Rólunk írták

Jogtudatosság az iskolában

Dr. Rónay Zoltán az ELTE Pedagógia és Pszichológia Kar egyetemi docense, a Neveléstudományi Intézet Oktatás-Jog-Pedagógia Kutatócsoport vezetője évek óta részt vesz a Kutatók éjszakája programsorozaton, s már második alkalommal az Iskolai JogOKOSkodás workshopjával, ahol középiskolásokkal járják körbe az osztályteremben tapasztalható jogi kérdéseket/dilemmákat. 


Pontosan mi motiválta arra, hogy létrehozza az Iskolai Jogokoskodás workshopot? 

Az Oktatás-Jog-Pedagógia kutatócsoport keretei között foglalkozunk az iskolai jogokkal, az iskola jogi kereteivel, illetve azzal, hogy a tanárok, tanulók mennyire vannak tudatában saját jogaiknak, kötelezettségeiknek, mennyire ismerik azokat, hogy tudják-e, hogy minden pedagógiai cselekménynek van egy jogi kerete, hiszen az iskolai működésnek nagy része jogilag szabályozott. Az foglalkoztat minket, hogy a tanulók és pedagógusok egyáltalán mit gondolnak az iskolai jogokról, kötelezettségekről, illetve az egész iskolai működés jogi kereteiről.  

Azt gondoltuk, hogy érdemes ezt a Kutatók éjszakáján egy kicsit közelebb hozni a tanulókhoz, hogy ők mit látnak ebből, hogyan értékelik, hogyan élik meg ezeket a dolgokat. Tavaly ez online formában valósult meg, s akkor elég sikeres volt, így azon gondolkodunk, hogy a Kutatók éjszakájától függetlenül iskolákba – házhoz – vigyük ezt a programot, de ez még csak egy kósza gondolat, ami még sok szervezést és időt igényel. 

Röviden össze tudná foglalni, hogy milyen kérdések merülnek fel az Iskolai JogOKOSkodás workshopon? Vannak visszatérő témák vagy minden évben mást járnak körbe? 

Van egy indító történet, ugyanez volt tavaly is. A lényege, hogy matek dolgozatot írnak a tanulók. Az a szabály, hogy aki les a másikról és aki hagyja, hogy lessenek róla, mind a ketten elégtelent kapnak. Mind a két tanulónak nagyon fontos, hogy ez a dolgozat jól sikerüljön, viszont a padtárs lesni akar, és az induló kérdés felvetésünk az, hogy ebben a helyzetben ki, mit csinál, ki, hogy tudja ezt kezelni. Lehet csavarni a sztorin, például azzal, hogy azért nem tudott készülni a padtárs, mert éppen otthon az egész család covidos volt.  Ez azért fontos, hogy a foglalkozáson részt vevő középiskolások szembesüljenek kicsit azzal, hogy vannak szigorú szabályok, viszont az élet nem mindig ennyire egyszerű és csak a szabályok vak követésével élhet, hiszen sokszor épp a szabálykövetés vet fel morális kérdéseket. Akik ezen a workshopon részt vesznek, ezen a dilemmán keresztül tapasztalják meg, hogy van, amikor az etikai és jogi keretek átfedésbe kerülnek egymással, de ez nem minden esetben van így, illetve, hogy vannak olyan erkölcsi vagy morális alapvetések, amelyekkel a jogszabályi rendelkezések ütközhetnek és az embernek ettől függetlenül döntenie kell, hogy mit választ: a morális/erkölcsi parancsot követi vagy a jogi előírást. Ezeket beszélgetjük végig és lényegében így jutnak oda a foglalkozáson résztvevők, hogy egy más nézőpontot is megismernek az iskola világáról, hogy kialakul egy iskolajogi nézőpont. 

Hogy látja, a középiskolások mennyire tudatosak a jogaikkal kapcsolatban? 

Nem igazán tudatosak, de ez sok mindentől függ. Voltak kutatások még a 90-es években, amik azt mondták, hogy a jogtudatosság vagy a jogi kultúra nem függ a szocioökonómiai háttértől, a mostani visszajelzések viszont inkább azt mutatják, hogy kezd különbség kialakulni és ennek kiegyenlítésében egyre nagyobb szerep hárul az iskolára. Azért alakul ki különbség, mert eltelt egy generációnyi idő és nagyon más lett, hogy mit értünk jogok alatt. Más a környezet is, amiben a jogok, kötelezettségek értékelődnek, például az online környezetnek a jelentősége összehasonlíthatatlanul megnőtt a 25 évvel ezelőttihez képest. Egyre inkább megfigyelhető, hogy az a háttér, ahol a szülő is ad arra, hogy tisztában legyen a gyerek a jogaival vagy hogy ő maga tisztában legyen a jogokkal, az mintaként lecseng a tanulónál.  

Ahol ennek nincs jelentősége vagy nincs elismertsége, ott a jogtudatosság, jogosultságkultúra nem vagy nem eléggé alakul ki és ott különösen nagy szerepe van a pedagógusnak. Ezért a mi kutatásaink fókuszában is alapvetően a pedagógus áll, mert a joghoz való viszonyt nem egy évben/félévben egyszer tartott tantárgyi (jogi óra) keretében lehet formálni, ahol beszélünk erről, hanem például a pedagógus tudatosan, a jogszabály szerint viselkedik és tisztában van azzal, hogy az ő órai és iskolai tevékenységnek van egy jogi kerete, de azzal is tisztában van, hogy hogyan lehet kritikusan viszonyulni a jogi szabályozáshoz, ha az értelmetlen vagy helytelen, mert ezzel példát mutat a joghoz való viszonyra. Például hiába beszél az emberi méltóság tiszteletének szükségességéről az órán a tanár, ha egyébként a felelés során megalázza a tanulót. 

A válaszában hangsúlyozza, hogy a pedagógus jogtudatos attitűdjének kiemelt szerepe van a gyermekek joghoz való viszonyában. Jogi szempontból mennyire tudatosak a pedagógusok, illetve mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél több tanár jogtudatos legyen? 

A workshopon érintjük azt is, hogy a les/nem les magatartás, illetve az, hogy én hagyom, hogy lessen, valójában fegyelemsértés, tehát ez egyben egy fegyelmezési kérdés is. Azt viszont a jogszabály, a köznevelési törvény világosan kimondja, hogy nem lehet elégtelennel szankcionálni a fegyelemsértést. Az elégtelen csak értékelésre és nem fegyelmezésre szolgál, kivéve a magatartás jegynél. Ezt például a zöme nem tudja a pedagógusoknak sem és a tanulóknak sem. Részben ennek jegyében folyik is egy kurzus a tanárképzésben ’A pedagógushivatás jogi és etikai keretei’ címmel, amely alapvetően, de nem kizárólag a tanárképzésbe emeli be a jogi kérdésköröket/dilemmákat és lényegében egy kurzus keretében 6-7 alkalmon keresztül viszi végig a hallgatókat az iskolajog világán – reményeim szerint - alakítva, formálva jogtudatosságukat, joghoz való viszonyukat. 

Az interjút Lőkös Laura pedagógia BA szakos hallgató készítette.