiskola. Az érdekelt leginkább, hogy milyen történelmi előzményként szolgált a Politikai Főiskola számára ez az intézmény. A dolgozat ezért részben egy klasszikus diakron szemléletű történeti forráselemző munka, amelyben az intézmény magalakulásának és szervezeti változásainak felvázolása mellett nagy szerepet játszik a hallgatók felvételi mechanizmusának, szelekciójának és esetleges kizáró szempontjainak azonosítása. A Pártfőiskola múltjának ismerete azért is lényeges, mert nem csak a Rákosi-korszak, de a forradalmat követő politikai rendszer is alapozott az ideológiai oktatás hangsúlyozására, az ehhez szükséges „legfelsőbb szintű kiképzésben részt vett oktatók” képzése pedig ezekben a főiskolai szintre emelt intézményekben történt. A prozopográfia módszerére témavezetőm hívta fel a figyelmemet, amely gyakorlatilag annyit takar, hogy adott intézményhez tartozó személyek (például jelen esetben a felvett hallgatójelöltek) rendelkezésre álló adatait összegyűjtjük, táblázatba rendezzük, és ennek segítségével igyekszünk erre a társadalmi csoportra nézve azonosító tulajdonságokat, közös jegyeket keresni.

Mi volt a legnagyobb nehézség a kutatás elkészítése során?

Az eredeti résztéma-kutatások még bőven a COVID-időszak alatt kezdődtek el, így az intézmények levéltári anyagához gyakorlatilag nem lehetett hozzáférni. Tekintettel arra, hogy ezeknek a főiskolák dokumentációs anyaga meghaladja a száz doboz terjedelmet, végül egyszerűbben tűnt az MDP döntéshozatali szerveinek (így többek között a Politikai Bizottságnak) ülési jegyzőkönyvei fényében vizsgálni az intézményeket. Ehhez jelentős segítség volt, hogy ezek az iratok az AdatbázisokOnline rendszerében, digitalizált formában kutathatók korlátozás nélkül.

Milyen volt összeegyeztetni a kutatást és a tanulmányaidat?

Tekintettel arra, hogy a kutatások nagyobb része a távoktatás időszakában zajlott, az aszinkron óraszervezés mellett jobban lehetett tervezni és célokat kitűzni. Összességében a dolgozat végső eredményeit azért lehetett jól kidomborítani, mert a források azonosítását és részben feldolgozását támogatta az itthoni munkavégzés.

Mióta foglalkozol pedagógiával? Mit jelent számodra ez a hivatás?

2017-ben kezdtem meg tanulmányaimat az ELTE Természettudományi Karán, biológia-kémia középiskolai tanári osztatlan képzésben. A természettudományok mindig is fontos szerepet töltöttek be az életemben, mert speciális, analitikus szemléletmódot adnak az ember számára, és mindig újabb és újabb kérdéseket tud önmaga számára megfogalmazni önmagáról és a világról. Ezt a szemléletet tudom kamatoztatni neveléstudományi területen is, amelynek révén immáron negyedik éve kaptam meg a bizalmat a TEÖP demonstrátori pozíciójának betöltéséhez.

Szeretnél későbbiekben is foglalkozni a témával?

Mindenképpen, már csak a korábban említett hozzáférési problémákból adódóan is. Távlati tervem, hogy levéltárakban őrzött, az intézményekre vonatkozó szervezeti dokumentációt feldolgozzam, és nagyobb összefüggésekkel tudjak hozzájárulni a pártoktatás rendszerének feltárásához.

Mit tudnál javasolni, milyen tapasztalatot osztanál meg a későbbi TDK-n/OTDK-n részt vevő hallgatóknak?

Legfőképpen csak a saját példámat tudnám említeni: ne zavarjon senkit, ha merőben más tudományterületet művel tanulmányai révén. Ha elég elhivatottságot érez magában egy-egy téma iránt, és a kellő energiát és munkát belefekteti, garantált lesz a sikeres OTDK-szereplés. Úgy érzem, ehhez egyetemünk oktatói minden támogatást megadnak.